Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

À nemzetgyűlés 369. illése 1925. évi február hó 3-án, kedden. 69 ós hangoztathatta volna ezeket az eszméket már akkor is, akkor is megmutathatta volna már a nemzetnek, hogy ezen vagy azon az utón katasztrófa elé megyünk. L»e épen ellenkezőleg áll a dolog. Én az igen t. képviselő ur külpolitikáját tartom katasztrófához vezetőnek, ü maga mondja, hogy sokat vesztettünk a háborúval : az ország területének kétüarmadrésze és lakosságának töDb mint a fele elveszett. Ebben igaza van, azonban Ő ebool azt a konzekvenciát vonja le, hogy miután több vesztenivalónk már nincs, folytassuk a tiszta negació külpolitikáját. IN ekünk egeszén más a feiiogásunk és hála Istennek, mas a kormány felfogása is. A kormány ugyanis, a mint már az elobo mondottam, számol laz adott helyzettel, mint a hogyan számolnia is kell vele, mert a kormány őre a nemzet életének, és a kormány nem teheti tönkre még azt a keveset is, ami az országból megmaradt. Elfogadom azt is, amit Eckhardt képviselő ur arra vonatkozólag mondott, hogy parlamentünk beteg. (Forgács Miklós : Az egészségesek itt vannak !) Hogy parlamentünk beteg, ezt most napról-napra látjuk. A par lamentál izmus ugyanis szer.ntem inkarnációja annak az elvnek, hogy a törvényalkotásban az egész nemzet részt vehessen. Az ellenzék nagy része azonban már hosszú ideje abszentálja magát a parlamenttől. Ebben áll jelenleg a mi parlamentünk betegsége. Az ellenzék súlyos hibát, mulasztást és vállalt kötelessége ellen bűnt követ el akkor, amikor innen, a nemzet tárgyalótermétől távoltartja magát. Mert ha valamiben, ugy legelső sprban_ a törvényhozásban kell a kontradiktórius eljárásnak érvényesülnie. Benne van már jóformán a parlamentarizmus kifejezésben ennek az elvnek szükségszerűsége. Az ellenzék abszentálásával a nemzet legfontosabb feladataiban, a nemzeti élet irányításában, a törvényalkotásban a kontradikció lehetetlenné vált. Az ellenzék kivonult innen szolidaritási alapon. Kivonult és nem jött vissza egy fontos javaslatnak, a házszabályreviziónak a tárgyalására,. Kénytelenek voltunk ezt a javaslatot az ellenzék hozzájárulása mélkül letárgyalni. Ha az ellenzék itt lett volna, talán sok részében módosítható lett volna a házszabályjavaslat. Az ellenzék azonban, ugylátszik, arra számitott, hogy miként egyszer a múltban, ugy most is majd az az eljárása, hogy a házszabályok ellen egyszerűen kivülről tiltakozik, rezonanciát fog kelteni az országban. Hála Istennek, azonban már az egész ország tudatára ébredt annak, hogy milyen egészségtelen volt a helyzet a mi parlamentünkben. Az egész ország szinte egyhangúan követelte már, hogy legyen itt. a parlamentben végre rend és ne legyen lehetséges, hogy a drága időt elfecséreljük személyes kérdésekkel stb., s ne maradjon idő a törvényalkotásra. Hamar tudatára ébredt az ellenzék is annak, hogy eljárásukhoz a nemzetben nincs meg a rezonancia és ezért uj ideát, uj eszmét kellett hozniok, valami olyan eszmét, amely talán nagyobb visszhangra talál az országban ellenzék mostani viselkedését szimpatikusabbá teszi. Ezért azzal álltak elő, hogy nem jönnek vissza a parlamentbe, amig a kormány a beterjesztendő választójogi törvényjavaslat főbb elveire vonatkozólag velük meg nem egyezik, illetve, amig a javaslat leglényegesebb kérdésében nekik koncessziót nem tesz. Hála Istennek, eljárásuknak laz országban visszhangja mosÉ sem támadt. Ami az ő főkövetelésük, a