Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

102 A nemzetgyűlés 378. ülése 1Ú25 az egész gazdatársadalomnak parancsoló érdek és követelése az, hogy ez a kérdés végre megoldassák. Azzal szemben, amit eddig hallottunk a nyilatkozatokból, hogy milyen összegekre van szükség — számításokba bocsátkozni nem kivánok, mert minden számítás ezidőszerint illuzórius —, azt hiszem, hogy ebben a pillanatban a magyar nemzet és a magyar állam hitelképessége — nem az államit értem, hanem a magyar mezőgazdaság hitelképességét — nem lehet olyan, hogy még csak a legszükségesebb mezőgazdaságig hiteligényeket is rögtön ki bírjuk elégíteni. Épen azért, ha megnyílnának oly hitelforrások a külföldön, amelyek a hitelszükségletnek csak egy részét, a legégetőbben szükségeseket ki tudnak elégíteni, abban is nagy lépést látnék előre és biztatást a jövőre nézve, hogy ennek folytatása is lesz. A záloglevelek kibocsátásának kérdésénél egy pillanatra meg szeretnék állni. A magyar záloglevélüzlet tekintélyes és tisztes múltra tekint vissza. Vannak országok, amelyek a záloglevél formájával egyáltalában nem birnak megbarátkozni, nem is ismerik, igy Anglia és Amerika ezzel alig foglalkoznak. Ezeket előbb meg kellene barátkoztatni ezzel a gondolattal; de ne méltóztassanak elfeledni, hogy Franciaországban, Svájcban és Hollandiában hosszú évtizedeken keresztül sikerült elsőrendű záloglevelet kibocsátó intézeteinknek — csak a Magyar Földhitelintézetre és a Magyar Jelzáloghitelbankra hivatkozom — piacot teremteni és a' magyar zálogleveleket megkedveltetni. Hogy ez a rokonszenv a magyar záloglevelek iránt jelentékenyen megcsökkent, sőt legnagyobbrészben elveszett, az csak természetes jelen helyzetünkben. Ez vezet engem annak a gondolatnak felvetésére, amelyet az igen t. kormány bölcs mérlegelésére bízok, vájjon nem volna-e szükséges épen ezért olyan uj típusnak bevezetése, amely uj típus az eddig kissé lejárt záloglevéltipusnak helyettesítésére szolgálna. Nem hivatkozom itt semmiféle uj arkanumra, hanem csupán a járadéklevél meghonosítására. Méltóztatnak tudni, hogy a földbirtoknövella értelmében 420.000 katasztrális holdat kitevő vagyonváltsárföld. — azt hiszem, erről a 16. §. 3. bekezdése intézkedik —, amennyiben az illető óhajtja, járadékbirtokká alakítandó át. Nem tudom, hogy ebből a 420.000 hold földből eddig mennyi szolgáltattatott be ellenérték nélkül az államnak, de tény az, hogyha eddig nem szolgáltattak be teljes mértékben, be kell, hogy szolgáltassák azokat és az államnak rendelkezésére állíttassanak. Kérdezem tehát, vájjon ennek a 420.000 katasztrális holdnak felhasználásával nem lehetne-e, és nem kellene-e a földbirtoknovella imperativ intézkedése alapján járadékleveleket kibocsátani annál inkább, inert, ha csak hozzávezetőleg számítást csinálunk is, a 420.000 katasztrális hold, csak hat millióval véve fel holdját, 2 billió papirkoronáuál lényegesen nagyobb összeget tesz ki. Hogy egyszerűen, világosan beszéljünk, ez 130—150 millió aranykorona. A novella 16. Vának 1. bekezdése ezenfelül az alaptörvény 28. §-a alapján igénybevett földbirtoknak járadékbirtokká való alakithatását is megengedi, ami annyit jelent, hogy itt most már a kormánynak ellenérték fizetése, mellett járadékbirtokot lehet, illetve kell alakítania és erre a további földmennyiségre is járadékleveleket bocsáthat ki. Az. a