Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

192 A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20-án, pénteken. előtt is Szatmármegye egyik járásában 40 százalék volt az analfabéták száma. Nyírbátor mellett egy telepen 420 ember lakott,

r és ezek közül egy se tud irni-olvasni. Nagykálióban 80 százalékra teszi ő az analfabéták számát. Ugyancsak az általa felsorolt adatok szerint az 1921—22-ik évben egy tanítóra ebben az országban 70—76 tanuló esik, ami igazán ijesztő szám, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy sok tani tó 150 gyermeket is tanit, mert ennyire népes iskolák is vannak. Hajdúböszörmény környékén az ő felsorolása szerint 1346 tanköteles él és csak most kapták meg az első iskolát. Főleg a tanyai oktatás terén vannak igenigen nagy hiányok. Szerinte Hajdúszoboszlón 500, Karcag vidékén 800 tanyai tanköteles vau, s ezek még mindig nem kaptak iskolát. (Strausz István: Hallatlan!) Itt felemlíti — amit alig tudnék elhinni, ha nem ő állapította volna meg —, hogy Debrecenben 200 elemi iskolai tanuló jut egy tanteremre. Azért tisztelettel arra kérem a minister urat — sok szót nem akarok erre vesztegetni, hiszen nagyon sokan beszéltek már erről —, hogy a jövőben ezeket a hiányokat, amidőn már bizonyos megtakarításokat lehet elérni, méltóztassék kiküszöbölni. Megvallom, a lelkiismeretem bizonyos módon nyugtalankodik a népiskolai oktatás viszszamaradása miatt, amidőn a mostani költségvetési füzetben is azt olvasom, hogy a debreceni Tisza István tudomány-egyetemnél az orvoskari épitkezések folytatására — nem akarom lekicsinyelni ennek jelentőségét, nem ebből a szempontból állitom be^— a múlt költségvetési évben 1.756.000 koronát fordítottak, a folyó költségvetési évben pedig 1,000.000 korona van előirányozva erre a célra. A pécsi Erzsébettudomány egyetemnél a püspök és Pécs városa által átengedett épületek alakítására és berendezésére a folyó költségvetési évben 950.000 aranykorona szerepel. Az állami épületek tatorozására 750.000 aranykorona és ezekkel a nagy összegekkel ellentétben a folyó költségvetési évben az állami elemi népiskolák létesítésére a beruházások rovatában csak 200.000 aranykorona szerepel. Az átmeneti kiadások között az állami elemi népiskolai épületek helyreállítására és felszereléseik pótlására csak 37.000 aranvkoronás tételt találunk. A ..nem állami iskolák támogatása" cim alatt tanyai elemi népiskolák létesítésére és egyéb épitkezések támogatására 120.000 aranykorona van előirányozva. Ezek tehát nagyon kis összegek. Bízom benne, hogy a jövőben ez a nagy aránytalanság nem fog jelentkezni a költségvetésben. Annál inkább aggaszt ez, mert mint az előttem szóló is kifejtette, bizony egyik-másik vidéki egyetem — reméljük, hogy csak ideiglenesen — még meglehetősen néptelen. A kezemben lévő adatok szerint pl. a debreceni egyetem filozofál karának összevissza 92 hallgatója volt. Már most ha figyelembe vesszük, hogy ez a szám a négy egymástól elhatárolt tudományszak közt hogy oszlik meg. alig van 3—4 hallgatója egy-egy tanárnak. Ezt igazán erősen luxuskiadásnak tartom a mai leromlott állapotaink között. A nem állami iskolák támogatását szeretném a mélyen t. minister ürnak nagybecsű figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Valamikor a magyar közoktatásügyi politikában az az irányzat érvényesült, hogy minden módon igyekeztek a vallásos jellegű iskolákat államositani. Azt hiszem, belátható időn belül ez az Irányzat el van temetve. Nagyon jól tudom azt, hogy az igen t. minister un hivatalosködása alatt a nem állami jellegű iskolák is a legmagasabb fokig megkapták a szükséges állami támogatást. Azonban ujabban — belátom itt is a minister urnák kényszerhelyzetét — egyre súlyosabb terhek nehezednek a nem állami iskolákat fentartók vállaira. Ezek a terhek már alig^ elviselhetők. {ügy van! a közénen.) A muH évben megalkotta az igen t. minister ur a nem állami tanerők nyugdíjintézetét és ide az átlagfizetésnek 13 százalékát kell befizetni. Ebből 3/13 részt a tanerő, 10/13 részt az iskolafentartó visel. Óriási és az állaim tanerőkkel szemben aránytalan megterheltetés ez. Erősen panaszkodnak az iskolafentartók és a nem állami tanerők a vasúti kedvezmény alkalmával tett megkülönböztetés, a 14 aranykorona és az 50 aranyfillér közötti különbség miatt is. Hasonlóképen egyre súlyosabb teher lesz az államsegélyeknek fokozatos leépítése. Arra kérem az igen t. minister urat, méltóztassék figyelembe venni, hogy ezek a nem állami iskolák voltaképen ugyanazt a feladatot töltik be, mint az állami iskolák. Ha ezek nem volnának, állami iskolákat kellene a helyükbe Iétesiteni. Ezéjt*| bizonyos mértékben igazságtalanságnak tartom, hogyha valamely helység, vagy valamely vallásfelekezet annyira lelkesedik a tanításért, hogy azért bizonyos áldozatokat is hoz, az ilyen helyi vagy felekezeti ' jellegű iskola, amely teljesen ugy betölti feladatát, mint a_,z állami iskola, kétszeresen legyen megterhelve, egyrészt a saját iskolájának fentartása által, másrészt pedig abból kifolyóan, hogy mint adófizetők, arányosan viselik az állami inkolák fentartásának költségeit is

