Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20-án, pénteken. 175 1922/23, évi kezelési eredmény 71.764/1924. szám. Ezt a magyar katholikus vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság által elfogadott költségvetést jóváhagyom. Klebelsberg Kunó gróf." Tehát a minister hagyja jóvá a költségvetési A ministeriumi csinálja a költségvetést, a ministerí hagyja jóvá. Az elleíuőrzőbizottság meghallgattatik. de az ellenőrzőbizottságot ismét a kultuszminister ur kérte és kéri fel részben. Azt hiszem az az akta is megvan, amellyel az első felkérés történt. Ezt az aktát 1919 októ• • 18-án 565.582. elnöki szám alatt Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi minister adta ki, Ez az első átirat. Azonkivül tudomásom szerint az akkori bizottságnak elnöke, Förster Gyula báró lemondott, tehát most az elnöklést a szervezeti szabályzat szerint társelnökként is működhető hercegprímás gyakorolja. A bizottságnak összetétele mindenesetre ma mégsem, egészen olyan, imint amilyen volt. és a bizottságnak ma teljesen lehetetlen esetleges aggályait olyan fórumhoz juttatni, amely fórumnak felelős volt a kultuszniinister

v mert hiszen a király kultuszministere volt és a kultuszmini stert akkor nemcsak alulról, de felülről is felelősségre lehetett vonni. (Halász Mórié: Harminc év alatt egyszer történt meg!} Az, hogy megtörtént, engem nem érdekel, az a jogi szabályozásnál teljesen irreleváns. Ez nem évülhetett el, és épen az a bizottság nem örökíthette meg magát végtelen időkig. Ez a kérdés tárgyalható abból a szempontból, hogy a nemzetgyűlés törvényhozásilag mit határozott: különösen azok, akik a nemzetgyűlés szuverenitásának elméletét vallják, ezt mindig hangoztatják. Én azonban ezt nem tartom helyesnek. (Mozgás a jobbközépen.) Bocsánatot kérek, itt a főkegyúri jog, vagy más irreleváns azért, mert hiszen a király akkor mint főkegyur is elismerte, hogy ez a kérdés törvényhozásilag rendezendő. Az igen t. képviselőtársam talán nem volt itt benn, amikor ezt a feliratot felolvastam. Ebből látható, hogy erre vonatkozólag a múltban is történtek törvényhozási intézkedések, és mindenesetre ez megoldás volna. Mi teljesen megnyugszunk, ha garantáljuk a status quo antet, és ha ezek az alapok állaguknak veszélyeztetése nélkül megóvatnak és az alapok jövedelme pedig erre a célra fordittatik. De igenis, nem tartom helyesnek, hogy ilyen egymillió aranykorona körüli jövedelemfelesleg mutatkozzék a költségvetéssel szemben, mert vannak igen komoly tanulmányi és vallásalapi célok, amelyekre, mimt költségvetésen kívüliekre, ezeket fordítani kellene. Én ezt a kérdést idehoztam, mert hiszen a kultuszminister ur is hangoztatta, hogy ő nemcsak a r nemzetgyűlésnek, hanem a a országnak is beszél. Természetes, hogy a kultuszminister ur szavával szemben az én szavam elenyésző, azonban mindenesetre szükségét éreztem, hogy ez a kérdés itt a nemzetgyűlésen szóbahozassék. Lehetetlenek tartom ugyanis azt, hogy a kultuszministerium felelőtlenül kezelje ezt a vagyont, felelőtlenül abban az értelemben, hogy ennek kezelésébe tulajdonképen betekintést más ne kapjon, mint az ellenőrző bizottság, amely szerintem részben különben is szoros nexusban van a kultuszministerium kezelése alatt álló alapoknak tulajdonát képező vállalattal, amit bátorkodtam kifogásolni. A másik kérdés, amelyik a múltban felmerült, a bátaszéki tanulmányi alap egyik bérlete, amely megjelent a lapokban is. (Zaj a jobboldalon.) Én azt