Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

À nemzetgyűlés'36$. ülése 1925. évî február hó 3-án, kedden. ÖT esak azt nézik, hogy az illető keresztény, becsületes magyar ember-e, és hogy akar-e a magyar nep igazáért és jövőjéért dolgozni. Ebben van a győzelem kulcsa. A minister elnök ur egész politikájánaki rettentő bűnét és mulasztását abban látom, hogy összetörte a nemzet lelki egységét, megbontotta a keresztény front egységét s az igy támadt résen keresztül a radikalizmus, a judeo-marxiznius és a szabadkőművesség dárdahegyszerüen nyomul be a nemzet testébe. Mit méltóztatnak gondolni, merészelte volna-e még ezelőtt két esztendővel az a négy nemzetgyűlési képviselő Herriothoz elküldeni azt a sürgönyt, amelyben a magyar belügyekbe való beavatkozását kéri. (Zsirkay János : Mindent mernek !) De hogyne merészelnék ma, amikor azt látják, hogy a ministerelnök ur hasonló beavatkozásokkal szemben maga sem mutat kellő erélyt ; amikor azt láthatják, hogy a kémkedés esetére a halálbüntetés eltörlésére nézve Ígéreteket tesznek, sőt^ javaslatokat terjesztenek be ; amikor szovjetszerződések aláirását akarják erre a nemzetre rákényszeríteni. Mit fázzon akkor az a négy radikális képviselő attól, hogy hasonló módon és hasonló, azaz sokkalta különb elvhűséggel járjon el, mert hiszen az ő elveiknek ez a magatartás valóban és tényleg megfelel. Egy szomorú és nagyon gyászos jelenségre akarok itt még rámutatni, ami ezelőtt két évvel még szintén nem lett volna lehetséges, és ez az a bizonyos emigránsok előtt való, mondjuk, deferálás, az emigránsok és a külföldi szociáldemokrata tényezők előtt való behódolás, amelyen a magyar nemzetgyűlés egy pártjához tartozó képviselők a legutóbbi napokban általmentek. Én ez eset lényegét abban látom, hogy az illető szociáldemokrata képviselők, valamint az egész magyar nemzetgyűlés mentelmi jogán súlyos sérelem esett akkor, amikor külföldi tényezők arra merészkedtek és arra vetemedtek, hogy törvényhozóknak és a magyar törvényhozás egyik pártjának politikai magatartására irányitó és ellenőrző befolyást biztosítsanak maguknak. (Ugy van! Ugy van!) Nincs törvényes joga még a választóknak, még a magyar állampolgárnak, a magyar nemzetgyűlési képviselőt megválasztó magyar nép^ fialnak sem arra, hogy magyar törvényhozónak utapitást adjon magatartására nézve. (TJgy van ! TJgy van ! Kérdezem, hogy jön egy külföldi szocialista, hogy jön az emigrációnak nevezett hitvány csőcselék (Ugy van! TJgy van!) Bécsben ahhoz, hogy magyar nemzetgyűlési képviselőknek utasitásokat adjon, hogy irányítsa és ellenőrizze őket 1 (Ugy van ! TJgy van! — Lendvai István: Adler!) Abban a bíróságnak csúfolt hitvány gyülekezetben, mely a magyar nemzetgyűlési képviselőket maga elé idézte, ott ült pl. többeik között Göndör Ferenc, (Zsirkay János : Krausz Náthán !) az »Ember«-nek fcllrhedt szerkesztőié^ aki — emlékszem jól, mert ismerem még sajtófőnö'kségem idejéből — a kormányzó ur meggyilkolására nyilt felhívást intézett lapjában. És ezek az emberek ma bírák gyanánt itéLkezinek magyar nemzetgyűlési képviselők felett ! (Zsirkay János : Göndör Ferenc, ezelőtt Krausz Náthán !) Van szerencsém ezennel bejelenteni a nemzetgyűlés mentelmi jogának, valamint az alábbi nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának megsértését : Peidl Gyula, Peyer Károly, Propper Sándor, Szeder Ferenc, Vanezák János és Farkas István. A