Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

 nemzetgyűlés 380. ülése Í925. évi február hó 20-án, pénteken. 185 így szólt: „Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a numerus clausus néven ismert törvényt olyképen kívánja módositani, hogy a főiskolákba felvételre jelentkező zsidó felekezetű tanulók közül egyenlő iskolai bizonyítvány mellett a hadviselt, szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezőknek, illetve az ilyen szülők gyermekeinek a felvételnél elsőbbség adassék. (Maday Gyula: Meg is történik!) Nem értem t. képviselőtársamat. A kultuszminister ur helyett mindig akad egy szócső a numerus claususnál. Azt mondja a képviselő ur, ez úgyis megtörténik. Ha nem volnék meggyőződve arról, hogy ez máig nem történt meg, a kérdést nem hoztam volna ide. Azok a szülők, akik katonák voltak vagy azok a fiuk, akik maguk katonáskodtak, mind kevesebben lesznek, mert hiszen napról-napra öregszünk. Sok szegény gyerek, aki kint volt a fronton, vagy szegény zsidó szülők gyermeke nem tud külföldi egyetemre menni, mert nincs pénze és itthon sem tud bekerülni az eg Jetemre, mert nincs megfelelő összeköttetése. Én tehát, mint keresztény ember, az emberiség szempontjából, -szociális érzéktől áthatva, kérem, hogy azokat a zsidó fiatalembereket, akik megfelelő bizonyítvánnyal rendelkeznek, akik, vagy akiknek szülei nemzeti szempontból kifogás alá nem esnek, különösen ha ők, vagy szülei hadviseltek voltak, egyenlő bizonyítvány esetén a felvételnél elsősorban vegyék tekintetbe. Ez olyan méltányos, igazságos kérés. hogy indítványomat ezennel határozati javaslat formájában is benyújtom. Még egy rövid kérdésem lenne, és ez a népiskolák tanitási idejének kezdetére vonatkozik. A tanítás megkezdésének nyolcról kilenc órára való áttételére igaz örömmel vettem anakidején az igen t. kultuszminister ur kijelentését, nagy bizalommal néztem az intézkedés elé és nagyon örültem annak a kijelentésének, hogy ö maga is belátja, hogy a 6—7 éves szegény kis gyermekeket nem lehet 6—7 órakor az ágyból kiverni ós 8 órára a félig fűtött vagy kevésbé fűtött, vagy egyáltalán nem fűtött iskolába küldeni. Azt kértem, hogy ne 8-kor, hanem 9-koa kezdődjék az előadás az egész vonalom. A minister ur ezt meg is ígérte, tudomásom szerint igéretét be is váltotta és kiadta az utasítást... (Egyjiang jobbfelől: A szülők ellene vannak!) Bocsánatot kérek, a szülők akarata bizonyos tekintetben a tanárok által befolyásolható. (Maday Gyula: Szó sincs róla!) Tudomásom van arról, hogy —és erről a kultuszminister ur, is megvan győződve —, hogy a szülőknek legalább 85—90 százaléka, igenis, amellett van, hogy az iskolai előadás télen ne nyolckor, hanemi kilenckor kezdődjék. Hogy a tanár urak egyikmásikának ez nem kedves, vagy nem kellemes, hogy ez a tanár urak magánfoglalkozásába beleütközik, elismerem. (Maday Gyula: A tanárinak is kényelmesebb, ha kilenckor jön!) Bocsánatot kérek, de én is tárgyaltam a tanárokkal, tárgj^altam ^ egyik-másik értekezleten egész testületekkel és kijeletnhetem, hogy ez beleütközik sok tekintetben a tanárok magánérdekébe, és én helyesnek tartom, ha ők ezt megmondják. Ezen valahogyan változtam kell. itt meg kell találni azt a kivezető utat, hogy egyrészt a tanárok jövedelmén ne essék sérelem, másrészt, hogy ne kelljen azokat a kis 6— 7 éves gyenge gyermekeket télviz idején a tanyákról, messze külvárosokból az iskolákba beküldeni.fZaj.) Nem tudom, hogy Kuna P. András, mint kiváló szakértő, miért legyintett ide