Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

184 A nemzetgyűlés 3M. ülése 1925. évi február hó 20-án, pénteked. Eluök: Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Meskó képviselő urat is kérem, hogy méltóztassék kifejezéseit szintén megválogatni. Meskó Zoltán: Láttam és hallottam a véleményeket. Meg-jelent egy almanach, amelyben az egységespárti képviselők nyilatkoznak. Itt a képviselőházban Lukács György, Kállay Tamás, Tankovies János és a többiek tiszteletreméltó véleményeket mondtak. Meg- vagyok győződve róla, hogy ez esak az ő véleményük, és meggyőződésük lehet, mert nem hiszem, hogy Klebelsberg Kuno t. minister urnák a véleményét tolmácsolták volna. (Szabó István fsókorópátkai): Bizony nem!) Én azt hiszem, nagyon férfias dolog leírt volta, ha az igen t. kultuszminister ur ideállott volna a Ház szine elé, a csatárokat visszavezényelte volna eredeti hadállásukba és ő maga megmondta volna, hogy miként vélekedik ebben a kérdésben. {Ehelyett azonban az újságokban nyilatkozik. A sajtónak én nagy tisztelője vagyok, de bocsánatot kérek, az az újságíró vagy nem jól hallja, amit a minister mond, vagy a minister nem ugy mondja, ahogy ő megírja. (Szuhányi Ferenc: Megmondta már a Házban is!) Leghelyesebbnek tartamára, ha nem a lapokban nyilatkoznék, nem az újságírók fülébe sugdosná az Ő titkait, hanem itt a nemzet színe előtt felállana és azt mondaná ... (Szuhányi Fertnc: Megtette! A Házban megmondta. — Neuberger Ferenc: Itt is beszélt! Azt mondta, hogy mindenki ismeri a véleményét.) Őszintén megmondom, én nem ismerem a kultuszminister ur véleményét, Lendvai képviselőtársam szintén nem ismeri és azt hiszem Petry államtitkár ur sem ismeri. Pedig szeretném ismerni, mert ez lényeges kérdés. Ha az urak többsége tényleg a numerus clausus ellen van. tessék ezt a törvényt eltörülni, ha pedig megfordítva van, ne tessék itt a világot bolonditani. Hisz ez valóságos népámitás és a külföld félrevezetése, ha erre megy a játék. Én ugyan nem sokat törődöm a külfölddel. (Könyves Lajos: Dehogy nem!) En a magam részéről nem sokat, mert láttam, hogy minden jót onnan kapunk. En a minister ur véleményére nagyon kíváncsi vagyok. Meg vagyok győződve róla, hogy nem azért nincs most jelen, inert tudja, hogy beszélek — ig"az ugyan, hogy megmondtam neki, hogy beszélni fogok, de valószinüleg nem azért nincs itt... (Forgács Miklós: Ebédel!) Érdekes, hogy épen akkor jön meg az étvágya az ebédhez, amikor felállók beszélni. (Derültség.) Nem humoros dolog ez. hanem nagyon komoly kérdés. A régi kisgazdapárt és a nagy kereszténypárt annakidején törvényt hozott. Hogy jó vagy nem jó ez a törvény, azt a minister úrtól akarom megtudni. Hisz ő a hivatott őre a magyar kuliurának, ő mondja tehát meg, __ miért kell ezt megszüntetni, vagy egyáltalán meg kell-e szüntetni. Az ilyen frázisos kijelentést, hogy: ha majd, akkor igy meg igy, ezt, ha akarom megérteni, ha akarom, nem értem meg. Ezt lehet különbözőképen magyarázni. Én olyan kijelentést akarok, amelyet sem jobbra, sem balra nem lehet magyarázni; én a magyar kultuszminister úrtól férfias kijelentést várok, hogy helyesli-e, hogy ez a törvény fennál, vagy nem helyesli. Ha helyesli, álljon érte helyt, ha pedig nem helyesli, legyen meg

