Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
17Ö A nemzetgyűlés 380. ülése 1925, diploma alakjában tudja kimutatni azért, mert keresztülhajszolták egy tanrendszereu anélkül, hogy a túlzsúfoltság következtében megfelelő tanításáról gondoskodni tudtak volna. Eltekintve azonban ezektől a mindenesetre illetékes véleményektől, hivatkozhatom arra a mindannyiunk által közismert tényre is,, hogy bármelyik egyetemi tanár előadásait nemcsak azok hallgathatják, akik az egyetemre mint hallgatók felvétettek, hanem mindenki, akinek arra ideje és kedve van. Amikor tehát a tanszabadságot reklamálják, nyilvánvaló, hogy nem annyira a tanulás szabadságát gondolják, mint inkább a diplomaszerzés szabadságát és a tanulás szabadsága inkább mellékes dolog náluk. A külföld ítéletét és példáját is citálják velünk szemben. Ismét módomban volna egy, a túloldalon ülő igen t. képviselőtársam nézetére hivatkozni, aki annakidején egyenesen rámutatott arra, hogy igenis, a művelt külföldön, még pedig a szabadság hazájában, Franciaországban van egyúttal a legszigorúbb numerus clausus hazája is. De én ezt nem teszem, hanem inkább a kérdésnek a feltevésére szorítkozom: vájjon szabad-e nekünk mindenben a külföld után mennünk? Nem kell-e minden közösségnek, minden társadalomnak, a legutolsó falunak is, arra törekednie, hogy a maga berendezkedését, a közösség életének szabályozását a sajátos igényekhez, a helyi körülményekhez mérje? Nem azt tartjuk-e például a magyar alkotmányfejlődés, legszerencsésebb jelenségének és jellemvonásának, hogy sohasem vettük át más országok állami berendezkedési formáit változtatás nélkül, épen abból a meggondolásból indulva ki. hogy ezek a berendezkedési formák más államoknak, más társadalmaknak, más közösségnek sajátos viszonyai között lehetnek igen jók és igen helyesek, rajtunk azonban nem a mi testünkre szabott ruha volnának, hanem esetleg ugy feszülnének, mint a kényszerzubbony, vagy pedig azzá az ominózus palásttá lennének, amelyben kibírva a sors hóhérbárdjának annyi csapását, ugy járnánk, mint Hunyadi László: amikor már felemeinők a tönkről fejünket, hogy visszainduljunk a\» életbe, megbotlanánk ebben a túlságosan hosszú palástban s újból elesnénk, hog3 r igy végre mégis csak elérjen végzetünk. Hol vau egész Európában, de az egész világon is nemzet, amely hasonló viszonyokat ért volna meg, mint amilyen viszonyok között mi a numerus clausust megcsináltuk! Elvették 1 ölünk területünk 67-rfi8%-át, de meghagyták a nagy igazgatási centrumokat, a hatalmas, túltengő személyzeti aparátussal, amelynek leépítésére, hogy a kötelezettség be fog következni, azt előre láthattuk és tudhattuk, hogy ezek az. állami tisztviselők, ezek a közalkalmazottak is szaporítani fogják azoknak táborát, akik már a békeidőben is elég nagy számai voltak, akik kenyér nélkül, kereset és foglalkozás nélkül állanak itt, sőt most már a foglalkozás találásának, az elhelyezkedés lehetőségének reménye nélkül is. Nyitva kellett tartani a megszállott területekről idevezető utat az onnan ide üldözött közhivatalnokoknak és más intelligens elemeknek, akik jöttek is és akik mint ugyancsak állástalan és üldözött, de egyúttal minden anyagi eszköztől megrabolt elemek és versenytársak csatlakoztak az itthoni állástalanok veszedelmes tömegéhez. Itt voltak az ifjú generációból százan és ezren, aki tanulmányaik félbeszakításával kerültek ki a habomba és a háborúból vissza a kenyérért való harcba és akik szenvedéseikre, a hazáért évi február hó 20-án, pénteken. vérben, testi épségben és ifjü években hozott áldozataikra való hivatkozással várták, hogy a liaza kenyeret adjon neki, és akik joggal várták ezt a hazától. Melyik' külállam volt ilyen helyzetben! Melyik külállam tapasztalta a szellemi proletariátus túltengésének veszedelmességét olyan tragikusan, mint amilyen; tragikusan mi tapasztaltuk az októberi 1 és márciusi forradalmakban? Egyik sem volt hasonló helyzetben. Egyiknek a példája sem lehet tehát irányadó nekünk abban a tekintetben, hogy a mi viszonyaink között kell-e ennek a veszedelemnek megújulásától tartanunk és_ hogy kell-e ennek a veszedelemnek a megújulása ellen preventív intézkedéseket tennünk és ha kell, milyeneket kell és miiyeneket nem kell tennünk, milyen eszközökkel kell védekeznünk a veszedelmek ellen és milyen eszközökkel nem kell. Ne tessék tehát az ellentábornak ebben a kérdésben velünk szemben külföldi példákra és a külföld ítéletére hivatkozni. De a külföld ne is ítéljen ebben a kérdésben. A külföld először próbálja ki a maga bőrén ezeket a mi állapotainkat és azután mondjon Ítéletet felettünk és azután példázgasson nekünk. Különben is, mióta ez a művelt külföld elnézte azt, hogy itt egy összeesküvő kisebbség pusztítsa az életet, a vagyont és a nemzetet, mióta ölbetett kézzel nézi, hogyan sanyargatják véreinket, akik a haza területének elszakított kétharmad részén ottszorultak, mióta ugyanez a művelt külföld áll őrt a maga szuronyaival, ágyúival, vámsorompóival, pénzeszsákjaival és egész gazdasági és politikai hatalmával a martalócok mellett, addig, amíg megemésztik azt a zsákmányt, amelyet a haza testéből elraboltak, addig ezt a művelt külföldet igazságtalanabbnak és kegyetlenebbnek tartom a bizonyos velencei kalmárnál és nem ismerem el a jogát ahhoz, hogy ítéletet mondjon egy magára hagyott^ nemzetnek olyan intézkedéséről, amely intézkedéssel önön sorsát legalább uj belső megrázkódtatásoktól akarja megvédelmezni, hogy majdan elég erős legyen ahhoz, hogy külellenségeivel szembeszálljon. Azt mondta a kultuszminister ur idevonatkozó nyilatkozatában, hogy a numerus clausus szociálpolitikai probléma. Én ezt tökéletesen igaznak fogadom el, de hangstdyozom, hogy ezen túl ehhez a problémához hozzá van csatolva az a kérdés is, hogy akarunk-e végre megállani a nemzeti vagyon kisajátításának, a nemzeti szellem megmásitásáiiak, / a nemzeti kultúra meghamisításának azon az útján, amelyen az utóbbi évtizedekben olyan végzetes gyorsasággal haladtunk, vagy pedig mi, kik ezer év óta szabadon éltünk-haltunk, magunkra akarjuk-e venni szolgasorsünk 1 ? Arra kérem a nemzetgyűlés tagjait, a törvényhozást és mindazokat, akik közéleti kérdésekkel komolyan foglalkoznak, hogy amikor a numerus clausus tekintetében állást foglalnak, ezt a kérdést szemük elől ne tévesszék. A kultusztárca költségvetését a kormánynyal szemben elfogialt általános bizalmatlanságomnál fogva nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Móser Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következő szónoki Héjj Imre jegyző: Vasadi-Balogh György! Vasadi-Balogh György: T. Nemzetgyűlés! A megváltozott viszonyok következtében a kultusztárca azok közé tartozik, amelyek, bogy
