Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

1*T4 'À nemzetgyűlés 380. ülése 1925. nagyon sok vállalat alakult, gombamódra szaporodtak a vállalatok, amelyek a nem mindig egészen helyes kezelés folytán sokszor fizetési zavarokba kerültek, úgyhogy szanálásuk vált szükségessé, vagy pedig beszüntették működésüket. A kereskedelmet, az üzérkedést és a vállalkozást az alapok szellemével nem tartom összeegyeztethetőnek, de különösen nem a bank és takarékpénztári üzleteket», mert igy áll elő azután olyan helyzet, amellyel a közelmúltban Zala vármegye közgyűlése is foglalkozott. A Nemzeti Hitelintézet zalaegerszegi fiókja ugyanis Zalaeger-szeg városának takarékbetétekért 36 százalékot igért és íízetett is. Mi itten többször szóvá tettük már azt, hogy a gazdasági rekonstrukció nem követkézhetik el, ha a pénzügyek vezetésére és irányítására befolyással bíró kormánykörök nem fektetnek súlyt arra, hogy a kezükben levő indirekt nyomással a pénzintézeteket helyes kamatpolitikára kényszerítsék, vagy amennyiben nem kényszerithetik, legalább is szoritsák. (Mozgás a középen.) Felvetem azt a kérdést, hogy aki gazdasági ügyekkel foglalkozik, a gazdasági ügyekben némi betekintést nyer, lehetségesnek tartja-e, hogy komoly üzleti alapon, most vagy egy hónappal ezelőtt betétárt 36 százalékot fizethessen valaki anélkül, hogy ne legyen kénytelen ezt a pénzt uzsoraüzletbe továbbadni, vagy pedig hazárdüzletbe bocsátkozni. Ennek elbírálását mindenkinek saját véleményére bízom, de azt hiszem, hogyha ezt összeegyezteti a szokásos és most divatban levő kamatlábbal, más is arra a meggyőződésre fog jutni, hogy ez egészen helyes pénzügyi politikának nem nevezhető. Még egy aggályom van a Nemzeti Hitelintézet iránt, illetve nem a Nemzeti Hitelintézet mint pénzintézet, hanem mint az alapok pénzintézete iránt, mert a Nemzeti Hitelintézet az alapok pénzintézete. Ez pedig az, hogy ha ezt Összehasonlítjuk Budapest legelső vállalataival, megállapíthatjuk, hogy ebben a vállalatban nagyon sok igazgatósági tag van. (Zaj a baloldalon. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Már kevesebb van!) Örömmel tudomásul veszem, hogy fogytak, de azt hiszem, még nagyobb fogyasztás is elviselhető volna, mert még ez a megfogyott szám is, ha a legutóbbi közgyűlés elé terjesztett mérleg változást nem szenvedett, a Kompasz legutóbbi adataival összehasonlítva, több mint a Kereskedelmi Bank és a Földhitelbank igazgatósága, sőt több mint az Első Magyar Általános Bizfositó választmánya és igazgatósága együtt. (Zaj a középen és a baloldalon. — Beck Lajos: Kevesebb a tag!) Akit a nevek érdekelnek, elmehet a cégbírósághoz vagy máshová, ahol ezek az adatok megtalálhatók én nem akarok itt neveket^ említeni, hanem egy elvi kérdést akarok tisztázni és ez az elvi kérdés az, hogy helyes-e elsősorban, hogy a nemzetgyűlés tudta nélkül (Lendvai István: Mi mindenről nem tud ez a nemzetf

yülés!) folyik a vallási és tanulmányi alapok ezelóse, mert az kétségtelen — azt hiszem mindenki el fogja ismerni —, hogy a kultuszminister ezért a kezelésért épugy, mint más működéséért is a nemzetgyűlésnek felelős, hiszen az erre vonatkozó 1880-ban kelt királyi leiratban többek között az a kijelentés is foglaltatik: „míg a kegyes alapítványok és jelesen a megnevezett alapok kezelése iránt törvényhozás utján végleges intézkedés fogna történni". A királyi leirat is elismeri tehát hogy ennek a kérdésnek rendezésére a törvényhozásnak igenis joga A~an. (Halász Móric: évi febfiiár kő 29-én,pénteken. Harminchét év óta nem rendezték és most egyszerre sürgős? — Felkiáltások a baloldalon: Elég nagj/ hiba! — Almásy László: Nem olyan nagy hiba! