Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
Í72 A nemzetgyűlés 380. ülése Î92Ô. évi február hó 20-án, péntekért. adózás terén. Amikor az állam a maga ereié hez mérten segélyeket ad ezeknek az egyházaknak, nem tudom, vájjon ezeket a segélyeket ugy osztják-e fel, hogy odajusson a legtöbb, ahol legnagyobb a szükség. Én ugyanis megfigyeltem ezeket a kérdéseket és általánosságban mondhatom, hogy a dunántúli kis egyházaknál egy-két holdas gazida fizet annyi egyházi adót, mint a Duna-Tisza közén egy 80 holdas gazda, úgyhogy voltaképen az egyház terhei a nagy eklézsiákban kevésbe nyomják a híveket, mint a kicsinyekben. Itt kellene keresni elsősorban az áthidalást, itt kellene keresni a kis egyházak megmentését, mert én nem hiszem, hogy bárkinek előnye volna abból, ha ezek a kis eklézsiák elpusztulnának. Szóvá kell még tennem a kultusztárcánál azt is, hogy a főrendiházi javaslattal kapcsolatban mik a sérelmeink, — bár azt hiszem, ezt már előttem is emiitették. A főrendiházi javaslat tervezetében az van, hogy nem az összes püspökök és világi főgondnokok kapnak tagságot, hanem csak két püspök és két főgondnok. (Strausz István: Eddig is igy volt. — Ellentmondások balfelől.) Eddig négy volt bent az öt közül. De ez különben sem irányadó, amikor a főrendiházi javaslatnál bizonyos fokig uj átalakítási terv van, mert A 7 agy elfogadjuk irányadó szempontnak, hogy minden történeti egyház főpapja benne legyen, vagy pedig nem. Ha az egyik egyházé benne iehet, akkor a másikénak benne kell lennie, mert hiszen kulturális érték tekintetében kétféle mértékkel mérni nem lehet. Nekünk tehát ezen a téren igenis, ragaszkodnunk kell a paritás elvéhez és kívánnunk kell, hogy a mi főpapjaink valamennyien benne legyenek. Meg vagyok győződve róla, hogy a főrendiháznak ez nem lesz kárára? mindenesetre csak előnyt jelent, ha az ő szellemi értékeik is rendelkezésre állanak. A minister ur a középiskola kérdésével is foglalkozott, amely most a kifejlődés állapotában van, mert a múlt ülésszak alatt elfogadott középiskolai reform most ősszel lépett életbe. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a középiskolai reform, ha következetesen keresztül tudjuk vinni, sok előnnyel fog járni, de bizonyos, hogy ezek az iskolák egymás között kell hogy versenyt fejtsenek ki, hogy melyik lesz a legjobb, melyik fog legjobban megfelelni az életnek. Mégis az a meggyőződésem, hogy e tekintetben a klasszikus gimnázium meglehetős súlytöbblettel indul — hogy ugy mondjam —, mert hiszen mindazt meg kell adnia az egyéb tudományok terén is, amit más iskolák mega'dnak, terhelve még a klasszikus nyelvekkel is. A klasszikus gimnázium mellett és a középiskola másik két formája, a reálgimnázium és reáliskola mellett azonban egy iskolának ideális céljait nem szabad amiak hasznossági céljaival összekeverni. Ez a szempont megkövetelné, hogy az a középiskola, amely voltaképen a tudományos nevelés céljait szolgálja, és tudományos eszközöket használ, mentesittessék ezektől a hasznossági feladatoktól és pedig oly irányban, hogy mielőbb építtessék ki a szakoktatás rendszere ugy az ipari, mint kereskedelmi és mezőgazdasági téren. Mindaddig, mig nincsenek kiépitve az iskolatípusok, mindig előáll az a helyzet, hogy oly feladatokat rónak az iskolára, melyeknek uem tud megfelelni és ennek következtében mindig elégedetlenség lesz az iskolával szemben, mert olyant kivannak tőle az élet szempontjából, amit beváltani nem tud. Ezekkel kapcsolatban