Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

66 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. ministerelnök úrral, illetőleg a kormánnyal történt megbeszélések folyományaképen méltóztattak itt ezt az álláspontot elfoglalni (Ellenmondásök a jobboldalon.) és remélem, ebben nem méltóztatnak sértést látni senkivel szrmben. Kétségtelen ténynek látom tehát azt, hogy a kormánnyal történt megbeszélések alapján, azok folyományaképen hangzottak el itt sorozatoaan nap-nap mellett ezek a felszólalások. (Gublcza Ferenc: Egy betüben se állapodtunk meg!) A genfi hetivásár előkészitéee volt ennek a célja, amelyen ma már a numerus elausussal kell mint ellenértékkel kedveskedni. (Kiss Menyhért : így van, oszlassák fel a Házat ! Meg kell kérdezni az országot, mit szól mindehhez ? — Derültség.) Elnök : Nagyon kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak visszaélni azzal, hogy eddig a közbeszóló urakat ismételt figyelmeztetésem ellenére még névszerint nem utasitottam rendire. Kénytelen leszek egyik-másik képviselő urat rendreutasítani, és ha ez sem használ, a mentelmi bizottsághoz utasítani. Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, a szónok beszéde egyáltalában nem ad okot különösebb izgalomra, tárgy il agoisan és nyugodtan beszél. Eckhardt Tibor : Én a zsidókérdéssel kapcsolatban, hogy ez a kérdés elvileg legalább végérvényesen rendeztessék, és hogy épen a numerus clausus kérdésében s a nemzet többségének állásfoglalása minden félreértés nélkül kizárólagosan leszögezhető legyen, ajz alábbi határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Nyilvánítsa a nemzetgyűlés a magyarországi zsidóságot nemzeti kisebbségnek (He'ycslés half elöl.) _ és utasítsa a kormányt arra, hogy a zsidóság jogállását pontosan meghatározó törvényjavaslatot terjeszsz-^u sürgősen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a balközépen. — Strausz István : Meg kell szüntetni az állampolgári törvényt !) Ezzel a jelenséggel karjcsolatb^n akarok rámutatni a destruktiv erőknek általános megerősödésére, amit főleg a szabadkőművesek működésének líjból való felvétele is jelent. A napilapokban, például A Nép január 13-iki számában részletes beszámoló Meiert meg arról, hogv Gyöngyösön a szabadkőművesek minő gyűléseket tartanak s hogy azon például milyen érdekes egyének szerepeltek mint budapesti kiküldöttek. Azt látom, hogy a rendőrség által megállapított titkos gyülekezet rendjén Bakonyi Kálmán királyi ítélőtáblai biró és Széki István tanár szerepeltek a többek között, mint a budapesti szabadkőműves páholyok kiküldöttei. Azt látom azután, hogy a helybeli szabadkőmivesek között dr. Parragh Béla kir. járásbíró, Berki Sándor kir. járásbiró is szerepel s általában megdöbbenéssel látom azt, hogy az állami adminisztrációnak, sőt a legnagyobb tárgyilagosságot és pártatlanságot igénylő birói szék betöltésének nem képezi akadályát az aktiv szabadkőmives tevékenység akkor, amikor más, nyíltan engedélyezett és nacionalista keresztény célokat szolgáló szervezetek mint például az Ébredő Magyarok Egyesülete, a kormányzat részéről állandó üldözésnek vannak kitéve. Azt a tiszteletteljes kérdést intézem a kormányhoz, hogy ezekkel a biró urakkal szemben, akik tiltott összejöveteleken, bebizouyitottan szabadkőmives aktivitást fejtenek ki, minő további eljárást óhajt folyamatba tenni és hajlandó-e biztositani és garanciát adni a nemzetgyűlésnek és nemzetnek arra nézve, hogy aktiv, fungens szabadkőmívesek legalább a birói székben ne ülhessenek. A kormányzati politikának általános kompromisszumokra, folytonos megalkuvásokra és az elvi állásponttól való gyakori eltérésre való hajlandósága természetes, hogy minden felforgató törekvést szabadjára ereszt és nem. csoda, hogy a szabadkőmivesek Gyöngyösön ilyen módon ülésezhetnek akkor, amikor azt látom, hogy a Déli Vasút vendéglőben igen tisztelt és szeretett barátom Wolff Károly ellen inditott fővárosi választási harcban a ministerelnök ur, midőn a pártszervezési jelszót kiadta, notóriusán szabadkőmives társasággal véteti ott magát körül. Én azt az egész választási platformot, amelyet a miniszterelnök ur mint választási plattfarmot magának többek között kiválasztott, nemzeti szempontból is, de az ő szempontjából is a legszerencsétlenebbnek tartom. Nem hálás dolog jósolni, de a következmények igazolni fogják, hogy a Bethlen István gróf által felépített választási plattform és a Ripka-féle politika egy siralmas^ csőddel fog végződni, és úgyszólván semmiféle tömege a választóknak ennek az irányzatnak háta mögött nem áll. Azt kérdezem, hogy a gödöllői cseh jáger tehetségtelen fia miért kedvesebb a, niinisterelnök urnák, mint a talpig becsületes, egvenes és gerinces keresztény Wolff Károly? Miért kell ezt a Wolff Károlyt a kormányzati szócsöveken, személyeken és kormánybiztosokon keresztül, miért kell ezt-az egész fővárosi keresztény irányzatot állandóan lábbal taposni és a kormányhatalom erejével is kikezdeni akkor, mikor ennek a Wolff Károlynak ha van bűne, az csak egyetlen lehet, hogy e mellett az erkölcstelen rendszer mellett túlsokáig kitartott. Miért kell ezt a Wolff Károlyt a Bethlen-féle politikával hátbatámadni, miért kell a keresztény frontegységet szándékosan p'-s tudatosan megbontani 1 Mire való az a Bethlen-féle belrolitika, amely állandóan éket akar verni keresztény és keresztény, magyar és magyar közé ahelyett, hogy minden becsületes, keresztény, dolgozó magyart egy táborba egyesitene. Nincs még két hete annak, hogv Miskolcon megalakult egy párt, amilyen Magyarországon még sohasem volt. A pártnak egyszerűen »Magyar Párt« a neve, benne van minden magyar ember, de zsidó egyetlenegy sincs benne. (Strausz István: Pesten is van ilyen párt!) A magyar nemzet lelki egysége helyreállításának ez az alapvető feltétele. Ne méltóztas sa na k azoknak a kegye után futkározni, akiknek szívbeli hajlandóságát megnyerni úgysem fog sikerülni, mert a zsidóság a maga faji törekvéseivel mindig idegenül szemben fog állni a magyar nemzeti törekvésekkel ; ne futkorásszunk a zsidóság kegyei után, hanem iparkodjunk a mi saját táborunkat, a mi keresztény magyar népünket nemzeti, keresztény alapon erőteljesen és energikusan megszervezni és megsegíteni. Ne beszéljenek nekünk polgári frontról akkor, amikor ezzel a magyar keresztény munkást eltaszítjuk és Miklós Andorokat és hasonló parazitákat Ölelünk keblünkre. Nekem nem polgári front kell, nekem az a miskolci magyar front kell, amelyet mi teremtettünk meg Miskolcon, — erre büszke vagyok — ahol nem azt nézik, milyen párthoz tartozik valaki, nem azt nézik, mi a múltja, szabadkirályválasztó volt-e, vagy legitimista, vagy Isten tudja mi, hanem