1 az az erkölcsi bátorsága, hogy hozza a javaslatot a Ház elé és döntsön a Ház bölcsesége a kérdésben. Hogy mennyire nem határozott az igen t. kultuszminister ur ebben a nagyfontosságú kérdésben, mutatja az, hogy ... (Felkiáltások jobboldalról: Itt a minister!) Örülök, hogy a minister ur megjelent. Az imént, hogy visszatérjek rá, azt a kérést, illetve felszólítást intéztem hozzá, hogy a numerus clausus kérdésében határozottan nyilatkozzék. Ne Kállay Tamás utján, ne Lukács György szájával és ne Tankovies érzelmeivel álljon elő." hanem hamisítatlan Kiebelsberg-féle nyilatkozatra vagyok kíváncsi. (Derültség ) Kijelentem, hogy én mindenkinek véleményét és meggyőződését becsülöm. Koiicedálom azt is, hogy valaki a véleményét megváltoztatja. Ha egy törvényt három évvel ezelőtt hasznosnak tartottam is, de most azt tapasztalom és meggyőződtem róla, hogy ez az országra káros, akkor ide állok és azt mondom, hogy ezt a törvényt ennél az oknál fogva károsnak tartom, mit szólsz hozzá te, nemzetgyűlés, mi a képAáselő urak véleménye, ki-ki mondja el a véleményét és azután a többség határoz, hogy osztja-e a minister ur véleményét, igen vagy nem. De valamit kell hallani. Itt már almanach-ok jelentek meg. A minister ur pártjának vezetőférfiai nyilatkoznak pro és contra és akik nem nyilatkoztak, azok valószinüleg ellene nyilatkoztak, ámbár ez nem zárja ki, hogy akik ellene nyilatkoztak, mellette vannak. Ezt sohasem lehet tudni az egységespárton. (Maday Gyula: Meskó Zoltánról sem tudjuk mellette van,-e vagy ellene!) Látja a képviselő ur, én sohasem állottam ide ezzel a kérdéssel, hogy mellette vagy ellene vagyok-e. Ha a képviselő ur megnézi az 1920 szeptember 21-én tartott ülés naplóját és a névszerinti szavazás eredményét is, megtalálja ott valahol az én nevemet is. (Felkiáltások jobb felől: Hol? — Neuberger Ferenc: Hátha mégváltozott a véleménye? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Meskó Zoltán: Engedjen meg, képviselő ur, hogy legyek annyira udvarias, hogy mostani véleményemet csak a minister ur után mondjam meg. (Derültség jobbfelöl. — Éhn Kálmán: Most tessék megmondani!) Én sohasem álltam ki és most sem beugratásból tettem, hanem csak ugy tettem, mintha kéretném magamat. Vegye tudomásul a képviselőtársam, hogy 1920 szeptember 21-én a névszerinti szavazásnál, amikor a Bernolák-féle indítvány fölött szavaztak, én a nem-mel szavazók között voltam, amint a Napló mutatja. (Zaj.) Ennek kapcsán még

1 egy teszteletteljes kérésem lenne a kultuszminister úrhoz. 1923 április 28-án indítványt jegyeztem be a nemzetgyűlés inditványkönyvébe. Ez az indítvány a numerus clausus végrehajtására vonatkozott. Ki akartam fejteni indokaimat, de nem tűzték napirendre az indítványt. Intencióm az volt, hogy a végrehajtásnál humánusan, méltányosan kell eljárni, mégpedig a következő módon: A kormáiuyfőtanáesosoknak, a gazdag bankigazgatóknak, a gazdag nagybérlőknek és birtokosoknak fiai kimehetnék a külföldre, mert szüleik abban az anyagi helyzetben vannak, hogy taníttathatják őket. Legyenek meggyőződve, t. képviselőtársaim, hogy ha nekem meglesz hozzá az anyagi eszközöm, minden gyermekemet külföldi egyetemre fogóin küldeni. A szegény zsidónak azonban egyrészt nincsenek összeköttetései, hogy bekerülhessen a magyar egyetemek egyikébe, de másfelől nincs abban az anyagi helyzetben sem, hogy külföldi egyetemre mehessen. Ezeket a szegény zsidókat, ha a nemzeti szempontból egyébként kifogás alá nem esenek, a gazdagokkal szemben feltétlenül előnyben kell részesiteni. Indítványom