válaszr tójog titkossága, az sok embernek meggyőződése itt is és az országban is. Jöjjenek tehát ide, itt majd megtárgyaljuk a kérdést, de a kivülről való diktálás határozottan a parlamentarizmus negációját jelentené. Ez az ellenzék, amely most távol tartja magát, éveken keresztül azt hangoztatta, hogy ebben az országban pocsékolják az állam pénzét, nincs költségvetés, nincs zárszámadás. Most végre itt van a költségvetés, amelyre ők oly régóta vártak, de ennek a fontos költségvetésnek tárgyalására nincs itt legnagyobb részében az elienzek. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy az ellenzéknek minden koncesszió me/rvonasa nélkül elemi Kötelessége, hogy ide visszajöjjön. Vagy jöjjenek vissza ide ezek a képviselő urak, vagy pedig vonják le eljárásuk következményeit és mondjanak le mandátumukról, akkor majd kerületük újra fog választani. De tagadnunk kell, hogy eleget tesznek képviselői hivatásuknak, amikor ctak Kint, népgyűléseken beszélnek, ellen ben itt a képviselőházban csupán a pénztárnál veszik fel fizetősüket. Ahhoz, hogy valaki népgyűlésen beszéljen, nincs szükség arra, hogy az illető nemzetgyűlési képviselő legyen. A képviselőket a parlament ue kulüik, az illetőknek tehát elemi kötelességük, hogy ide minden koncesszió néikül visszatérjenek és elveiket itt bent a parlamentben igyekezzenek ervenyie juttaini. JNagy idealizmussal, nagy alkotási vágygyal es nagy — de csak most latom, hogy naiv — hiitel jöttem ide a parlamentbe. Azt hittem, hogy ha ennek a nemzetnek kiküldöttei Összeiognak, ugy a felvetődő nemes eszmék mind tetté változtathatók és minden intézmény, amely a nemzet eruekében való, megvaiósit' ható. Sajnos, a csalódásoknak hosszú során kellett keresztülmennein, mert minden nemes eszme megvalósitasának,^ minden nemes alkotásnak tilalomfa áll útjában, amelyre az van irva, hogy : nincs pénz. Az illúziómból való kiábrándulást megerősiti az előttünk fekvő költségvetés is. Ez a költségvetés, azt lehetne mondani, Procrusíes-ágyüoz hasonüt, amennyiben a kiadás — mert a több kiadással keveheub bevétel ail szemben — nem iér ue a bevéieiek Piocrustes-agyába. Igyekeztünk ugyan ebből a Proerustes-agyból kulióiai kölcsönnel Scnöberl-ágyat csinami, de ez az ágy meg így is _gen kényelmetlen. T. Nemzetgyűlés ! Miután a költségvetésből látom, hogy kevés a bevétel, sok a kiadás, arra kell törekednünk, hogy a bevételeket lényegesen fokozzuk, a kiadásoknál pedig nézzük meg pontosan, hogy hová megy minden hllér, {helyeslés) különösen azért, mert ez a nehéz helyzet, ez a Prokrustes-ágy arra kényszerit bennünket, hogy ne bocsátkozzunk költséges uj alkotásba, kötelez, hogy konzerváljuk azt, amink van, konzerváljuk, tegyük erőssé azokat az alkotásainkat, azokat az intézményeinket, amelyek máimegvoltak, amelyek valamikor virultak, s amelyek ma sok esetben uj alkotások miatt vérszegényekké lesznek. Az uj alkotások— majd később részletesebben is rá fogok térni — sok esetben a pénzhiány folytán, amely pénz a létesítéshez kellene, torzak lesznek; a régi alkotások pedig, miután >a pénz, a vér elszivatik tőlük, vérszegényekké lesznek. f T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur expozéjában megemlitette, hogy a bevételek többé már nem fokozhatok, illetőleg hogy a jelenlegieknél nagyobb adókat már nem lehet a nemzetre kivetni; elérkeztünk a teljesitőképességnek, a teherviselőképessésrnek határáig. (Ugy van ! jobbfelől. — Graeffl Jenő : A végső