Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

10 A nemzetgyűlés 377. ülése 19 Skori földmivelésügyi ministerek nem érthetnek, mert hiszen nem erre készültek. De nem érthetnek az ottani tisztviselők sem, mert ők tulajdonképen gyakorlati feladatok megoldását tűzték ki tanulmányaik céljául. Nein tudom megérteni, hogy hiúság vagy szépség kérdése-e az (Schandl Károly: Célszerűség kérdése!), hogy a minister urak ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek a gazdasági intézmények a földmivelésügyi tárca körében maradjanak, Célszerűségről itt, igen t. államtitkár ur, szó sem lehet, mert a gyakorlati ismeretek tanítása és az elméleti oktatás két, egészen különböző kérdés. A hatásköröknek ezt a beosztását csak régebbi államrendszerünk tette szükségessé. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal milyen viszonyban állott a magyar állam. Tulajdonképen teste voltak ezek az országok a magyar államnak, de a vallás- és közoktatási ügyek tekintetében autonómiájuk volt. Ha ebben az időben ezeknek az intézményeknek a kiadásait a kultusztárca körébe illesztették volna be, akkor a közös kiadásokat nem lehetett volna megterhelni ezeknek az intézményeknek a költségeivel. Megszűnt az ok, meg kell tehát szűnnie az okozatnak is, mert ezt kivánja elsősorban az ország érdeke. Én csak arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister Urat, hogy álláspontomat tegye megfontolás tárgyává és törekedjék arra, hogy még a folyó költségvetési év alatt az intézmények irányítása, vezetése, és nagyon természetesen a gazdasági rész is utaltassék a kultusztárca körébe. Erre nézve a kultusztárcánál határozati javaslatot fogok előterjeszteni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár: T. Nemzetgyűlés! Straus® kép viselő ur felvetette azt, hogy a gazdasági szakoktatás ügyét a földmivelésügyi tárcából át kellene helyezni a kultuszministerium körébe. Ez a kérdés több izben felvetődött, amióta Magyarországon gazdasági szakoktatás van és mindannyiszor az a megállapodás szűrődött le, hogy sokkal helyesebb és sokkal célszerűbb, ha a földmivelésügyi ministerium látja e] a gazdasági szakoktatást. Ez sem nem presztízskérdés, sem nem hiúsági kérdés, inert hiszen a földmivelésügyi

1 ministerium az oktatás kérdésében mindig teljesen harmonikusan jár el a kultuszmini steriumma] és van a gazdasági oktatásnak egy része, nevezetesen a gazdasági népoktatás, amely természetszerűen, a földmivelésügyi ministerium szerint is a kultuszministerium hatáskörébe tartozik. A gazdasági szakoktatást azért célszerűbb a földmivelésügyi ministerium hatáskörében tartani, mert a gazdasági tudományok nem exakt tudományok, hanem állandóan változásnak vannak alávetve aszerint, amint a gyakorlati gazdasági élet a kisérletezés ujabb és ujabb eredményt mutat fel. A gazdasági szakoktatásnak szoros kapcsolatban kell lennie a mezőgazdasági kisérlet-üggyel, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) ahogy a fölmivelésügyi ministerium most tényleg mindinkább iparkodik azt szorosan összeolvasztani és kivánatos az is. hogy a mezőgazdasági kiséiietügy kiváló tudós vezetőférfiai, akik ezeket az állomásokat vezetik, táplálják a gazdasági szakoktatást és lehetőleg részt vegyenek abban. A t. képviselő urnák szem elől méltóztatott téveszteni azt, hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak a legszorosabb kapcsolatban kell !. évi február hó 17-én, kedden. lennie magával a termelési politikával is. (Ugy van! Ugv van! a jobboldalon.) Ha a földmivelésügyi ministerium a termelési politika terén valamely irányváltozást kénytelen beállítani, mert a gazdasági élet ezt felvetette és arra a belátásra szőrit, hogy^ egyik vagy másik irányba térve a termelést tökéletesítsük, akkor ennek a termelési politikának a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a gazdasági oktatással. A gazdasági oktatásban leszűrt eredményeket viszont értékesíteni kell a termelési politikában. Egyáltalában nem a gyakorlati célszerűséget szolgálná tehát az olyan elhibázott intézkedés, amely a ^ gazdasági szakoktatást kivenné a földmivelésügyi tárca köréből és teoretikus irányba vinné ezt a szakoktatást, amivel szolgálna talán bizonyos tudományos célt, de sokkal távolabb volna magától a gazdasági céltól. Méltóztassék magától az életet is nézni. A földmivelésügyi ministerium hatásköre alá tartozó gazdasági iskolák mind beváltak. A gazdasági élet, maga a gazdaközönség is azt kivánja, hogy ezek a gazdasági iskolák szaporittassanak. Nem akarok a gazdasági akadémiákra bővebben kitérni, de különösen az a.lsóbbfoku szakoktatás kiterjesztésére van rendkivül nagy szükség, hogy a kisgazdaközönség, a földhözjuttatottak nagy tömege minél jobban bevitessék a mezőgazdasági termelés praktikus irányába. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogyha a népoktatás előkészíti ezt a szakoktatást, ugy a legteljesebb harmóniában egészithetjük ki a magyar gazdasági oktatást az országban a gazdaság'i ismeretek terjesztésével. Elismerem, a képviselő urat mindenesetre jó szándék, jóhiszeműség vezette, de ugy látom, hogy a gyakorlati élet szempontjából a gazdasági szakoktatás kérdését nem ismeri és azért téved helytelen irányba. (Strausz István: Egy része a kultuszministernél van!) Én a leghatározottabban, a legélesebben ellenezném, hog-y a gazdasági szakoktatás kivétessék a i'öldmivelésügyyi ministerium hatásköréből, mert ezt maga a mezőgazdaság sinylené meg. Ma kísérletezésre nincs idő. Ma biztos keretekben kell haladnia a jól bevált utón, hogy a földmivelésügyi ministeriumban a termelési politika, a kisérletezés és a szakoktatás együttesen vigye előre mezőgazdaságunkat. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólanil Forgács Miklós jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi államtitkár ur valóban az elevenére tapintott ennek a kérdésnek most elhangzott beszédében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a kérdésben évek óta vita folyik a földmivelésügyi és a kultusztárca között és mostanáig nem történt döntés. Már az általános vitában nagyon éles hangon mutattam rá ennek a kérdésnek szükségszerű eldöntésére és most, minthogy megint napirendre hozatott, szintén nem akarok szó nélkül elmenni mellette. Ugyanaz a véleményem, mint az államtitkár uré, hogy ez a kérdés a szakszerűség kérdése. A mezőgazdasági szakoktatás annyira szoros összefüggésben van az élettel, a természettudománnyal, geológiával, a madárisnierettel. mindazokkal a tudományokkal, amelyek a természettel kapcsolatos ismereteket tárgyalják, hogy azoktól szinte elválaszthatatlan. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a természet nagy kohójában minden élő és élettelen tárgynak, állatnak vagy