Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 192* »Rosszul teszik azok a nemzetek, amelyek a kebelükben élő zsidóságot zsidó nemzeti mivoltukból kivetkőztetik és a saját nemzetükbe igyekeznek beolvasztani. Ha sikerülne is a zsidóságot a saját egyenes útjáról elterelni, az ideig-óráig az uralkodó nemzet érzéseit vallja, de alkalomadtán épúgy vásárra viszi azt, mint tette azt saiát hitével és meggyőződésével szemben.^ Az a zsidó pedig,_ aki ennek ellenkezőjét állit ja. : az vagy saját magáit áltatja, vagy másokat tart könnyen bivőknek. A zsidóság nemcsak vallás vagy felekezet, hanem mindenekelőtt faj, és ha akad zsidó, aki vallását be nem tartja, azt faiisága öntudatlanul is hatalmában tartja. (Kiss Menyhért : Zsidó mondja !) Ezt mondják az elszakitott részeken levő volt magyarországi zsidók, akik valamikor épugy vallották az asszimilációs elvet, akik valamikor épugy verték a mellüket, hogy milyen jó magyarok. Emlékezem, hogy 1918 szeptemberében, amikor már a forradalmi összeomlás réme a láthatáron volt, és én Tordaaranyós vármegye közgyűlésén felszólaltam, és azt a javaslatot tettem, hogy minden magyar párt fogion össze a veszély ellen való védekezés céljából, felállott eery tordai zsidó ügyvéd és engem osztrákbarátnak és Isten tudja minek, nevezett el, mert hallandó volnék Tisza Istvánékkal összefogni. 1918 November végén aztán a románok bevonultak Tordára és egy hét múlva ugyanaz az ur már a román nemzeti tanácsnak volt a tagja és ugyanazzal a szemtelen és lármás r>reDotenciával. mint ahogyan a magyar függetlenségi törekvések hivatlan prókátorának tolta fel magát, (Ugy van! half elől.) ugyanazzal az elokvenciával már oláh nacionalistának vallotta magát, és már a románoknak magyarázta, hogyan kell jó román hazafinak lenni. (Szijj Bálint : Ezt elhisszük ! Ezt Vázsonvinak kellene megmondani! Mi nem védjük őket!) A zsidóságnak mindenütt az « taktikám, hogy ők valamely nemzethez tartozóknak vallják masrukat akkor, ha ebből nekik hasznuk vagy előnyük van, de ahol áldozni vagy szenvedni kell a magyarságért, ahol a vásárra kell vinni a bőrüket, ahol nem konjunktúrát, hanem áldozatos, keserves életet je^nt magyarnak lenni, ott a zsidóság nem fogia, masrát soha a magyarsággal azonositani. (Gubicza Ferenc : Igaz ! Ugy van !) Ha ez igy van, pedig igy van, — mert keserves egyéni tapasztalatból láttam., és t^dom, hogy igy van — akkor ne járjuk a bolondját, ne járjunk farsangot, legyünk tisztában ezzel a kérdéssel, legyünk tisztában azzal, hogy asszimiláció nincs. Van mimikri, van egy látszat-alkalmazkodás, amely azt az arcot mutatja, amely az életben való boldogulást és haladást könnyebbé teszi, de a zsidó faji ösztön, a zsidó lélek, a zsidó szolidaritás, a zsidó hatalmi vágy, a zs^dó vérségnek a parancsszava mindig erősebb lesz és nincs az a nevelés, nincs az a külső máz, amely a zsidóvért és a zsidó öntudatot kevesbítené, kisebbre zsugorítaná össze, mint ahogy az a tudatos, és fajtudatos zsidóban él. Azért mondom el mindezeket, mert itt a legutóbbi napokban ez a bizonyos farsangi szokás haranódzott el, amelvet az idei farsangon már néhány bálban láttuk, hogy játékhólyagokat eregetnek fel. Itt egy ilyen próbahólyagot eregettek fel, hogy vájjon mit szólna a magyar közvélemény a numerus clausus eltörléséhez. Én nem akarok a magam nevében erre felelni, megadta erre a próbálkozásra a választ az illetékes tényező, és pedig a magyar ; . évi február hó 3-án, kedden. 