% Nagyon üdvös dolog volna, ha konföderáció tárgyává méltóztatnék tenni, hogyan lehetne e tekintetben enyhíteni a felekezeti iskolák terhein. Magam is több olyan felekezeti jellegű iskolának vagyok a vezetője, elnöke, amelyek igazán nagyszerűen igyekeznek betölteni a számukra kijelölt feladatot, azonban lassacskán kimerülnek a hivek és képtelenek előteremteni ezeket az igen nagy összegeket. A legnagyobb örömmel hallottam most a kulíuszmln ister ur ajkáról — amint már előbb a bizottságban is hallottam —, hogy méltóztatott körülbelül végleges álláspontot elfoglalni a humanisztikus gimnáziumban a görög nyelvnek a magasabb osztályokban való tanitása tekintetében. Ha méltóztatnak emlékezni, annakidején én voltam az egyedüli a nemzetgyűlésen, aki a pedagógiai szempontból aggodalmamat fejeztem ki e kérdésben. Tíz évig magam . is tanár voltam a legkülönbözőbb jellegű intézetekben. Már akkor láttam, hogy a minister ur komoly megfontolásra készül ebben a tekintetben. A leg-nagyobb tiszteletemet nyilvánítom iránta, amiért az Országos Közoktatásügyi Tanács álláspontja ellenére is méltóztatott a megismert helyes pedagógiai álláspontra helyezkedni. A bizottságban azt méltóztatott mondani, vita tárgya lehet az, hogy a IV., vagy az V. osztályban kezdődjék-e a görög nyelv tanitása. Azt hiszem, nem méltóztatik ezt vita tárgyává tenni. Igazán kár volna a IV. osztály tananyagját ebben a pontban megzavarni. Általában nem tudom, ugy méltóztatik-e majd a reformot végrehajtani, hogy a humanisztikus gimnázium és a. reálgimnázium között az alsóbb négy osztályban ne legyen r különbség, mert azt hiszem, az volna az egészséges, ha teljesen egyforma lenne a tanterve ennek a