kell megemlíteném azt is, ami a tanárságnak és általában a tanoktatószemélyzetnek régi kivánsága % Sérelem érte a tanárságot most, amikor a fizetésrendezések történtek, mert megfosztották őket évtizedes kiváltságuktól: az ötödéves korpótléktól. Nem tudom, miért kapcsolták ki az ötödéves korpótlék kérdését. Azt hallom, azért, mert az V. fizetési osztályt is megnyitották számukra, de hiszen mindig a munka minőségétől függ, hogy azt hogyan bíráljuk el. Ha a nemzetgyűlés és a kormány bölcsesége lehetőnek és jónak tartotta, sőt szükségesnek ismerte el, hogy a bírói státust teljesen kivonja a köztisztviselői státusból és arranézve egész külön fizetési skálát állapítson meg, hivatkozva épen a birói munka különlegességére, akkor azt hiszem, hogy ha folytonosan hangoztatjuk, hogy _a nevelő-, oktatószemélyzet kezében van Magyatrojrszág jövendő sorsa, s ha folyton azt hangoztatjuk, hogy az iskolák utján kell megmentenünk a jövendő nemzedéket, akkor ilyen kicsiny kérdésben, mint az ötödéves korpótlék kérdése, amely szerzett jog volt, amely nyugdíjba betudható illetmény volt, nem lett volna szabad az oktatószemélyzetet háttérbe szorítani. Ugy tudom, hogy a nemzetgyűlésen egy alkalommal Maday Gyula t. képviselőtársam már határozati javaslatot is nyújtott be errenézve, és szerettem volna, ha a minister ur a költségvetéssel kapcsolatban, legalább a jövő költségvetésre nézve hangoztatta volna a jóakaratát, jószándékát, hogy ezt az ötödéves korpótlékot megpróbálja a jövő félévben visszaszerezni a tanszemélyzet részére, amennyiben a körülmények megengedik, épen azért, mert hiszen — mint mondottam — a birói státusnál már megvan a precedens, hogy bizonyos különleges szolgálatokért más fizetésben is részesüljenek. A közoktatásügyi minister ur emiitette, hogy az egyes népiskolák mellett az Ofb. előzékenységéből bizonyos területeket jelöltek ki, mint a gyakorlati tanításra szolgáló területeket. Ezzel kapcsolatosan azonban bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét arra, hogy oly helyeken is, ahol a földet már egykét évvel ezelőtt megkapták, mindezideig nem történt semmi, hogy e területek tényleg ennek a célnak szolgálatába állíttassanak. Utóvégre egy faiskola fejlesztéséhez ugy kell kezdeni, hogy csemetéket nevelnek, e tekintetben azonban nem láttam semmiféle kezdeményezést. Nem gondolom, hogy ez készakarva történnék, de felhívom a minister ur figyelmét, hogy legyen szíves az illető fentartó testületeket, községeket erre a kötelességükre figyelmeztetni. Befejezésül még egyre kívánom felhívni a kultuszminister ur figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A megoldásra váró feladatok között emiitette az elemi iskolákkal kapcsolatban az elemi iskolai építkezés kérdését. Emiitette, hogy elsősorban az Alföldön a tanyai iskolákat akarja megépiteni, mert hiszen itt van a legnagyobb elmaradás. Az elemi iskoláknál nemcsak a tanyai iskolák hiánya és általában az iskolák hiánya fontos, hanem az is, hogy a szülők sincsenek még mindig valami nagyon áthatva. — természetesen tisztelet a kivételeknek — annak tudatától, hogy az iskolába járatás oly kötelesség, amelynek még erőfeszítéssel is eleget kellene tenni. Még nehezebb probléma lesz ez a tanyai iskoláknál, ahol a gyerekeknek meglehetősen nagy területről kell az iskolába járniok. Szükséges volna, hogy amikor az építkezésre szolgáló összeg már rendelkezésre áll, ugyanakkor ott, ahol ezek az iskolák vannak, talán épen a szülők jóakara-
