Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-379
124 Ânemzetgyidés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. 70-70%-a csonka Magyarországon maradt A knltuszminister ur mindent megtett, hogy a rendelkezésre álló törvényes eszközökkel ezt a létszámot apassza. Az apasztás mikéntjét a következő adatok bizonyítják: Az 1921/22. költségvetési évben a fizetési osztályokba besorozott tisztviselők száma a kultusztárca kebelében 12.978 volt, az összlétszám 18.681; az 1922/28. költségvetési évben a fizetési osztályba besorozott tisztviselők száma 11.403 volt, az összlétszám 16.872 volt, tehát 2200-z-al kevesbedett a létszám és igy fogyott egészen a mai költségvetési kimutatásig- összesen 4035 taggal a kultusztárca kebelében lévő alkalmazottak száma. A központi igazgatásban az 191415-iki költségvetési évben 520 alkalmazott volt, az 1921/22-iki költségvetési évben 898. Ennek az a magyarázata, hogy részint a háború, részint a forradalmak és különösen a rendszerváltozások következtében mesterségesen duzzadt fel a központi kormányzásban lévő tisztviselők száma. De a kultuszminister ur ezt a számot is igyekezett a törvényes eszközökkel apasztani, úgyhogy a mai költségvetés keretében 657 a központi alkalmazottak száma, 231-gyel kevesebb, mini volt az 1921/22-iki költségvetésben. Ez a szám nem adja a világos képet, hanem nekünk figyelnünk kell arra, mikor az összehasonlítást tesszük, hogy a mai nehéz pénzügyi viszonyok között a tisztviselők nem kapják a békebeli fizetést, hanem csak rangot kapnak fizetés helyett. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor azt találjuk, hogy a kultuszministeriumot egy ministeri tanácsos vezeti min is téri felelősséggel, mert a fizetése a békebelihez hasonlítva ennek felel meg, három ininisteri osztálytanácsos vezeti államtitkári rangban, két ministeri titkár vezeti helyettes államtitkári rangban, 17 ministeri segédtitkár vezeti ministeri tanácsosi rangban és igy megy ez tovább. Még világosabb előttünk a kéi3 a következők felemlitésével. Farkas Tibor képviselő ur összehasonlította a magyar kultusztárca központi igazgatásában alkalmazott tisztviselők létszámát a francia kultuszministeri umban alkalmazott tisztviselők létszámával. Hogy az ebből keletkezett vádat elsimítsam, meg kell említenem, hogy a magyar kultuszminis teririmban a fogalmazói kar békében 108 tagú volt, ma pedig 78 tagú, tehát 30cal apasztatott. A létszám nagyságát inkább a berendelt tisztviselők és különösen a számvevőség tisztviselői alkotják. Ezekben adtam, elő azt a képet, amelyet mint általános képet jeleztem a kultusztárcáról. A részletekben azt a sorrendet fogom betartani, hogy elsősorban is az állami intézmények kiadásaival és költségvetésével fogok foglalkozni és legvégül fogok áttérni azokra a hozzájárulásokra, amelyekkel, mint nagy segélyekkel, a kultuszminister ur a történelmi egyházakat és a tudományos művészeti intézményeket támogatja. Itt elsősorban az egyetemeket veszem. A négy egyetem személyi kiadása 4,393.130 aranykorona. Dologi kiadásokra 6,043.430, beruházásra 1,750.000 korona fordíttatott. A debreceni egyetemre 1,000.000 és a pécsi egyetemre 750.000 korona. Már most azt, hogy hogyan oszlanak meg- a személyzeti és dologi kiadások az egyetemeknél, azt a következő adatok mutatják. A Budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen, ahol 164 tanár, és több tisztviselő működik, a