Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

186 A nemzetgyűlés 380. ülése 1925, ugy vigyázni a gyermekre, mint az uri társa­dalomban, — az apa és árnya el vau foglalva; kenyérkereset után szaladgál. Kérem tehát a minister urat, hogy a legszigorúbb ellenőrzés alá vegye a mozikat, és azoktól, akik nem tart­ják be a szabályt, vonassa el az engedélyt. (Élénk helyeslés.) Szó esett arról és a minister ur is megem­lítette, hogy Károlyi Mihály elkobzott vagyo­nát ilyen, célra, vagy olyan célra kell fordí­tani. Nagyon örülök ennek a kijelentésnek, ami természetes és helyes is, hogy a minister ur a maga tárcája javára igyekszik belemar­kolni abba az elkobzott vagyonba és igyekszik saját tárcája részére bizonyos összeget bizto­sítani. (Homonnay Tivadar: A hadirokkantak­nak!; Ezt természetesnek találom, de ezt csak törvény utján tudjuk megváltoztatni. Hiszen én magam terjesztettem be indítványt annak­idején erre vonatkozólag, amikor kimondottuk, hogy a hazaárulók vagyonát elkobozzuk, de a hitbizományoknak csak a felét, a közönséges embereknél az egészet elvesszük. Leszavaztak bennünket annakidején, amikor azt követel­tük, hogy az egész vagyont kobozzák el, inert azt mondták, hogy csak a felét kell elkobozni egy hitbizomáiiynak. Akkor felálltam, én ós kö­veteltem, hogyha a hazaárulók vagyonát elko­bozzák, az egész elkobzott föld — Károlyi Mi­hályról volt szó, mikor ezt a javaslatot tár-' gyaltuk —, a rokkantak között egy éven belül felosztassék. Ilyen törvény tehát már van; ha abból a földből — nem tudom hány katasztrá­lis hold földből — az állam átveszi az elkob­zott részt, s a minister ur annak egy részét fel akarja használni népiskolákra, ez ellen nekem kifogásom nincs, azonban törvény utján kell intézkedni és arra is kell vigyázni, hogy rok­kantjaink ebből kárt ne szenvedjenek. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Egészen természetes!) Mert meg­lévő törvényt módoitani lehet, de nagyon óva­tosan nyúljunk ehhez a kérdéshez, min Ián itt a rokkant-kérdés megoldásáról van szó. Még egy kedves témám van (Halljuk!) és őszintén megmondom, sokáig kellett nyomoz­nom, mig a tettest megtaláltam. (Zaj és fel­kiáltások: Dctektiveskedett?) Én bizonyos 500.000 koronákat keresek már valami három év óta, bizonyos 500.000 koronát, amit a nemzet­gyűlés megszavazott, de gazdája nincs. Én elm« n­tem a pénzügyminister úrhoz, ezt megelőzőleg Klebelsberg akkori belügyminister urnák is szóltam — akkor talán már kultuszminister volt —, de nem találták meg az adatokat, a minister ur azt mondotta a pénzügyminister urnák mo«st legutóbb, hogy ilyen határozati ja­vaslat nincs. Elismerem, hogy igaza volt, ha­tározati javaslat, ilyen nincs, mert az vissza­vonatott. Engedjék meg, hogy én most... (Fel­kiáltások; Miről van szó?) Végén csattan az ostor, t. Nemzetgyűlés! (13. Podiuaniczky Endre: Azért detektivregény! — Derültség.) Arról van szó, amit most mingyárt felolvasok, hogy én 1922 december 22-én a következő ha­tározati javaslatot terjesztettem a Ház elé (ol­vassa): „Petőfi Sándor a XIX. században újjá­született Magyarország utolérhetetlen poétája volt, ki a világirodalom legmélyebb hazafias szellemű verseit azzal is halhatatlanná tette, hogy eszméiért, odaadta drága életét, mely gazdagabb és szebb volt a csillagos mennybol­tozatnál. Szülőfaluja, Kiskörös, egy hazafias érzésű, de nagyobbrészt tótajku