65 egyetemi ifjúság vezére, aki a numerus clausussal kapcsolatban inditott támadásokra egész röviden, méltósága és ereje tudatában nagyon röviden, nagyon őszintén a következőket felelte a MEFHOSz nagygyűlésén : »A numerus clausus elleni támadásodon erőnk tudatában csak mosolygunk, de mihelyt a támadások komolyak lesznek, az egész magyar ifjúság, mint egyetlenegy kar fel fog lendülni és vétót inteni. Ez az ifjúság nem fog letérjri útjáról. (Helyeslés a balfelőL) En azt mondom azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik itt saját fajukról megfeledkezve, a numerus clausus eltörlése érdekében próbálkoztak felszólalni, hogy na már azt a mérhetetlen veszélyt, izgalmat és felfordulást rá akarják zuüitani erre az országra, amit egy ilyen lelkiismeretlen próbálkozás jelentene, en azt mondom nekik, hogy ám menjenek el ők személyesen oda, ne másokat küldjenek, menjenek el személyesen, legyenek ők személyesen nemcsak elvben és itt, hanem majd az egyetem aulájában is vezetői azoknak a zsidóknak, akiket vissza akarnak vezetni az egyetem sáncaiba. Álljanak majd helyt ugyanott a zsidókért, mint ahogy majd mi heiyt fogunk állani a keresztény ifjúság igazáért. A numerus clausus kérdése nem az a játékszer, ameiyet a nemzet megengedhetne magának, hogy könyelmüen dobálódzanak és játszanak vele. Tudom jói, hogy miiele rugók állanak ennek a kérdésnek hátterében. (Zsirkay «íános : Az uj külföldi kölcsön !) Láttam jól, hogy valahányszor a ministeielnök ur genfi útra indult, mindannyiszor a nemzeii értékekből valamilyen részt, valamilyen portékát ki keli vinni arra a genfi piacra és azon a nagy végeladásoii, amely most már évek óla a nemzet legszentebb értékeiben folyik, egyenként licitálják el a nemzet legszentebb értőkéit (Zsirkay János : Politikai Lédererné ! Darabokban adja el a politikáját !) Elnök : Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Szijj Bálint : Léderer őrködjék az álmaid felett. — Derültség.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak ! Eckhardt Tibor : Már nem sok értékünk van, már majdnem mindent eladtunk és most már a numerus ciausu.sen van a sor, hogy a külföldi zsidó bankárok problematikus jóindulatát ezzel a mézesmadzaggal iparkrdjunk Magyarország számára lekötni. Ezt veszélyes, kárhozatos és elitélendő játéknak tartom, mert a magyar ifjúsággal nem lehet játszani, a magyar ifjúság tudja ma. hogy hol van a helye, mi a kötelessége és ezek a megrendelt felszólalások mérhetetlen keserűséget és gyűlöletet váltanak ki ezekből a lelkekből. Eiuök : A képviselő urat kénytelen vagyok azért a sértő kijelentéséért, hegy ebben a házban megrendelt felszólalások hangzanak el, rendreutasitani. (Szabó József : Az előfo r dulhat !) Szabó képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasitani. Egyetlen képviselőnek sincs jo.°"a megrendelt felszólalást elmondani, sem oedig feltételezni azt, hogy valamely képviselő felszólalását megrendelésre mondta volna el. (Tankovics János közbeszól.) Tankovics képVÍSPIŐ urat is kérem, méltóztassék csendben maradui. (Sz^ó József: Nem a szive szerint beszélt ! — Tankovics János : Nem magától tanultam !) Csendof kér^k ! Eckhardt Tibor: Megbánok tisztelettel az elnök ur figyelmeztetése előtt és visszavonom a »megrendelt« kifejezést, de bátor vagvok rámutatni arra a tényre, hogy kétségtelenül a 10*