személyi kiadások összege 1,651.980, a dologi kiadások összege 2,639.370 aranykor rona. A Ferenc József Tudomány Egyetemnél, ahol 60 tanár működik, 689.940 a személyi kiadás és 623.42Ó aranykorona a dologi kiadás. A Tisza István Tudomány Egyetemnél, ahol 50 tanár működik, 579.370 aranykorona a személyzeti kiadás és 867.430 aranykorona a dologi kiadás, a beruházás pedig, mint említettem, 1 millió aranykorona. Az Erzsébet Tudomány Egyetemen, ahol 50 tanár működik, a személyzeti kiadások összege 568.270, a dologi kiadásoké 1,667.760 aranykorona; 950.000 aranykorona az épület átalakítására fordittatik; beruházásokra még külön 750 ezer korona. A közgazdasági fakultáson, ahol 18 tanár működik, a személyi kiadások összege 196.090, a dologi kiadások összege pedig 40.000 aranykorona. A József-műegyetemen, ahol 44 tanár működik, a személyi kiadások összege 707.480, a dologi kiadásoké pedig 202.280 korona. Ha az egyetemeknél nem a bruttó kiadásokat, hanem a nettó kiadásokat vesszük, azt találjuk, hogy az állam az összes egyetemekre 7,854.150 aranykoronát költ. A bevételt természetesen elsősorban a klinikák szolgáltatják, azután a tandíjak. A klinikáknál különösen az ápolási díjak szolgáltatják a bevételt, bár hiszen az ambulánsok számára, mint régen, ugy most is teljesen ingyenes a vizsgálat és a rendelés. A mai tandíj a békebeli tandíj 80 százaléka, vagyis 60 aranykorona. A laboratóriumok használatáért az egyetemi hallg v atók összesen 1.800.000 aranykoronát kötelesek fizetni és 700.000 koronát kötelesek letenni biztosítékul. A vizsgadíj 20 aranykorona. A kultuszminister ur mindezideig nem járult hozzá a vizsgadíjak felemeléséhez, hiszen ezek az összegek a mai viszonyok között az ifjúságra amúgy is igen nagy súllyal nehezednek. Az egyetemi tanárok státusára általában ugyanazt mondhatnám, mint a többi tisztviselői státusokra. Igaz. hogy díjazásukat tekintve beleesnek a ITT., IV. és V. fizetési osztályokba, de hogyha a békebeli díjazást összehasonlítjuk azzal, amit ma kapnak, azt találjuk, hog-y 56—34 százalékát teszi mai díjazásuk a békebeli díjazásnak. Igy egy 26 éven túl működő egyetemi tanár ma évente 10.600 koronával kap kevesebbet, mint 1914-ben kapott. Tény, hogy az ország az egyetemek érdekében nagy áldozatokat hoz. De ezt teszi minden legyőzött ország. Igy pl. Ausztria az ő nagy monstre bécsi egyetemén kivül hét főiskolát tart fenn, közöttük két műegyetemet. Az 1924. évi osztrák költségvetésben az egyetemekre, főiskolákra for dit ott kiadások a kultusztárca összkiadásainak 36-18%-át alkotják, nálunk pedig mint megemlítettem, csak 19%-át. Németország két egyetemet veszített a J;őle r elszakított területek folytán, de a háború végétől a mai napig három uj eg-yetemet létesített Frankfurtban. Kölnben és Hamburgban. Több klinikát csatolt a már meglévő egyetemekhez, íg-y különösen Berlinben ujjáatkotta a hires nagy Charité klinikát, azonkívül ^ Bonnban, Münsterben, Marburgban és Lipcsében uj karokat csatolt a meglévő egyetemekhez. Szóval a legyőzött népek, ha a békeszerződések meg is csonkították testüket, nem engedik, hogy lelküket is megcsonkítsák. Ez a gondolat vezérelte az első nemzetgyűlést is, amikor a két menekült egyetem részére helyet adott, amikor a kiüldözött magyar tudománv számára oltárt emelt a csonka országiban. Oltárt emelt akkor, amikor szomorodott szívvel 1 és kesergő lélekkel nézte, hogy a megszálló ha-
