Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
À nemzetgyűlés B8Ö. ülése 1925. tát kellene felhivni arra, hogy napközi otthonokról m gondoskodjanak a gyerekek számára, hogy azok a hat-hétéves gyerekek, akik reggel iskolába mennek és este mennek haza, különösen télen, meleg ételt kapjanak. Általában az a megfigyelésem, ép az elemi iskolákkal kapcsolatban, hogy itt hiába van az ország nagy jóakarata, j.tt voltaképen hiányzik a társadalom közreműködése, pedig a társadalom közreműködésének ; megszerzése [nagyon fontos volna és erre súlyt^ kellene helyezni. Ebben a tekintetben az egyházaknak, a lelkészeknek, szóval a faití vezetőségének jut szerep, hogy azt lehetővé tegyék. Azt hiszem, hogyha a szülők és a társadalom részéről ez a támogatás meglesz, ugy az iskola a maga feladatait teljesíteni is fogja tudni. Mivel a minister urnái azt tapasztaljuk és ezt tapasztalja mindenki, aki a politikai szimpátiától vagy antipátiától függetlenül alkotja meg Ítéletét, ezt tapasztalják azok, akik elfogulatlanul itélik meg működését, és ezt látják a szakkörök is. amelyek meg vannak győződve arról, hogy a minister ur nagy hozzáértéssel kezeli ezeket a kérdéseket, mivel, ismétlem, mindnyájan azt tapasztaljuk, hogy a minister ur a szűk viszonyok között mindazt megteszi és elő teremti, ami emberileg csak lehetséges, hogy a reábízott feladatokat elvégezze: ennek a nagy munkának elismeréséül a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől-) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Szives elnézését kérem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy nem járok el egészen a ház szabályok szellemében, de megígértem az előadó urnák, hogy nem fogom a tanácskozóképesség megállapítását kérni és igy, ezen jogommal nem élek. Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló rövid időt olyan témának szenteljem, amely téma öt év óta — amióta a nemzetgyűlés ülésezik ebben a teremben — még itt tárgyalva nem volt. Báró Forster Gyulának, ai vallás- és tanulmányi alap ellenőrző bizottsága elnökének jelentése szerint 157.569 kat. hold az a földbirtok, amelyet a kultuszministerium kezel, s ezenkívül néhány milliárdra tehető az az öszszeg, amely ingóságokban, mint a vallás- és tanulmányalap céljaira szolgáló vagyon, ugyancsak a kultuszministerium kezelése alatt áll. Tudvalevő, hogy ennek az alapnak ellenőrzése a múltban egy 1880. évi királyi leirat alapján egy 15, utóbb pedig 18 tagra kiegészített bizottság ellenőrzése alatt áll. Ez a bizottság háromévenként újíttatott meg. Ennek a bizottságnak hatásköre tulaj donképen letelt már 1919. évi október hó 31-én. Azóta ennek az ellenőrző bizottságnak a helyzete labilis, mert az ellenőrző bizottság a kultuszminister ur felkérésére folytatta működését ós az egyes elhalt vagy lemondott tagok helye a kultuszminister által felkért tagokkal egészíttetett ki. Ez a kérdés ma elsősorban azért válik aktuálissá, mert, mint köztudomású, a vallás- és tanulmányi alap részére a kultuszminister ur két tranzakcióval megszerezte a Nemzeti Hitelintézet részvényeinek többségét és ezáltal a Nemzeti Hitelintézet tiüajdonképen a vallásos tanulmányi alap pénzintézete lett. Engedtessék meg, hogy aggályaimnak adjak kifejezést az irányban, hogy ez a bankszerű működés, az én szerény nézetem szerint, ellentétben áll azokkal az alapelvekkel, amelyeket ugyancsak az 1880. évi királyi leiratból évi február hó 2Ö-án, pénteken. 