Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. 125 talmak a megszállt részeken a magyar kultúra tűzhelyeit milyen barbárul tapossák és dúlják szét. Azt gondolta az első nemzetgyűlés, hogy ő nem> hivatott versenyezni a barbárokkal a magyar kultúra műhelyeinek szétrombolásában. De vezérelte még más gondolat is a nemzetgyűlést, t. i. az, hogy egy nemzet kultúráját nemcsak annak széles rétege adja, hanem különösen az, hogy minél hatalmasabb intenzivitásban nyilvánuljon meg a kultúra. A kultúra intenzivitásának pedig egyik leghatalmasabb eszköze az egyetemi Az egyetemek nemesak diplomákat adnak, nemcsak szakképzésben részesitik a hallgatókat, hanem az egyetemek a tudomány olyan területei, ahol a tudományos kutatás és tudományos képzés a legmagasabb fokban nyilvánulhat meg. A magyar tudományegyetemek a múltban is nemcsak lateinereket és diplomás embereket adtak ennek az országnak, hanem kiváló, nagy tudósokkal is gazdagították a világot. Ezek ellen vélt a magyar nemzetgyűlés véteni, ha a két egyetemnek nem adott volna a hazában helyet. Mert hiszen tudományos verseny csak több egyetem között lehetséges, nem pedig az egyetem keretén belül. Itt módjában van a kultuszkormánynak az, hogy azt a veszélyt, amelyet a négy egyetem magában rejthet, t. i. a ^ szellemi proletariátus szaporodását eliminálja. Ennek egyik módja az volna, ha kontingentálnák a hallgatók számát az egyetemen, hogy csak annyit vehetnének fel, amennyi férőhely e van számukra. Ezáltal el volna érve az a cél, hogy a hallgatók a többi egyetemekre decentralizáltassanak és azonkívül annyi diplomás embert képeznének ki, amennyi az ország felszívóképességének megfelel. Ezáltal, ami a legfontosabb, a tudományos képzés intenzivitása is nyerne. Az egyetemi hallgatók számáról a következő adatokat terjesztem elő. A budapesti egyetemen a múlt szemeszterben 5808 hallgató volt, a szegedi egyetemen 1003, a debreceni egyetemen 824, a pécsi egyetemen 1100, a közgazdasági fakultáson 1616, a technikán 2589. Ezekből az adatokból méltóztatnak látni, hogy az a^ közszájon forgó vád, minthogyha a perifériákon lévő egyetemek hallgatóinak száma nagyon kevés volna, nem áll meg, mert az egyetemi hallgatók száma mindenütt túlhaladja az ezret, kivéve a debreceni egyetemet. Az egyetemi hallgatók száma jelenleg körülbelül 2 és félezerrel kevesebb, mint volt az 1914/15. iskolai évben. Az egyetemek mellett végül meg kell említenem azt, hogyha az egyetemeknek tudományszakait vesszük, akkor egy-egy tudományszak a költségvetésben nem szerepel nagyobb tétellel, mint egy középiskola fentartása ós létesítése. A legnagyobb összeget a költségvetésben a klinikák teszik ki. A klinikák ellen azonban nem lehet azt a kifogást emelni, hogy sok az országban a jól felszeneit és kiváló orvostanárokkal ellátott kórház. A szeg-edi, debreceni és pécsi klinikák olyan szolgálatot teljesítenek a környéknek a nemzet egészségügye szempontjából, amelyeket a nemzet eléggé meghálálni nem tud és amelyekre a legnagyobb kiadás sem látszik soknak. Hiszen ezek a klinikák az ország betegápolásának több mint egyötödét látják el. A népjóléti ministerium kezelésében lévő kórházakban 24.000 betegágy van; a budapesti klinikán 2000 betegágy volt és az ápolási napok száma 552.460-ra emelkedett fel; a debreceni klinikán 600 ágy, a pécsin 850, a szegedin 565 ágy áll