mondtam, hogy a bátaszéki Mária Terézia-alap nem tanulmányi alap. Tudom, hogy Bátaszéken egy alapítvány van, mert hiszen annakidején én is részesültem a Mária Terezianum-alapi nevelésében. De mindenesetre felmerül az a kérdés, helyes-e az, hogy a Nemzeti Hitelintézet és az általa létesitett Nemzeti Földmivelő Készvénytársaság, mint Készvénytársaság vegye ki az alapok birtokát bérbe. Erdélyi Aladár t. képviselőtársam mondta tegnap, hogy ez tulajdonképen nem egészen bérleti szerződés, hanem kvázi egy garanciális szerződés, mert garantált ez a részvénytársaság 125 kiló jövedelmet minden körülmények között és azonkivül a pluszból még 10 százalékot a részvénytársasági jövedelemből, mint visszatérítést. Bátor vagyok * aggályaimnak^ kifejezést adni abban az irányban, hogy a részvénytársasági üzleti kezelés és gazdálkodás az én szerény gazdasági ismereteim szerint, mindig drágább, mint az ugyanolyan minőségű egyéni kezelés. Különösen drágább fog lenni akkor, ha a társulati adó ügye is megfelelően rendezve lesz, ami legalább is kilátásba van helyezve, Azonkivül érdekes az az eset, amire figyelmeztettem is az ezek iránt nagy érdeklődéssel viseltető Erdélyi képviselőtársamat, hogy igen szép az a garancia. Elismerem, hogy itt garantálva van 125 kiló, de mi fog történni akkor, ha deficit mutatkoznék, ami a gazdálkodásnál előfordulhat? Ki garantál, a vagyoni garanciát ki viseli? Viseli 84 százalékban ugyancsak az alapítványi vagyon, mint 60 százaléka a Hitelintézetnek, és 60 százaléka mint külöwalap. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el) Mindenesetre különösnek és magyarázatra szorulónak tartom, hogy hogyan garantál az alapitványi vagyon. Mert garanciát vállalt egy alapítvány egy másik alapítvány tulajdonosával, vagyis az alapítvánnyal szemben, de mindenesetre, ha 125 kilót garantál, ez a garancia lehet esetleg kellemetlen is. Mindenesetre saját mag'ának normális viszonyok között senki sem szokott garantálni, az alap^ a saját kezelése alatt lévő vagyont saját részvénytársaságával kivette és vezeti. Ez olyan probléma, amelynek megvilágítására egyesek legalább is joggal várhatnak. Hiszem, hogy majd a kultuszminister uV mindezeket a kérdéseket megfelelő formában a nemzetgyűléssel közölni fog'ja, mert azt hiszem, semmi akadálya sincs annak, hogy a nemzetgyűlés erről tudomást szerezzen. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Mingyárt válaszolok!) Tökéletesen osztom, hogy ez igy nem maradhat, a levegőben lévő dolgok sohasem szoktak a közéletnek előnyére válni. Én általában nem tartom helyes tendenciának azt, ha akár a közigazgatás, vagy végrehajtó hatalom, akár a törvényhozás és másfelől az üzleti vállalkozás között szorosabb kapcsolat létesül. Én azt hiszem, nagyon helyes az az angol tapasztalat, amely rövid mondatban összefoglalja azt, hogy a politika megrontja az üzletet, az üzlet megrontja a politikát. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan államokban is, ahol a parlamentáris kormányzat hosszú múltra tekinthet, vissza, az ilyen dolgok mint a parlamentáris élettel velejáró szomorú tünetek jelentkeznek. Én azt hiszem, hogy Magyarolrszágra is ráfér az, ha idegen államok példáján tanul és óvakodik attól, ha saját boldogulását óhajtja, hogy a politika a végrehajtó hatalom és az üzleti vállalkozás túlságos szoros kapcsolatban jelentkezzenek. Szükségét erezvén annak, hogy ezt itt a nemzetgyűlés és az ország szine előtt elmondjam, tulajdonképen be