község. A ma­gyar nemzetnek minden oka megvan tehát arra, hogy a magyar irodalom e szent Mekka- I évi február hó 20-án, pénteken. ját szerepse, dédelgesse és kitüntesse. Indítvá­nyozom, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor szüle­tésének századik évfordulója alkalmából szülő­falujában, Kiskörösön felállítandó szoboralap javára 1 millió koronát utalványozzon". (He­lyeslés half elől.) Azután jött a válasz, a® igen t. pénzügyminister ur felállott és a következő­ket mondotta (olvassa): „Teljesen méltányo­lom azokat az intenciókat, amelyek a határo­zati javaslatot benyújtó képviselő urat vezet­ték. A t. képviselő úrral már napokkal ezelőtt érintkezésbe lépve, megállapodtunk ennek a kérdésnek helyes megoldásában, megvizsgál­ván egyszersmind azt is, hogy a község a maga részéről milyen összegekkel rendelkezik a jel­zett cél biztosítására. Megállapodtunk abban, hogy az állam részéről 500 ezer korona ilyen hozzájárulás adassék. Ennélfogva kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot visszavonni". Erre én felállottam és nagyon természete­sen, hogy nem tudván megkapni a kért egy­milliót, nem mulaszthattam el; hogy köszö­nettel el ne fogadjam az 500 ezer koronát. Előre meg is köszöntem, de nagyon szeretném utólag is megköszönni a t. minister urnák, ha kegyeskednék az 500 ezer koronát, mégpedig valorizálva — amennyiben 1922 decemberéről van szó — a községnek a szobor céljára rendel­kezésére bocsátani. Ebben a reményben zárom szavaimat és kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minis­ter ur kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az ellen­zéki képviselő urak ugy képzelik el a ministe­reket, mint régente a csokoládét osztogató automatákat, amelyeknek a szájába, ha egy hatost bedobtak, kaptak egy darab csokoládét. Szintúgy, ha jónak látják felszólítani a minis­ter!, hogy nyilatkozzék, annak rögtön köteles­sége a maga kis csokoládédarabját átadni. (Meskó Zoltán: Hát a savanyu bonbon! — Derültség.) Néha az is volt benne. A t. kép­viselő ur megkérdezett engem a numerus claususra vonatkozó felfogásomról. Hát csodá­lom, hogy ezt kérdi, mert ezt a csokoládé­darabkát én már többször feltálaltam. (Meskó Zoltán: De mindig másképen volt töltve! — Derültség.) Én csak egy ellen emelek kifogást. Betegségem három hétig távol tartott hivata­lomból. Az igen t. képviselő ur egy olyan nyi­latkozatot tett — ha nem volt helyesen a la­pokban, természetesen tárgytalan a dolog —, hogy én megbeszéltem volna Lukács György igen t. barátommal ezt a kérdést; a képviselő ur már most azt veti szememre, ,hogy miért nem jövök ki a magam nézetével és miért kül­döm politikai barátaimat, hogy ők mondják el az én véleményemet Én férfias embernek tar­tom a képviselő urat, nem hiszem, hogy setten­kedik utánam, amikor politikai barátaimmal beszélgetek a folyosón, úgyhogy azt sem téte­lezem fel róla, hogy akárcsak egy elkapott szóról is legyen szó. De tessék beérni a t. kép­viselő urnák egyrészt az én nyilatkozatommal, másrészt az illető képviselő urak nyilatkozatá­val. Ne méltóztassék olyat inszinuálui nekem, aminek a legcsekélyebb támpontja sem lehet (Helyeslés jobbfelől.) Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy mi az én véleményem a numerus clafisüsról, erre nézve már ismételten elmondottam, hogy én a numerus clausust egy rendkívüli rendszabály-

Next

/
Thumbnails
Contents