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Meg fogják köszönni a katholikusok, ha mgtuják, hogy ezt követeli!) Én teljesen függetlenül attól, hogy mit szólnak a hatholikusok és mit nem szólnak, kijelentem, hogy én, mint a nemzetgyűlés tagja, jogosítva vagyok ezt a kérdést idehozni, és bogy kötelezve érzem magam ezt a kérdést idehozni — nem a szuverenitás alapján, mint ahogy sokan a nemzetgyűlésben állítják —, ugy érzem, hogy nekem más hivatásom is van itt, nem a szuverenitás, hanem a kötelesség hivatása. A kötelesség pedig az, hogy azt a vagyont, amely létezik, amely meghatározott célra, szerintem igenis katholikus célra kell hogy szolgáljon, ájüagában fentartsák, állagában ne veszélyeztessék és hogy ennek az alapnak jövedelme arra a célra fordittassék, amely ezeknek az alapoknak történeti múltjából igenis megállapítható. Hogy milyen volt a kezelése az alapoknak a múltban, arról, azt hiszem, beszélhetnek azok a képviselőtársaim, akik ebbe közelről betekintést nyertek. Ezt részletezni nem akarom, de azt hiszem a kultusminister ur is igazat ad nekem abban, hogy a múltban ezeknek az alapoknak kezelése meglehetősen rossz volt. Hogy kezelésük javult, ezt készségesen elismerem. A kezelés, minthogy most buzabérekért van kiadva legnagyobbrészt ez a vagyon, talán elég jónak is nevezhető — már a békeszerződések tekintetében —, mindenesetre előáll az a helyzet, hogy ezeknek az alapoknak jövedelme több, mint amennyit az alapok költségvetése kimutat, mert a költségvetés a tanulmányi alapnál 1804 métermázsa búzát mutat ki, amit 32.000 aranykoronára értékel, a vallásalapnál pedig 23.857 métermázsa búzát mutat ki és a jövedelmet 429.000 aranykoronára értékeli. Minthogy a költségvetés 18 aranykoronával számítja a búza mótermázsáját és azóta a bűza ára ettől lényegesen eltér, ma mégegyszer anynyinál is több, itt megint jövedelmi felesleg fog mutatkozni, amely már a mutatkozó jövedelmi felesleget megduplázza és amely aranykoronába kiszámítva, körülbelül egymillió aranykorona, vagy ha azt számítom, hogy az év egy részében a búzának még nem volt dupla ára, mindenesetre közel fog járni az egymillióhoz» Azt hiszem, hogy annak, aki figyelemmel kiséri, hogy a gazdálkodás, különösem a közvagyon kezelése megfelelően történik-e vagy nem, kötelessége érdeklődni e kérdés iránt. Én ezt a kérdést interpellációban akartam a Ház elé hozni, de ez nem sikerült és azért voltam kénytelen a kérdés tárgyalásának ezt a módját választani, amely azonban, azt hiszem, teljesen jogos és különösen indokolt azért, mert épen a katholikusok egy része körében az utóbbi időben komoly aggodalmak vannak annálfogva, mert mint kiszivárgott, a vallás- és tanulmányi alapot jelenleg ellenőrző bizottságban sem teljes a harmónia. Azt hiszem, az az elleiiőrzőbizottság, amely ezt a kérdés-komplexumot megvizsgálta, majd értesít valakit, vagy legalább is jelentést tesz valakinek, de épen ennek a valakinek hiánya az, ami a kérdést komplikálja. Bégebben ugyanis a költségvetést jóváhagyás végett tulajdonképen a királyhoz kellet felterjeszteni. Ma a költségvetés és zárszámadás a következő függeléket tartalmazza (olvassa): „Az 1924/25. évi költségvetés és az