Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-379
A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. 133 melléje van rendelve egy szervező titkár, aki az iskolánkivüli népoktatást az egész vármegyében szervezi. Az iskolánkivüli népoktatás költségeit ma nagyrészben a vármegyék és a társadalom viselnék. A mtilt esztendőben Pestvármegye 300—400 millió korona között, Borsodvármegye 300 millió koronát, Békésváranegye 120 millió koronát, Jász-NagykunSzolnokvármegye 75 millió koronát áldozott erre a célra é a többi vármegyék nem igen sokat áldoztak. A kultuszuiinister ur arra is törekszik, hogy az iskolánkivüli népoktatás a célnak megfeleljen; hogy azt szervezze — nehogy az iskolánkivüli népoktatás keretében politikai izgatás, politikai pártszervezkedés merüljön fel, vagy pedig a nép körében ki nem forrott, meg nem értett tudományos nézetek mérgező hatása terjedjen el —, ezért a kultuszminiszter ur az iskolánkivüli népoktatást törvényileg kivan ja rendezni. (Helyeslés.) Erre a célra a múlt esztendőben értekezleteket tartott, amelyek az Akadémiában folytak le, és ezeknek eredménye törvényjavaslat, amelyet a kultuszminister ur legközelebb a nemzetgyűlés elé fog terjeszteni. Méltóztassék megengedni nekem, hogy ilyen hosszasan foglalkoztam a kultusztárcával. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ez az állami költségvetésnek egyik leglényegesebb alkotóeleme és a leg-fontosabb a tárcák közül. (Ugy van!) Méltóztassék végezetül megengedni még azt. hogy azokról a segélyekről, amelyeket a «kultuszkormány a történelmi egyházaknak nyújt, világos képet adlak. (Halljuk!) A katholikus egyház összesen kap 1,231.461 aranykoronát, részint kongnia, részint családi pótlék, részint iskolák segélye címén. A görög-katholikus egyház kap 125.280 aranykoronát, a re>fformátus egyház 1,446.328 aranykoronát, az ágostai evangélikus egyház 578.154 aranykoronát, az unitárius egyház 9620 aranykoronát. A protestáns egyházak közös segélye, amelyet nem tudtam szétosztani az egyes protestáns egyházak között: 502.960 aranykorona. Tehát az összes protestáns egyházak 2,537.062 aranykoronát kapnak. A görög-keleti egyház kap 9470 aranykoronát, az izraeliták 91.790 aranykoronát, a községi iskolák 386.050 aranykoronát, a társulati iskolák 59.560 aranykoronát. Most egy nagyobb Összeg jön, amelyet a fentiek között szétosztani nem lehetett, mert az adatokat a pénzügyigazgatóságoktól kellett volna beszereznem, miután azokat, ezek utalványozzák. Ez az összeg a nem állami elemi iskolákban alkalmazott tanítók fizetéskiegészitésére s a nyugdijhozzájárulásra szolgál és 17,431.693 aranykoronát tesz ki. Hogy ez az összeg milyen arányban oszlik meg az egyes történelmi egyházak között, azt nem tudom megállapitani. (Strausz István: Egyelőre!) Művészeti célokra 31.450 aranykoronát, irodalom céljaira 223.010 aranykoronát áldoz a kultuszkormány, tehát segélyek, hozzájárulás címén Összesen 22,126.826 aranykoronát, vagyis a brutto kiadásnak 33 százalékát, a netto kiadásnak 50 százalékát adja a kultuszikorniány a történelmi egyházaknak és más, tudományos, művészeti, irodalmi céloknak támogatására. Méltóztatnak ebből belátni, hogy a mai nehéz viszojnyok között a kultuszkormány milyen nagy áldozatot hoz az egyházaknak és más tudományos céloknak támogatására. Ha tehát nem tudja is a kultuszkormány ma az igényeket teljesen kielégíteni, méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy másfelől az állam saját tisztviselőit sem tudja ma kielégíteni és a békének megfelelően fizetni. Mielőtt befejezném beszédemet, méltóztassanak megengedni, hogy erről a helyről két kérést terjesszek elő. (Halljuk! Halljuk!) Egyiket a történelmi egyházakhoz intézem. Hű képét próbáltam adni azokról a segélyekről, amelyekkel az állam a ^ történelmi egyházakat támogatja. Kérve-kérem a történelmi egyházakat és a szolgálatukban levő lapokat, újságokat s azok szerkesztőit, hogy ezeket a segélyeket ne nézzék a mai viszonyok között olyan szemmel, mint ahogyan a békében nézték. Ne tekintsék hozzájuk nem méltó, történelmi nagyságukhoz és hivatásukhoz nem méltó kritikus szemmel, hogy melyik kap a legszegényebb édesanyától, a magyar hazától az ő arányszámának, vagyoni helyzetének, vagy pedig történelmi múltjának meg nem felelő nagyobb falatot, hanem arra kérem őket, hogy minden rendelkezésükre álló anyagi- és erkölcsi erővel siessenek a kultuszminister nr támogatására, a magyar kultúra megmentése céljából. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Másik kérésem pedig szól a jómódú ezrekhez; nem beszélek már tizezrekről, mert ilyenek nincsenek az országban. Szólok azokhoz az ezrekhez, akiknek még módjuk van^ az adókon felül is áldozni a kultúra céljaira. Értsék meg ezek a vagyonos ezrek a pápai nnneius szózatát, amelyben azt mondotta: „Ma minden tobzódás, minden fényűzés inzultus a haza ellen." (Ugy van! jobbfelöl.) Tehát magyaros egyszerű seggel és takarékossággal megtakarított vagyonuknak filléreit helyezzék a magyar kultúra Oltárára. Ha Bécsben egy Bosel és egy Castiglioni tőzsdei bukásuk ellenére is millárdokat áldoztak a kultúra oltárára, lesznek Magyarországon is megértő Mecénások az ezrek között, akik áldozatukkal a kultuszminiszter ur segítségére sietnek, hogy azt a nagy tervét, azt a nagy törekvését valóra válthassa, hogy a magyar kultúra integritását megvédje, megoltalmazza a jövő nemzedék számára. Kérem a költségetvésnek általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Az előadó ur igazán nagyszabású beszédben mutatott rá az ország mostani kulturális helyzetére és szinte számszerűleg, a költségvetés adatait egymásután véve, mondotta el észrevételeit, és elmondotta mindazt, amit tulajdonkéT)en a minister nrnak kellett volna expozéjában elmondani. Én sajnálkozásomat is fejezem ki azon, hogy az igen t. minister ur nem tartotta meg az expozéját, amit pedig a többi minister urak szükségesnek véltek' megtartani; talán a tárgyalás végére hagyja fejtegetéseit és ezek sommázatát. Ellenben — mintha kárpótolni kivánt volna minket az előadó űr —, ő elmondotta mindazt, amit tulajdonképen a minister urnák magának kellett volna elmondania, és a minister ürral szemben abban az előnyös helyzetben volt, hogy az elismerés tömjénjét is meggyújthatta az igen t. minister ur nagyszabású tervei, nagy gondolatai előtt, amikor felsorakoztatta azokat a törvényeket és paragrafusokat, amelyek megalkotása egytöl-egyig mind a kultuszminister NAPLÖ XXX. :