véleményem, hogy ezeknek a járadékleveleknek, mint szűz anyagnak plaszirozására . évi február hé 18-án, szerdán. talán inkább nyílnék alkalom és lehetőség. Jogi konstrukciójuk egyszerűen megteremthető, hiszen ez nem újság és emellett olyan uj típust jelentene, amelyre vonatkozólag, ha kellő biztosítékokkal felruháztatik, meg lehetne győzni a külföldet, hogy ez elsősorban olyan papír, amelynek kamatozása feltétlenül biztosítva van. Végeredményben is minden a dolognak menagerezésétől függ. Nem kell különösebb példára utalnom, csak a Eimamurányinak legutóbb lezajlott tranzakciójára, amely belső nagy értékétől eltekintve — amint az amerikai jelentések mutatják —, helyes bevezetésénél. helyes menagerezésénél fogva ért el olyan jelentős és Európában szinte példátlan sikert. Ha mi ezzel a záloglevél-intézménnyel az eddig egyáltalán ismeretlen angol és amerikai piacot meg tudjuk barátkoztatni, és rövid, világos felvilágosítással meg tudjuk győzni arról, hogy milyen biztos tőkebefektetés rejlik ebben, azt hiszem, útját egyengethetjük az olyan uj tipusu záloglevélnek, amely idővel a régi zálogleveleknél sokkal sikej-esebb pályát futhat be. Az kétségtelen, hogy veszedelem semmi tekintetben sem származhatik ebből az eljárásból, hiszen ez a magyar föld óriási értéket rejt magában, és ez a sokszor lebecsült magyar agrikultura nagyszerű eredményekre hivatkozhatik. Elég csak a ímegnemesités példajára utalnom, annak bizonyítására, hogy a magyar munkaerő, munkaképesség és a magyar dolgozó kéz milyen nagyszerűt tudott produkálni. Ha van valami biztos, amibe a külföldi tőke nyugodtan befektethető, ugy a magyar föld az, amellyel szorgalommal és akarással csodákat lehet produkálni. Ennek tudatában intézem interpeláeiómat a kormányhoz és nagyon fog'ok örülni, ha erre kielégítő választ kapok. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A mai nap folyamán három részről intéztetett hozzám kérdés részben direkte, hogy választ adjak arra a kérdésre, hogy a kormány genfi tárgyalásai milyen eredménnyel jártak, részben pedig oly kérdéseket intéztek hozzám, amelyek ezekkel a tárgyalásokkal állnak kapcsolatban. Engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy mind a három kérdésre egyben adjam meg a választ és mind a három oldalról fölvetett kérdésekre egy válaszban kiterjeszkedhessen]. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatnak tudni és amint arra Beck Lajos t. képviselőtársam is rámutatott, genfi uazásom előtt a magyar sajtóban és a magyar közvéleményben a legkülönfélébb kombinációk jelentek meg arról, hogy milyen célt tart szem előtt a magyar kormány akkor, amikor a ministerelnök Genfbe utazik, hogy az ott székelő pénzügyi bizottsággal a tárgyalásokat fölvegye és irányítsa. Felemlittetett, hogy a magyar ministerelnök ujabb kölcsönt kontrahálni megy Genfbe, olyan ujabb kölcsönt, amellyel beruházási hitelhez akar jutni, mint amilyenekről szó van abban a programban is, amelyet annakidején a nemzetgyűlés tárgyalt és amely tárgyalások következménye volt az 1924 : IV. te. megalkotása. Már akkor demeutáltam ezt a hirt és rámutattam arra, hogy ujabb külföldi kölcsöni kontrahálását a kormány egyelőre nem tervezi, szüksége sincs erre momentán a kormánynak és az országnak, sőt ennek még az előfeltételei sincsenek meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy adott eset-