Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
' '• ff A nemzeigyulés 869. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. hogy minő eredményeket ért el. Nem az a lényeg, hogy mit hirűet valamely kormány, az a lényeg, hogy végeredményben minő konkrétumok szűrődtek ie az iiletó nemzet javára. Ha egy ötesztendős niuitca tekintek vissza, és azt a hibát ligyelem, mely öt év alatt előállott, akkor azt látom, hogy tönkrementünk anyagilag, és eszmei nemzeti szempontból lealacsonyodtunk, tönkremenni és lealacsonyodni ez az a mérleg,» amelyet az ötesztendős uralom alatt le tudtunk a nemzet számára szűrni, ez az a bizonyos mérleg, amely a jelenlegi kormányrendszer számára adódik. Ha azt keresem, hogy szükségszeiü volt-e ez a lealacsonyodás, szükségszerű volt-e ez a tönkremenés, akkor azt látom, hogy minden körülmények között gyengeség, erőtlenség, megalkuvás, a viszonyok előtt való térd- és fejhajtás volt túlnyomó részben ennek a katasztrofális eredménynek okozója. igen t. i\emzetgyüiés! Azt látom, hogy az egész ország, az egész parlament, de még a t. töuoségi párt is úgyszólván informálatlanul áll az ecemtnyek'kel szemben. Várjuk mindig, mi fog történni. .Nincs vezetés, nincs irányitas, nincs egy erős akarat, amely irányítani bírjon, és a tömegekre valamilyen nemzeti, nacionalista felbuzdulást, nagy hatalmas erőlesz.iLjst es ai.dûi.atkes.^séget rákényszeríteni. Azt látom, hogy ennek a nemzetnek ma, mikor rettenetes nyomorúságban sínylődik, mikor óriási erőfeszítésekre és áldozatokra volna szükség, minden egyes állampolgára részéről, hogy segíthessünk magunkon, nem a lelki felemelkedést, nem az önzetlenséget, nem az áldozatkészségét hirdetik felülről, hanem megalkuvást, a konjunktúra-keresést, a kompromisszumot, a taktikázást, a szolgalelküséget és mindazt, ami egy nagy és hatalmas nem/^+et is sirba dönthet, nem pedig azt, ami egy porbasujtott nemzetet felemelni volna képes. Ebben látom a jelenlegi rendszer rettenetes erkölcsi, lelki mulasztását, hogy egy nemzetet, amely élni akar, melynek egyszerű fiaiban hatalmas ösztönös munkakedv és életerő lakozik, nem egy nagy egységes cselekvésre kapcsol össze, hanem megalkuvást, konjunkturázást hirdetnek neki. Azt látom, hogy paktum, taktikázás és konjunkturakere-és az eszményiség és önfeláldozás helyett csak gyászos eredményeket tudott produkálni. És én a mi kicsiny fajvédő csoportunknak, mely csak itten kicsi még, amelynek azonban lelki rezonanciája az országban mérhetetlen nagy — és ezt itt büszkén állapitom meg, mert ez mutatja, hogy ez a nemzet erős és egészséges — nemzeti szerepét és jelentőségét abban látom, hogy a nagy megalkuvás, a szörnyű lealacsonyodás korszakában legalább az eszmét, a zászlót tisztán megtartjuk és átmentjük egy tisztább, egészségesebb, magyarabb időbe. T. Nemzetgyűlés ! A tüzet nem szabad kialudni engedni. Ám taktikázzanak, ám konjunkturázzauak, ám alkalmazkodjanak, ám keressék az egyéni boldogulást és érvényesülést, a mi szerepünk ezer nehézségen és nyomorúságon keresztül a nemzetnek 101%-os szolgálata kell hogy legyen. És ha azokat az ideálokat nézem, amelyek, sajnos, a mai rendszert hevitik, azt kell mondanom, amit Nietzsche kiállóit embertársainak : »nem abban szenvedek, hogy annyi sok a bűnötök, hibátok és mulasztástok, hanem ami nekem szörnyen fáj az, hogy a legmagasabb ideálotok is ily szörnyűségesen alant jár«. Ezek azok a lelki momentumok 1 , amelyek minket áthidalhatatlan szakadék gyanánt választanak el a jelenleg uralmon levő rendszertől. Ennek következtében az előttünk fekvő költségvetést a kormány iránt való abszomt bizalmatlanságomból kifolyólag nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : A képviselő ur beszéde során többrendbeli mentelmi és összeférhetetlenségi bejelentést tett. A házszabályok 196. §-ának harmadik bekezdése értelmében ugyan a képviselő urnák ilyen bejelentéseket csupán a másnapi ülés napirendjének megállapítása után lett volna joga előterjeszteni, azonban kétségtelen, hogy a költségvetési vita során a képviselő ur a tényállást a tárgytól való eltérés és az erre való engedély nélkül is előadhatván, ugy kell a vonatkozó szakaszokat értelmezni, hogy a tárgytól való eltérés nélkül már megtörtént bejelentéseket tudomásul kell vennie a Háznak, ennek következtében a házszabályok 182. ^-a értelmében a mentelmi bejelentések a mentelmi bizottsághoz utasittatnak, viszont a házszabályok 146. §-a értelmében az összeférhetetlenségi beielentéseket elnöki hatáskörömben az állandó összeférhetetlenségi bizottsághoz utasitom. (Helyeslés!) A kultuszminis ter ur kivan szólni! Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem óhajtok az általános vita mostani fázisában érdemben felszólalni. Az előttem szóló igen t. képviselő ur azonban beszéde folyamán az elnöki rendreutasitás után is annyit fentartott, hogy egyes képviselő urak felszólalásai között, amelyek a numerus clausus ellen elhangoztak, és a ministerelnök ur külföldi útja között bizonyos kauzális nexus állna fenn. Mint a kormány itt jelenlevő tagja, kötelességem kijelenteni, hogy semmiféle ilyen kauzális nexus fenn nem áll. Az illető képviselő urak már kijelentették, hogy tisztán a saját inieiativájukból és felelősségükre nyilatkoztak, én pedig a kormány részéről kijelentem, hogy a kormány és az illető képviselő urak között ebben a tekintetben semmiféle eszmecsere avagy előzetes tanácskozás nem folyt le. Álláspontom ebben a tekintetben ismeretes. Én azt — minthogy a szobát kellett őriznem — a Nemzeti Újságnak egy interjúban le is adtam. Ez a nyilatkozat a kormány álláspontját is képviselte. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik 1 Bodó János jegyző : Neuberger Ferenc ! Neuberger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről nagy érdeklődéssel figyeltem az előttem szóló igen t. képviselőtársam beszédét. Láthatta,, hogy a mi pártunk is sok kérdésben unisono helyeselt neki, nem tudtuk őt azonban követni abban, amikor ő a jelenlegi kormányzatot és Bethien István gróf irányzatát a megalkuvás szóval bélyegezte meg. És itt válnak el tulajdonkép a mi utaink, ba céljaink azonosak is. (Strausz István : Megköszöni Bethlen István !) Mi ezt a politikát nem megalkuvó politikának tartjuk, hanem a bölcs mérséklet, az élettel, a tényekkel, az adott helyzettel való számolás politikájának. Az igen t. előttem felszólaló képviselő ur különösen hibáztatta a kormány külpolitikáját. Hibáztatta a messzemult külpolitikai irányát, azt a külpolitikát, amelynek létrehozálsában többékevésbé ő is részes volt, illetőleg amely külpolitikának irányításában bizonyos befolyása neki is volt. Miért nem tette meg akkor ezen észrevételeit az igen i képviselő ur, hisz, lett volna erre elég alkalma. Ő mondta, hogy a sajtó milyen nagy hatalom, neki a kezében volt, bőven élhetett volna ezzel a hatalommal,
