Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

6 A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hé 17-én, kedden. rovatában előirányzott hitelt. Ha azt tekintem, hogy az itt előirányzatba vett hitel miképen alakul ki, a költségvetésnek az egyes állásokat részletező kimutatásából megállapítom, hogy ez idő szerint a földmivelésügyi mimsterium központi igazgatásánál 653 tisztviselő működik. Érdekes, ha elemezem az állások minemüsége szerint a tisztviselőket, hogy miképen oszlanak meg; azt látom, hogy a 653 tisztviselőből 279, tehát majdnem a fele kezelési tisztviselő, díjnok és napidíjas. Ez a tünet, amely a különböző állások megosztásában a földmivelésügyi tárcánál jelentkezik, mutatja, hogy miijéén bürokratikus rendszer van gyakorlatban a központi igazgatásnál. Kifejtettem itt már nem egyszer, hogy a közigazgatásnak, tannak a közigazgatásnak, amely az életet van hivatva irányítani, a túltengő tisztviselői létszám a legnagyobb ellensége. Azt pedig" épen a t. földmivelésügyi minister ur előtt, nem kell fejtegetnem, hogy egy gazdaság életében, még ha szakemberekből áll is annak intézősége, a nagy létszám — akár l>éresekben is, de különösen akkor, ha a gazdatisztekben teng túl — megölő je annak a gazdaságnak. De, igen t. "Nemzetgyűlés, én még meg tudnék békülni ezzel a létszámmal az igen t. földmivelésügyi minister urnák azon felvilágosítása alapján, hogy az Országos Takarékossági Bizottság majd redukálni fogja ezt a létszámot és a redukció nyomában el fogja rendelni a szükséges egyszerűsítéseket. Megállapítom azonban, hogy ez a létszám, amely itt kimutatva van, nem fedi a valóságot és egészen kategorikusan kijelentem, hogy meg van hamisítva. (Mozgás.) Törvény kötelezi a ministereket, hogy minden ágazatnál, minden ügyágazatnál összes kiadásait — legyenek azok rendesek, átmeneti vagy beruházási kiadások — poritosan előirányozni tartoznak. A törvény még külön kimondja, hogy az állásokat egy külön kimutatásnak kell részleteznie. Itt részletezi is; az igen t. földmivelésügyi minister ur hivatkozott is számadatokra, szám szerint nevezett meg állásokat. Ha ezeket nézem, amelyeket az iménti beszédében felhozott, vagy megjelölt szám szerint, azt látom, hogy ezek a számok egyáltalában nem egyeznek azzal a létszámmal, amely a központi igazgatáshoz fűzött kimutatásban fel van tüntetve. Csak egyet említek fel. Azt mondja az igen t. földmivelésügyi minister ur, hogy négy államtitkára van, —itt csak kettő! Hogyan lehet mégis az, hogy én olyan erős kifejezést. mertem megkockáztatni itt, a nemzet házában, hogy a nemzetgyűlés félre van vezetve ezzel az előirányzattal, mert nem ez a központi igazgatás létszáma! T. Nemzetgyűlési Ha mélyebben bírálom a földmivelésügyi tárca előirányzatát, azt látom, hogy nincsen egyetlenegy ügyágazata sem, amelynél ne volna előirányozva olyan állás, amelynek betöltője a központi igazgatásban teljesítene szolgálatot. Nem beosztott tisztviselő ez, amelyikre én utalok, igen t. minister ur, hanem kimondottan központi szolgálatra hivatott, központi szolgálat teljesítésére kinevezett tisztviselő, kisebb-nagyobb fizetési osztályban, de a legtöbb magas fizetési osztályba tartozik. Azt mondottam, hogy nem beosztott és berendelt tisztviselő. A törvény a ministertől még azt is kívánja, hogy, ha beoszt egy tisztviselőt, vagy akármilyen alkalmazottat a központi igazgatáshoz, vagy bármely más ágazathoz, olyan