Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. tartja a numerus clausus intézményét, amelynek helytelenségét én nem abban látom', hogy a zsidóság ellen szól, s főkép nem abban, hogy a zsidóságot bélyegzi meg, hanem abban, hogy^ megbélyegzi az ország általános emberi érzését és azt a megbecsülést, amellyel a külföld művelt országai előtt bir. A numerus clausus ügyében különösen épen az egységespárt részéről történt felszólalások bizonyították, hogy annak milyen abszolút kevés jelentősége van azok szempontjából, akiknek érdekében azt megalkották. Mert hiszen azt látjuk, hogy tulajdonképen azok a kiszoritott fiatalemberek külföldi egyetemen iparkodnak maguknak megfelelő kiképzést szerezni és végeredményben hátrányban nem részesülnek, különösen akkor, amikor a külföldön való kiképzés reájuk nézve társadalmi utón lehetővé^ tétetik. Ez. tehát olyan megszégyenítése a régi magyar szabadelvű közoktatásügyi politikának, az Eötvös Józsefek és Deák Ferencek politikájának, amelynek semmi gyakorlati eredménye nincsen, még az antiszemita irányban sem. A numerus clausus fentartását tehát az ország szempontjából megengedhetőnek nem tartom és ezért nem fogadom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Bozsik Pál! Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Röviden összesűrítve, leszek bátor elmondani azokat a dolgokat, amelyeket mai szerény felszólalásomban tárgyalni óhajtok. De mégis felszólalni kívánok, hogy ennek a pártnak padjairól is elhangozzék az a vélemény, amelyet mi a kultuszminister ur politikája és egyénisége iránt táplálunk. Legyen szabad felszólalásom' elején bizonyos sajnálkozásomat kifejezni afelett, hogy a vallás- és tanulmányi alapok kérdését egyik igen tisztelt és derék képviselőtársam idehozta a nemzetgyűlés elé. Ez a két alap ugyanis nem állami vagyon, nem állami alap, nem is közvagyon, hanem katholikus vagyon és annak kezelése és ellenőrzése nem tartozik semmiféle módon a nemzetgyűlés feladatai közé. Amidőn a kegyúri jogokat annakidején az 1848. évi III. tc.-ben szabályozták, ezeknek a kegyúri jogoknak gyakorlásával, mint főkegyúri szerv a vallás- és tanulmányi alapot ellenŐrző bizottság bízatott meg, azonban nem mint az országgyűlésnek felelős tényezője, hanem mint a főkegyitrnak bizalmi szerve. Ebben a tekintetben az a nyilatkozat, amelyet az igen t. kultuszminister ur tett, minket, katholikusokat teljesen megnyugtat és megnyugvásul szolgál a jövőre nézve is abban a tekintetben, hogy semmiféle olyan irányzat a kormányzatban nem érvényesül, amelyet mi, katholikusok lelkiismeretünk szempontjából aggályosnak tarthatnánk. Sokat beszéltek az előttem felszólalt képviselő urak a felső oktatásnak és a népiskolai oktatásnak egymáshoz való arányáról. Én csak nagyon röviden leszek bátor elmondani azt a véleményemet, amelyet már réges-régen táplálok és amely — őszintén bevallom —, midőn kezembe került a vallás- és közoktatásügyi ministerium folyó évi költségvetési füzete, lényegesen megenyhült. E kérdésben a nemzetgyűlésből és a kultuszministeriumból eredő híresztelések folytán az ország közvéleményében olyan meggyőződés kezdett kialakulni, hogy a felső oktatás javára túlságosan háttérbe szorul a népiskolai és az elemi iskolai oktatás, Örömímel állap iévi február hó 20-án, pénteken. 191 torn meg, hogy habár az arány a népiskolai oktatás javára nem is olyan kedvező, mint volt a háború ideje alatt, azonban ezek a híresztelések meglehetősen túlzottak voltak. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, hogy a gyorsírók jegyezni tudjanak. Bozsik Pál: Az 1924 :IV. tc.-hez mellékelten t megtaláljuk a következő félévek költségvetési előirányzatát. Ezen előirányzat szerint a honvédelmi és pénzügyministerium „egyebek" című rovata kivételével minden tárcának emelkedett a mostani költségvetési évben a kiadási tétele. Sajnálkozással látom, hogy a kultuszministeriumban legalább is a személyi kiadásokat tekintve, 3.3 millióval apadt a kiadások tétele. Ezt azért látom bizonyos módon sajnálkozással — habár a takarékosság elvét szükségesnek látom —, mert tudom azt, hogy a kultúrának olyan az anyagi támogatás,' mint pl. a növényzetnek az eső. Anyagi támogatás nélkül nincs kultúra. Azért arra kérem az igen t. kultuszminister urat, hogy bármilyen nagy erőkkel méltóztatik is szemben állani, minket, a nemzetgyűlés tagjait mindig maga mellett méltóztatik találni. Ha más ministeriumokkal szemben — és pl. a belügyi tárcánál bátor voltam felemlíteni, hogy végkép nem tudok megnyugodni à belügyministerium személyi kiadásainak 24—25%-os emelkedésében —, mondom, ha más ministeriumokkal szemben a maga tárcájának ügyeire nagyobb anyagi hozzájárulásokat kivan, ezzel csak a mi támogatásunkat és nagyrabecsülésünket méltóztatik megnyerni. Az 1914/15. évi költségvetéssel hasonlítottam össze a mostani költségvetési évnek kultusztárcái adatait. Akkor 159 millió korona volt a kultuszministeriumnak összes kiadási előirányzata. Ebből a 159 millióból 18.5 millió esett a felsőbbiskolai oktatásra. Ma a kultusztárcának 69.3 millió az összes kiadása és ebből 12.3 millió esik a felsőbb oktatásra. Mig tehát 10 évvel ezelőtt körülbelül csak egytized része fordíttatott a kultusztárca kiadásainak a felsőbbiskolai oktatásra, ma körülbelül 5.5 része. Ebből az adatból csak: azt kívánom

1 konstatálni igen t. minister ur, hogy mégis bizonyos eltolódás vau a felsőbb oktatás javára és nagyon kérem a minister urat, hogyha már ő olyan helyzetet vett át — átvette ezeket az egyetemeket, amelyeket bevallom, talán gazdaságos lett volna megszüntetni, de viszont azt hiszem, nagyon kevés olyan férfin találkozott volna az országban, aki ezek megszüntetéséért magára vállalta volna a felelősséget —, legalább a jövőben méltóztassék ezen a bajon segiteni és a népiskolai oktatás számára azt a hátrányt, amely az utóbbi években a kultusztárcánál jelentkezett, megszüntetni. (Helyeslés balfelöl.) A népiskolai elemi iskolai oktatás terén ugyanis igen-igen sok teendőnk van. Elsorolta ezt a minister ur s nagyon szépen csoportosítva az adatokat, elmondotta az előadó ur is. 1924 november 15-én a Pedagógiai Társaságban Benseh Artúr, az igen érdemes pedagógus és statisztikus szinte elijesztő képet mutatott be arról, hogy a mai csonka Magyarország területén milyen nagy az analfabétizmus és milyen nagy hiányok mutatkoznak az elemi iskolai oktatás terén. Felemiitette, hogy még egy pár évvel ez-