nemzetgyűlés, valamint ezen képviselők mentelmi jogának megsértését abban látom, hogy külföldi tényezők, magyar törvényhozók és a magyar törvényhozás egy pártjának politikai megtartására nézve irányitó és ellenőrző jogot kötöttek ki maguknak és »azt velük szemben gyakorolták is. De van ennek a kérdésnek még egy oldala és ez az inkompatibilitás. (Ugy van! Ugy van!) Az én tiszteletteljes felfogásom szerint ugyanis összeférhetetlen a képviselői állással az a körülmény, hogy valamely magyar törvényhozó, vagy nemzetgyűlési képviselő külföldi tényezőik irányítását és ellenőrzését magára r nézve elfogadja és annak magát önként alávesse. (Ugy van! Ugy van!) Végtelenül sajnálom, de a dolog természetéből folyik, hogy annakidején az 1901 : XXIV. te. megalkotása idején a törvényhozás erre a körülményre nem provide ált. De hát melyik törvényhozás provideált valaha ilyen esetre ; (Éhn Kálmán: Hazaárulás!) melyik törvényhozás gondolhatott valaha arra, hogy akadjanak az illető törvényhozásnak törvényhozási szempontból szuverén tagjai, akik önként zarándokoljanak el külföldre, és vállalják hitvány, erkölcstelen és nemzeti szempontból megbízhatatlan tényezők beavatkozását törvényhozói működésükbe ? ! (Patacsy Dénes : A francia törvényhozásból kirúgnák őket ! — Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Minthogy a házszabályok előírják, hogy összeférhetetlenségi bejelentést a törvény illető szakaszára való Livatkozással kell tenni, vagyok bátor Peidl Gyula, Pcyer Károly, Propper Sándor, Szeder Ferenc, Vanezák János és Farkas István nemzetgyűlési képviselők ellen az 1901. évi XXIV. te. 5. §-a alapján az összeférhetetlenséget bejelenteni, mely összeférhetetlenség felfogásom szerint azáltal állott elő, hogy az illető képviselő urak külföldi tényezőknek az ő politikai magatartásukba és törvényhozói működésükbe beleszólást, irányítást engedtek és annak magukat (inként alávetették. (Patacsy Dénes : A nemzet kárára !) Jól tudom, hogy ez a paragrafus talán szó szerint nem vonatkoztatható erre az esetre, a törvény szelleme azonban nyilvánvalóan kizárja ezt a cselekményt, mert a törvény szelleme oda tendál, hogy még magyar tényezők még a magyar kormány részéről se történhessék semmiféle befolyásolás. Ha saját kormányunkkal szemben védekezünk az ilyen befolyásolás ellen, százszorosan es ezerszeiesen kell védekeznünk külföldi erőtényezőknek és a nemzet szempontjából megbízhatatlan és káros tényezőknek ilyen irányú befolyásolásával szemben. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az összeférhetetlenségi bejelentésemet tudomásul venni és további szabályszerű eljárás végett az illetékes bizottságnak kiadni. Módot akarok ezzel nyújtani arra, hogy az illető nemzetgyűlési képviselő urak, akik ilyen sajnálatos módon megfeledkeztek törvényhozói méltóságukról, ezt az összeférhetetlenséget magukra nézve megszüntethessék, vagy levonják a konzekvenciát, és méltatlanoknak bizonyulván a magyar törvényhozó szerepére, ebből a teremből tüstént takarodjanak. (Élénk helyeslés.) Én ugy látom, hogy az egész ötesztendős korszak, amely az ellenforradalmi idők óta a mostani költségvetés beterjesztéséig terjed, nagyon gazdag csalódásokban, keserű tapasztalatokban, és még gazdagabb > eredménytelenségekben és a nemzet szempontjából gyászos, katasztrofális végű kísérletezésekben. Ugy látom, hogy minden politikának a mérlege a szerint igazodik,