alkalmazottai, aki nem ott élvezi az illetményeit, ahova beosztatik. akkor egy éven túl tartozik annak illetményeit oda. átvezetni, ahol az illető tisztviselő szolgálatot teljesít. Hiszen igy van ez rendjén. Nem is kell külön törvény, logikus követelmény az, hogyha felállítjuk a költségvetésben az ügyágazat szerinti tagozatot, akkor a nemzetgyűlésnek és mindenkinek ebben az országban tudnia kell, hogy ennek az ágyazatnak ügykörét hány tisztviselő látja el. Főképen most van ennek nagy jelentősége, amikor létszámot akarunk csökkenteni, amikor a leggyökeresebb egyszerűsítéseket akarjuk keresztülvinni. Nem találok szavakat annak minősítésére, hogy a t. minister ur ilyen költségvetési előirányzatot mert idehozni. (Mozgás. Felkiáltások jobbfelöl: Miért? — Szabó József: Hány államtitkár van!) Én nem olvastam az államtitkárokat— jó, ho.gy közbeszólt Szabó igen t. képviselőtársam —, és nem is olvasom. Pedig' én tudok a számok között olvasni, ismerem a költségvetés rendszerét is annyira, amennyire, de nem tudom kibogozni a földmivelésügyi ministerium egyes ágazataiból sem, hogy hányan teljesítenek szolgálatot a központi igazgatásnál, mert az ezzel kapcsolatban levő más ügyágazatoknál ez is el van kendőzve. Érthetetlen előttem, hogy a legfőbb állami számvevőszék sem tudta felfedni ezt az erős hibát a számadási rendtartásban, a közigazgatás vitelének rendszerében. A számvevőszék t. i. az év végével, illetőleg minden költségvetési év elején minden ügyágazatról kimutatást kap, amelyben fel vannak sorolva név szerint és állások szerint a tiszt Adselők és az egyéb alkalmazottak. A legfőbb állami számvevőszéknek tehát észre kellett volna vennie, hogy itt mi történik a törvényes rendelkezések kijátszásával, kötelessége lett volna a legerősebben fellépni a ministeriummal szemben és követelni, hogy minden olyan állás után, amelynek betöltője a központi igazgatásnál teljesít szolgáltatot, a rendszeres és egyéb illetmények is a központi igazgatáshoz vezettessenek át. Én nem akarom azt a gyanút támasztani, hogy a számvevőszék összeölelkezik a mill isteriummal. bár most kezdem megérteni, hog7van lehet az, hogy egy legfőbb számvevőszéki költségvetésben a legfőbb számvevőszék elnöke a maga számára reprezentációs kiadásokat igényel. A számvevőszék sohasem reprezentál; reprezentál szerénységével, tudásával, készültségével, puritánságával {ügy van! Ugy van! a balodalon), és legfőképen azzal, hogy annak a nagy alkotmányos feladatának és hatáskörnek a betöltésénél, amelyre hivatva van, a számvevőszék senkWel a világon nem alkuszik meg. De nem folytatom tovább, időm sincs rá. Azt hiszem, hogy az igen t. minister urnák is szolgálatot tettem azzal, hogy ezeket a dolgokat idehoztam, hiszen nem a saját költségvetése és maga sem lát benne tisztán; neki csak odaadták a költségvetési előirányzatot és így részleteiben nem is ismerheti, mennyi a központi ig'azg'atás létszáma. Nem volt előtte az a nagy anyag, amelyet kezébe kell fognia akkor, amikor egyszerüsiteni akarja a földmivelésügyi tárca közigazgatását, ugyhogT a régiből még g*yökér se maradjon meg. Én méltányos vagyok a tisztviselőkkel szemben; engem minden kormány ismert arról az oldalamról — a bolsevista- és a Károlyi-kormány is —, hogy amikor állami érdekekről van szó, halálig teljesítem kötelességemet. Most is csak azért szólaltam fel, hogy a földmivelésügyi érdekeket mozdítsam elő azzal, hogy a sze-