1^3 lehet megállapítani, mert ez a leirat rendelkezik arról is, hogy a vallás- és tanulmánvi alap pénze mibe fektethető, amikor elrendeli," hogy (olvassa): „Az alapítványi alapok csupán kamatozó állami kötvényekbe, földtehermentesitőkötvényekbe és a Magyar Földhitelintézet zálogleveleibe fektethetőségére vonatkozólag 1866. évi január 25-én kibocsátott elhatározásunkat, amely szerint közalapokból kölcsönök csak ritka, kivételes esetben adhatók, ezentúl is érvényben fentartjuk; mindazonáltal azon esetben, ha rendkívüli körülmények között, teljesen közművelődési célok előmozdítása céljából, kölcsönökre vonatkozó kérelmek merülnének fel, ezek elintézése előtt, amennyiben a kölcsönök megadatnak, mindenkor és minden esetben meghallgatandó a bizottság véleménye". Tehát, amikor hivatkozás történik erre. és meghatároztatik, hogy mibe fektethető a vallás- és tanulmányi alap nénze, akkor azt hiszem, ebből senki sem tudja kiolvasni azt, hogy ay, alap célja az lenne, hogy kereskedelmi vagy pénzügyi vállalatokat szerezzen meg. (Ugy van! ügy van! a balközépen.) De különösen ellentétesnek látszik az egész leirat szellemével az, hogy az ellenőrzőbizottsági tagok — akik hivatva vaunak arra. hogy a kultuszministert ennek a nagy vagyonnak kezelésében ellenőrizzék és ellenőrzésükről jelentésüket a magyar királyhoz megtegyék — most ebbe a vállalatba, mint igazgatósági tagok, részben bekerüljenek, mert ezt a vállalatot a kultuszminister kezelése alatt lévő vállalatnak kell tekinteni. Mindenesetre furcsa helyzetbe kerülnek azok, akik a kultuszmini sterrel szemben az ellenőrzést gyakorolják, ha bekerülnek ebbe a vállalatba, amely részvény többségénél fogva tulajdonképen a kultuszminister vezetése alatt álló vállalat. Ez teljesen összeférhetetlen dolog. Ezt nem tartom összeegyeztethetőnek. Nem akarom azt mondani, bogy ez immorális, nem is osztom ezt a nézetet, de ennek a kérdésnek elbírálásánál különböző szempontok lehetségesek. Nem kutatom az összeférhetetlenséget, nem kutatom azt, hogy a leirat szellemével ez összeegyeztethető-e vagy sem, de nekem is megvan az én lelkiismereti felfogásom. Hogy mások lelkiismeretbeli felfogása mit diktál, azt én reájuk bízom, mert tisztelem mindenkinek lelkiismeretbeli meggyőződését. (Kiss Menyhért: Sok ráfér a lelkiismeretére! — Zaj.) Felmerül azonban az a kérdés is, hogy ha a leirat szerint az ellenőrzőbizottsági tagoknak — kivéve az előadót, akinek a leirat állapit meg évi 6000 korona tiszteletdíjat és 1000 korona irodalmi átalányt — mint ilyeneknek, működésük díjtalan, amint ezt a leirat is határozottan megemlíti, akkor, mint a Nemzeti Hitelintézet igazgatósági tagjai, tulajdonképen annak a vagyonnak hovaforditágánál működnek közre, amely vagyonnak kezelését ők ellenőrzik és, habár közvetve is, de igazgatósági tantiémeket kapnak és így mindenesetre díjazásban részesülnek, pedig a leirat szellemével ez nem fér össze — mert annak szószerinti szavai igy hangzanak (olvassa): „A bizottság tagjai tisztüket díjtalanul teljesitik, kivéve az előadót" —, már pedig, mint emiitettem, én ezt mindenesetre nem tartom egészen helyénvalónak. De vizsgálni vagyok bátor azt is, hogy a Nemzeti Hitelintézetnek működése minden körülmények között garancia-e arra, hogy az alapok vagyoni állaga megóvatik. Tudjuk azt, hogy az utóbbi időben nagyon sok pénzintézet, 26*
