Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

A nemzetgyűlés 380. ütése 1925. nőt esetleg- kiváló kultuszmiiiister is lehetne ezekből a gyermekekből, ha módot adnánk arra, hogy az egyszerű kisiparos és földmunkás iskoláztathassa gyermekeit. Azt látjuk, hogy ezek gyermekei részére nincs iskola; a gyermekeket nem küldhetik iskolába, mert az kilométerekre fekszik. A tanyai gyermek nem képes reggel 5—6 órakor elindulni, hogy az iskolába idejébe odaérhessen. (Ugy van! ügy van! a jobbközépen.) Nem tudom, mit szólnak orvos-képviselőtársaim ahhoz, hogy ezeket a kis gyermekeket már reggel 4 órakor felkeltik, hogy 4—5 kilométerre fekvő iskolába elmehessenek. (Éhn Kálmán: Óraszámra gyalogolnak!) Az én szivem a kultuszminister ur szép programjának hallatára összeszorult; nem tudtam örülni neki. De igenis örülni tudtam volna, ha azt jelentette volna be, hogy ennyi és^ ennyi népiskolával állítottam fel többet; a néptanitókat ennyivel és ennyivel dotáltam; hogy azt a szegény tanitót tisztességesen fizetem, mert tisztességes munkát követelek és várok tőle. És itt, ' a néptanitóknál megállok egy percre. Az ember eigondolkodhatik afelett, hogy mennyit hibázott ez a nemzet évtizedeken át, amikor látjuk, hogy ugy a tanári, mint a tanítói karral szemben miiyen vétkes mulasztásokat követett el. A bérest jobban fizették, mint azt a falusi tanitót, akinek nem volt meg a tisztességes megélhetése. Nem volt meg annak a szegény tanítónak a tisztességes megélhetése, mellékfoglalkozás kellett neki, hogy megélhessen. Alig várta, hogy tanítását befejezze és már szaladt is a darab kenyér után. El tudom képzelni a tanítók és tanárok helyzetét, akik idegen gyermekekkel vesződnek, mikor látom otthon magam is, akinek öt fia van (Éljenzés.), hogy mit jelent az édesanyának az öt fiút ráncban tartani, azoikat tisztességesen felnevelni. Hiszen azt az apát és anyát is hányszor elhagyja a türelme a saját gyermekeivel szemben. Tessék beleképzelni magukat, t. képviselőtársaim, abba a helyzetbe, mit jelent ez arra a tanitóra nézve, micsoda óriási szeretet kell hogy lakozzék benne, a rábízott kis gyermekek iránt micsoda, szeretetnek kell lelkében ilenniei,, hivatását hogyan kell szeretnie, hogy kötelességét évtizedeken át teljesíteni birja. Én" a tanítót nem is engedném 40 éven át tanitani, 4ÍT éven át nem lehet egyforma ambícióval nekifeküdni annak a munkának. Sokkal rövidebb ideig engedném tanitani, s azután igyekezném az ő tudásukat, tapasztalatukat más téren, közgazdasági téren vagy bárhol kamatoztatni. Kívánom és követelem tehát a kultusziminister úrtól, hogy szeretettel gondoskodjék a tanári és tanítói karról. Különösen a néptanítókra gondolok elsősorban, amikor kérem, hogy nyissa meg előttük a VII. fizetési osztály minden fokozatát, hogy ambíciót öntsünk beléjük. , Nekünk mindenkitől tanulnunk kell, még ellenségeinktől is, ha azok sok jót tettek. Nem vették észre t. képviselőtársaim, hogy amikor a kommün kitört, mikor ezek a zsiványok uralkodtak itt az országban, mi volt az első ténykedésük: A tanitót mindjárt előráncigálták a feledékenység homályából és betették az első osztályba. Elismerték, megbecsülték. Hála a jó Istennek, hogy a tanitói kar hazafias maradt, mert minden okuk meg lett volna ilyen kedvezmények és elismerések után, hogy meginogjanak, A tanitói kar becsületességére és