rendelkezésre a beteggondozás ellátására. Végül még meg kell említenem azt, hogy ezek az egyetemek már készen vannak. A minister ur csak az egyetemek elhelyezéséről szóló törvényt hajtotta végre. A debreceni egyetem készen áll, csak a központi épület hiányzik, amelynek költségei mintegy 38 milliárd papírkoronát tennének ki. Ennek felépítését azonban a minister ur jobb időkre halasztotta el. A klinika pavillonjai nagyobbrészt készen vannak; a költségvetésbe felvett egymillió korona még a kórbonctani pavillon, a szemészeti, szülészeti ós elmekórtani klinika épületeinek befejezésére szolgál. A szegedi egyetemet sikerült elhelyezni megfelelő épületekben minden nagyobb kiadás nélkül, sőt Szeged városa, hogy biztosítsa magának az egyetemet, a minister ur hathatós közbenjárására 2000 hold évi termését, mintegy 24 vagon búza árát ajánlotta fel 50 esztendőre. Szeged városa etekintetben Kölnnel és Frankfurttal versenyzett, amely városok a maguk erejéből építették fel most, a leromlás korszakában egyetemeiket, de ezek az egyetemek teljesen állami jellegű egyetemek. A pécsi egyetem elhelyezése szintén sikerült, ma már teljesen áthurcolkodott. Az átépítési költségek a megelőző költségvetési évek adataival együtt 4,288.233 aranykoronát tesznek ki. A közgazdasági fakultás létét a Hangyának 1920-ban adott egymilliós alapítványa vetette meg. A közgazdasági fakultás ellen Farkas Tibor képviselő ur azt a kifogást emelte, hogy flaszterou gazdaságtant nem lehet tanítani. Ezt maga az egyetem cáfolta meg azzal, hogy az fiber Antal-féle birtokon, a szőregi pusztán 400 holdat nyert az egyetem gyakorlóterül, amely internátussal, s azonkívül a legbelterjesebb gazdasági eszközökkel van felszerelve, úgyhogy aki a gazdasági szakot tanulja az egyetemen, itt gyakorlatban ismerheti meg a gazdaságtant. Az egyetemekkel kapcsolatban meg kell említenem az egyetemi ijuság helyzetét is és különösen azt a nagy áldozatot, amelyet a kultuszminis ter ur az egyetemi ifjúság elhelyezése, élelmezése és tanszerekkel való ellátása szempontjából hozott. A társadalom az egyetemi ifjúság tudományos képzésének biztosítására édeskeveset tett eddig. Mégis meg kell említenem azt az igazán a messze jövőbe tekintő előrelátást, amely azokat jellemezte, akik még a békében a Szent Imre-kollégiumot létesítették, amivel megkönnyítették az egyetemi ifjúság elhelyezésének és ellátásának nehéz kérdését. Mig a kültuszminister ur nem foglalta el a ministeri széket, addig a kultuszministerium rendelkezésére álló összegeket minden terv nélkül csak ad hoc, amikor a szükség kívánta, osztották ki egyes egyetemi hallgatók között. A minister ur ezt nem tartotta célszerűnek s intézményesen akart segíteni az egyetemi ifjúság nehéz helyzetén. így kollégiumokat létesített és menzákat teremtett. Megemlitem itt a Horthy Miklós-kollégiumot, ahol 625 egyetemi hallgató nyer elhelyezést. Kilenc egyetemi tanár vezeti ezt a kollégiumot; félévenkin t veszik fel a hallgatókat és ha egyetemi tanulmányaiknak nem tesznek eleget, nem tűrik meg őket a kollégiumban. Ebből tehát méltóztatnak látni, hogy ez a kollégium teljesen igyekszik megfelelni annak a rendszernek, amely az angol college-ekben uralkodik. Ebben a kollégiumban a minister ur 12.000 kötetre rugó könyvtárat rendezett be, ahol az egyetemi hallgatók részint szükséges könyveiNAPLÓ XXX. íö