a kezével, amikor a^ tanyákat emiitettem. Nem tudom, hogy a képviselőtársam tanyavidéken lakik-e. Tessék megnézi a dolgot, tessék megkérdezni a kisgazda képviselőtársait, hogy bizony, nagyon szomorú, amikor látja az ember a kis diákokat, a kis elemi iskolásokat órák hosszat sárban, hóban, esőben ballagni az iskolába; a gyerek sötétben hat órák or, indul, nyolc óra van mire odaér, ott van délig és sötét este van, mikorra hazaér, hogy a leckét megtanulhassa. (Neuberger Ferenc: Ha kilenckor megy iskolába, még később ér haza!) Ezt a kérdést nagyon szivesen tárgyalom tovább a folyosón és szivesen tartok előadást a képviselő urnák, aki azt mondja, hogy ha a gyermek kilenckor megy, még később ér haza. Ez nem komoly közbeszólalás, mert nem fog a világ tönkremenni, ha az a tamitó a téli hónapokban egy órával kevesebbet ad, mert fontosabb nekem a g~yermek egészsége, mintha egy-két órával tovább tanítják és magoltatják az iskolában. ÍÉhn Kálmán: Ebben igaza van!) Én azt tapasztaltam, hogy a minister ur intézkedése nem sikerült ugy, amint azt tervezte, bizonyára akadályok merültek itt fel. Halottam azt is, hogy egyik tanári testület kijelentette, hogy ha az előadás ayolc helyett kilenckor kezdődik, akkor a torna elmarad. Hogy miért épen a tornát szemelték ki és nem a görögöt, nem tudom. (Hoinonnay Tivadar: Az elemiben nincs görög!) A középiskolákról is beszélek. Most mit tapasztalunk? Azt, hogy a nagy diákok és a középiskolások szépen kilenc órakor mennek iskolába, az én hatéves kisfiam meg már nyolckor benn van. (Derültség.) Bocsánatot kérek, bizonyos tekintetben hazabeszélek, nem tagadhatom, de megnyugtathatom t. képviselőtársaimat, hogy ez nemcsak Meskó Zoltánnak és gyermekeinek ügye, hanem ez országos érdek. Én ebben a kérdésben nem kérdezném senkinek a véleményét, még a szülőkét sem, a tanárét sem, én tisztán az orvosi szakértők véleményére vagyok itt kíváncsi, és ha az orvosi testület azt fogja mondani, íiogy helyesnek tartja, hogy nyolc helyett kilencre menjenek a gyermekek iskolába, akkor ezt fogadja el a minister ur elsősorban, mert egészségügy véleményről van itt szó. (Éhn Kálmán: Igazad van! Kilenckor menjenek!) íme, tessék, az orvos urak jelentkeznek. szemben a tanár urakkal! — Derültség. — Neuberger Ferenc: Már késő van délelőtt kilenckor! — Éhn Kálmán: Apró gyerekeknél dehogy van késő!) Engedje meg at. Nemzetgyűlés, hogy ha már a gyermekeknél tartok, még egy dologra hívjam fel a t. minister ur figyelmét. Épen ma hallottam itt a képviselőház folyosóján, hogy két gyermek a szülők szekrényét feltörte, egymillió koronát ellopott, mozira költötte es amikor megkérdezték őket, hogy miért tették, azt mondták, hogy annyira tetszettek nekik a detektiv-filmek, hogy ők kedvet kaptak hozzá és a magasabb iskolát is el akarták végezni, és tanulmányozzák, miként lehet belőlük detektív és miként lehet^ belőlük betörő. Vidéken jobban vigyáznak és könnyebb az ellenőrzés, mint itt Budapesten, azért felhívom a kultuszminister ur figyelmét — különben is azt hiszem, hogy ő már megtette a szükséges intézkedéseket —, hasson oda, hogy a rendőrhatóság szigorúbban ellenőrizze a mozikat, mégpedig nemcsak a bejáratoknál, hanem bent a helyiségben is; attól a mozitulajdonostól pedig, aki megengedi, hogy éretlen gyermekek látogassák a moziját, a koncessziót el kell venni és őt onnan ki kell tenni. (B. Podmaniczky Endre: Be kell zárni!) Mert nem tűrhetjük, hogy ilyen esetek előforduljanak itt Budapesten, ahol a legtöbb szülő nem ér rá.