Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20 án, pénteken. 177 tizedek óta követeljük!) és nekünk végtelenül vigyáznunk kell arra, hogy a római szentszékkel és az episcopatüssal ez ügyből kifolyólag konfliktusokba ne bonyolódjunk; ilyen konfliktusokba belemenni nem vagyok hajlandó. Méltóztatnak tehát látni, hogy az ellenőrző bizottságban megüresedett helyek betöltése az interregnum tartamára rendezve van, rendezve van olyanféleképen, hogy oda a tagokat a püspöki kar és a kultuszmlnister egyező bizalma alapján hivják meg. Az igen t. képviselő ur érintette azt is, hogy tulajdomképen a bibornok-hercegpriniás nem is elnökölhetne, mert társelnök, és hogy a világi elnök lemondott. A világi elnök kinevezése annakidején szintén a 80-as évek szellemében történt Ez. azonban megfelel a protestáns egyház szelemének, de kevésbé felel meg a katholikus egyház szellemének, amely alig tehet világi embert a róm. kath. egyház kardinálisa elé. Ennek volt a következménye az, hogy Simor és Vaszary kardinálisok megtagadták azt, hogy az ellenőrző bizottság ülésein résztvegyenek. Én pedi'g rendkivül fontosnak tartom, hogy a vallás és tanulmányi alap ellenőrzésében Magyarország biboros-liereegprimása résztvegyen. Ez megfelel a róm. kath. egyház szabályainak. Áttérve a vallásalap mikénti kezelésére, ebben a tekintetben emelt fővel állok a nemzetgyűlés elé, mert ennek jövedelmezőségét nagymértékben sikerült emelnem. A tiszta jövedelem óvatos kalkuláció alapján most 21 miliárd lesz csak a vallási alapnál, és ha a t. képviselő ur vesz magának némi fáradságot és elmegy a vidéki plébániákra, a szerzetesrendek rendházába, elmegy a katholikus egyesületek gyűléseire, kérdéseire mindenhol azt a választ fogja kapni, hogy a vallásalapból kiadó mértékben és minden bürokratizmustól mentesen olyan eredménnyel osztattak ki a segélyek, mint régen, azelőtt. Ez egyik büszkesége ministerségemnek, hogy egyfelől az alapok jövedelmezőségének emelésével, másfelől pedig gyors ügykezeléssel ezt keresztül tudtuk vinni 1 . Hiszen nem is olyan régen még megesett, hogy 200 millió volt a vállásalap közbeeső jövedelme, de ezt az összeget nem osztották szét, az állampénztárban maradt és pelyva lett belőle. Azt hiszem, ha ezt a 200 milliót jókor felosztottuk volna oly rendszer szerint, amint az most történt, igen sok apáearendházban nem koplaltak volna, ahol sajnos — szégyenkezve kell mondanom — még ma is koplalnak, (Ugy van! bálfelől.) Ezekután áttérek a Nemzeti Hitelintézet megteremtésére. Nagyon csodálom, hogy ez a kifogás épen keresztény programmal fellépett képviselő ur részéről tétetik. Tudjuk jól, hogy a Nemzeti 1 Hitelintézet hogyan jött létre. Ugy jött létre, hogy bizonyos fokig a keresztény eszméket ervényesiteni akarván a gazdasági életben is. annak szükségét hirdették, hogy jöjjön létre egy keresztény pénzintézet. Ez létre is jött, és ennek a jelszónak vonzerejétől sodorva a magyar keresztény középosztály széles rétegei vagy részvényeket vásároltak, vagy itt helyezték el vagyonukat. Akkor azután ez a pénzintézet — semmiesetre sem az én barátaim működése miatt — nehéz helyzetbe került, úgyhogy szanálása vált szükségessé. Ez a szanálás teljes mértékben sikerült és azáltal, hogy az alapok a pénzintézet mögé álltak, a már-már elveszett, elértéktelenedett vagyonságok ifemét értékessé váltak és ezzel a