Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
94 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdáit. fésülésem szerint ebben a kérdésben intézkedések történtek, ezért határozati javaslatomat visszavonom. Elnök: A képviselő ur határozati javaslatát visszavonja s így az tárgytalan. T. Nemzetgyűlés ! A következőkre kívánom a t képviselő urak szives figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A Nemzetgyűlés múlt évi december 14-iki ülésén felkértem a t. képviselő urakat arra. hogy beszédeiket a gyorsiroda által elkészített szövegen magában a gyorsirodában vegyék revízió alá. Minthogy ez a felhívásom elég figyelemben nem részesült s azóta is felmerültek olyan esetek, hogy egyes képviselő urak a már végleges szövegként nyomdába küldött és már szedés alá is került szövegen ujabb, sokszor lényegbevágó változtatásokat kívántak a nyomdában eszközöltetni, újból felkérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek beszédeiket a gyorsirodai kéziratban, még pedig aznap, vagy leg*később az elhangzásukat követő nap déli 12 órájáig kijavítani (Helyeslés), s akkor is csak az értelemzavaró hibák kikorrigálására szorítkozni, tehát mellőzni a költséges gyökeres átstilizálásokat, hogy a nyomda, illetőleg a naplószerkesztőség kötött munkáját idején elvégezhesse s ezzel a végleges napló kellő időben való megjelenése — ami pedig nemcsak a Háznak, de a t. képviselő uraknak is érdekében áll — akadályokba ne ütközzék. (Helyeslés.) Most pedig napirendi javaslatokat fogok lenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, f. hó 19-én délelőtt 10 órakor tartsuk; annak kezdetét szentelni kívánom a eentennárium alkalmából Jókairól való megemlékezésünknek, amellyel kapcsolatban elnöki előterjesztésem során indítványt is fogok tenni a eentennárium évfordulójának maradandó emlékkel való megörökítésére; az ülés napirendjéül pedig tűzessék ki az 1924/25. évi állami költségvetés még le nem tárgyalt egyes tárcáinak folytatólagos trágyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Pallavicini György őrgróf képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a. pontja alapján személyes kérdésben kért szót. örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! A mai házszabályok nem tették nekem lehetővé, hogy a népjóléti tárca keretén belül szólaljak fel, illetőleg, hogy felszólalásom ezen részét ott mondhassam el, azért méltóztassék megengedni, hogy a 205. § alapján kérjek szót és egészen röviden reflektáljak az igen t. népjóléti minister ur tegnap elhangzott beszédének reám vonatkozó részére. Nem akarok kitérni azokra a gyakran igen szellemes csipkedésekre, amelyeket az igen t. minister ur ellenem használt és csak a dolog lényegére térek rá. A költségvetés általános vitája alkalmából megemlékeztem egészen röviden az állami autók körül történt visszaélésekről, amely kérdést más képviselőtársaim is részletesen letárgyaltak és amely kérdésben itt interpelláció is hangzott el. Én fentartom ma is teljes egészében azt az állításomat, hogy tudomásom szerint — saját szememmel is tapasztaltam —, igenis történtek a múltban visszaélések az állami autókkal, vagyis, hogT olyan célokra használtatták, amelyek nem tartoznak rendeltetésükhöz. Ennek illusztrálására elmondtam azt a hírt. amelyet az igen t. népjóléti minister ur kifog'ásolt. Elmondtam ezt a hirt mint olyan hirt — teljesen helyesen citálta a minister ur—, amely egész Pestet körüljárta, és amint én kifejeztem magamat, egész Pest nevetett rajta. En nagyon sajnálom, hogy az igen t. minister ur szükségesnek találta erre reflektálni és kvázi magára venni ezt a hírt. Azok után, amiket ő elmondott, minden hátsó gondolat nélkül mély sajnálkozásomat fejezem ki (Helyeslés jobbfelől), hogy ő ezt magára vette és hogy én alkalmat adtam e hírnek a Házban való pertraktálásával arra, hogy ő meghurcoltassék. Teszem ezt azért, mert azt hiszem, ez mindenkinek kötelessége volna azon kijelentések ,után, amelyeket a minister ur tett, s amelyeket csak ugy magyarázhatok, hogy az a hír pletyka, amely abszolúte semmi vonatkozásba n a minister úrral nines. Mást nem tehetek, mint — ismételten mondom — férfias nyíltsággal a legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést. (Helyeslés.) De méltóztassanak megengedni, hogy reflektáljak az igen t. minister urnák pár olyan kijelentésére, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. Természetszerűleg következik e kijelentésemből az is, hogy az igen t. minister ur kiváló, derék soffőrjét semmiképen sem akartam bántani. Meg vagyok győződve arról, hogy egy állami alkalmazott u. n. vak fuvarokat nem visz, soha nem is vitt, távol áll tőlem egyáltaj Ián a gondolat is. Azonban az igen t. minister ur igen ügyes fogalmazásban — amelyet ugyan nem értettem meg teljesen, pedig az igen t. minister ur ismeretes kitűnő fogalmazásairól — ugy állit engem be, mintha, én ezt a pletykát különböző fórumok előtt terjesztettem volna. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister tagadólag int.) Felolvasom. (Halljuk! Halljuk!) így kezdődik a mondat (olvassa): „Ha azonban nem így van, ha rám vonatkoztatja t. képviselőtársam az előadását, ha ő ezzël a pletykával, amely lent, a csatornákban mászkált, amint megtudtam róla utólag, engem rágalmazott meg szalonokban, a nunciusnál, a prímásnál, Rómában, főúri körökben, a Nemzeti Kaszinóban, akkor nekem elégtétellel tartozik stb.'* Én az elégtételt, azt hiszem, az igen; t. minister urnák teljes férfiassággal és nyíltsággal megadtam, de tiltakozó mteljes tisztelettel olyan inszinuáció ellem miirtha én bárhol pletykáltam volna erről a kérdésről. Nekem igazán véletlenül jutott eszembe a Házban ez a pletyka, akkor, amikor az autókról beszéltem. (Derültség, mozgás jobbfelöl.) Sem a nunciussal nem beszéltem hónapok óta, sem a hercegprímás ur ő emineneiájával nem beszéltem, sem pedig nem szoktam egyáltalában soha pletykákat terjeszteni. Ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom. A Nemzeti Kaszinóban, minthogy ott ez idő szerint, sajnos, a tagtársaknak igen nagy részé más politikai véleményen van, mint en, politikával egyáltalában nem szoktam foglalkozni és arról nem beszélek. (Mozgás jobbfelől.) Még van egy engem sokkal súlyosabban érintő vád az igen t. minister ur beszédében (Halljuk!), ahol ugy állit be engem, mintha-én sérteném öt azért, — mint ahogyan ő mondja ; méltóztassék megengedni, hogy ezt szórói-szóra olvassam fel — (olvassa): Egy ministért sértettem, „aki véletlenül római katholikus lelkész is", és hogy ezért elégtételt nem vehetne a minister ur magának, amennyiben sérteni akartam volna. Igen t. Nemzetgyűlés! Én azt tartom, hogy egy férfiú soha sérteni nem akarhat. Mert sérteni akarni mindig alávalóság. A nemzetgyűlésen nem sértésekről van szó, ami- kor küzdelmekben áikmk egymással szemben.