ha,evi'-.február' hó 20-án, péntekén. Í$3 z&fiasságára vall, hogy megmaradtak sziklaszilárdan a nemzeti eszme mellett továbbra is a nemzet napszámosainak. Azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy a multak hibáit ki kell küszöbölnünk. Felednünk is kell, tanulnunk is kell. Ha megnézzük az országot most, (Egy hang jobboldalon: Feledni mindent nem lehet!) megmaradt, sok, amit feledni lehet, azt feledni is kell, de van olyan dolog, amit nem szabad soha feledni. (Ügy van! Ugy van!) Ha járjuk itt az országot, a megmaradt csonka országot, ahol a magyarságnak szine-ja"va maradt itt — csak pár német község, egy-két szigetecske van az országban elszórtan —, akkor látjuk, hogy az állami iskolákat itt hiába keressük. Maga az igen t. kultuszminister ur elismerte, hogy a régi szabadelvű korszaknak egyik bűne az volt, hogy- nem volt előrelátó. Az igen t. kultuszminister ur maga mondotta mai beszédében, hogy ő 1907-ben felterjesztést intézett az akkori kormányhoz, és kérte, hogy az iskolák építési programját máskép állítsák össze és gondoljanak a szAnmagyarságTa. Egyik-másik helyen megvannak a felekezeti iskolák, de az államsegélyt az ig'en t. kultuszkormány elvonja tőlük, itt van többek között egy német község, hazafiaslelkü, de németajkú lakosai vannak, Hajós község Pest vármegyében. Hazafias, ellenforradalmi nép volt ez, ragaszkodik a nemzeti eszméhez, a hazai röghöz szívvel-lélekkel, és elvonják tőle az államsegélyeket. Erre nincs pénz, ahelyett, hogy örülnénk, hogy azok a kis sváb gyerekek, akik mint szülőik, lélekben magyarok, nyelvileg is magyarokká lesznek. Erre nincs pénz, és a két egyetemi hallgatót tanitó tanárnak megvan a fizetése. Nem sokallom attól, aki valóban tanít, de aki még le sem utazik és horribilis fizetést kap azért a semmitevésért, attól j sajnálom. Azt tartom, hogy

T a tudós egyetemi tanárokat nekünk becsületesen kell fizetnünk. Keveslem a mostani fizetést, uyiltan megmondom, mert akkor, amikor / a ^ népnevelésről, | fiaink neveltetéséről van szó, én áldozatokat nem kímélek, pénzt nem sokallok, hanem azt ' a tanitót, tanárt ugy- dotálom, hogy mind gond nélkül, teljes erejével, szívvel-leiekkel élhessen hivatásának. Ezek előrebocsátása után nem akarok hosszabban beszélni s csak egy-két kérdést fogok inkább sürgönystilusban letárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) A numerus clausus kér| déséről nyilatkozom. Az én véleményemet . ismerik, azonban én nem ismerem az igen t. kultuszminister ur véleményét. (Neuberger Ferenc: Megmondta már többször!) Én láttam ebben a Házban, hogy az úgynevezett egységespártnak tagjai... (Közbeszólás.) Képviselőtársam ugy látszik azt gondolja, hogy én elszóltam magam. Én — őszintén megmondom — jobban egységesnek tartom pártjukat, mint az urak saját magukat. (Derültség.) Önök annyi sok egységből állanak, azért is nevezik i az urakat egységespártnak. (Derültség.) Az egységes párt egyik-másik árnyalatának egyik-másik szárnynak képviselői megjelentek itt a porondon a nemzet színe előtt, és nem tudom, de a dolog rám azt a benyomást tette, hogy bizonyos megrendelésre vagy felkérésre beszéltek (Lendvai István: Rendezés az!) vagy utasításra, vagy falazásra — nem tudom, minek mondjam —, felállottak és kezdtek véleményt mondani a, numerus claususról. (Lendvai István: Le is köpte őket az Egyenlőség!)