keresztény középosztály legszélesebb rétegeit óvtuk meg igen komoly károsodástól. Nagyon csodálom hogy például Kiss Menyhért igen t képviselő ur, aki talán tovább szeretné vinni a keresztény észmének érvényesülését a gazdasági életben is, mint amennyit én tudok javasolni, épen Kiss Menyhért képviselő ur kifogásol egy adhaesiot, amelynek célja az volt, hogy a keresztény középosztály garasaid megmentsük. így áll a dolog. (Kiss Menyhért: A módszer az, amit kifogásolok!) Az évközi jö\ r edelmekből szereztettek meg' a részvények igen kedvező áron az államtól, ugy gondolom az első nagy pakett 5000 koronáért. Ma ennek kétszeresén áll, a minimális becslés szerint. Viszont azoknak a többi papíroknak árfolyama, amelyeket akkor szereztem meg, ma egyharmad a az akkori értéknek. Az alap tehát itt igen jó üzletet csinált. Ez nem volt üzlet, hanem az államitól való átvétele volt a pakettnek, a szanáló államtól való átvétele az alapok részére. Itt tehát elértük azt, hogy olyan vagyonságnak elértéktelenedése, mint amilyen a 200 millióval történt, egyáltalán nem következett be, hanem ellenkezőleg az egész nagyon jó üzletnek bizonyult. Farkas igen t. képviselő ur felolvasta itt a szabályokból, hogy mibe fektessük be ezeket a pénzeket. Ö koronajáradékra, záloglevelekre gondolt. Épen ezek miatt értéktelenedett el a vallásalap vagyonának nagy része. Csak nem fogja én tőlem azt követelni, hogy Mária Terézia kora alatt megállapított vagj^onkezelési szabályok szerint kezeljek a inai világban vagyonságot? Ma már nem lehet szabályokat alkotni, mert a gazdasági élet képe úgyszólván hónapról-hónapra változik. Ha tehát mi kitartanánk nem tudom milyen vagyonkezelési szabályok mellett, amelyeken az élet a defláció következtében már átnyargalt, igen nagy kárt okoznánk az alapoknak. A szabályok betűjét betartanám ugyan, de engem vád alá kellene helyezni, hogy a jó családapa köteles gondosságával nem jártam el. Azt méltóztatik kifogásolni, hogy sok igazgatósági tag van. Miért volt ez? Azért, mert kezdetben egyfelől az alapok, másfelől pedig a Futura és annak érdekköre is bent voltak és természetesen mind a két érdekcsoport bizor nyos megfelelő számú képviselővel óhajtott az igazgatóságban résztvenni. Ma azonban, hogy kilépett onnan a Futura és a részvényesek többségét az alapok szerezték meg, ilyen nagy igazgatóságra többé szükség nincs és a számot olyan arányban, amint kisorsoltatnak természetesen le is fogjuk apasztani. Kifogásolta az igen t. képviselő ur azt is, hogy az ellenőrző bizottság is küldött a bizottságba képviselőt. Én nemi óhajtottam a felelősséget tisztán, egyedül viselni, hogy csak én delegáljak az igazgatóságba képviselőket és azt mondtam, a legnagyobb súlyt^ helyezem arra, hogy az ellenőrző bizottság épen azért, hogy engem ellenőrizhessen, a maga részéjről is küldjön az igazgatóságba képviselőket, akiY a bank ügymenetét látják. Ez meg is történt és igy alakult ki a mostani igazgatóság, őrömmel mondom, hogy a bank dolgát most már a legnagyobb óvatossággal rendbehoztuk, úgyhogy a legnagyobb nyugalommal nézhetünk ennek a pénzintézetnek további 1 fejlődése elé. Meg vagyok győződve róla, hogy az alapoknak ilyen befektetése mellett meg tudtam 1 menteni azokat a pénzeket, amelyek különben elértéktelenedtek volna és amelyeket ha pénzintézeteknél helyeztem volna el, bizvást azt lehetett
