Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

A nemzetgyűlés 369. ülése 192* »Rosszul teszik azok a nemzetek, amelyek a ke­belükben élő zsidóságot zsidó nemzeti mivol­tukból kivetkőztetik és a saját nemzetükbe igyekeznek beolvasztani. Ha sikerülne is a zsi­dóságot a saját egyenes útjáról elterelni, az ideig-óráig az uralkodó nemzet érzéseit vallja, de alkalomadtán épúgy vásárra viszi azt, mint tette azt saiát hitével és meggyőződésével szemben.^ Az a zsidó pedig,_ aki ennek ellen­kezőjét állit ja. : az vagy saját magáit áltatja, vagy másokat tart könnyen bivőknek. A zsidó­ság nemcsak vallás vagy felekezet, hanem min­denekelőtt faj, és ha akad zsidó, aki vallását be nem tartja, azt faiisága öntudatlanul is ha­talmában tartja. (Kiss Menyhért : Zsidó mondja !) Ezt mondják az elszakitott részeken levő volt magyarországi zsidók, akik valamikor ép­ugy vallották az asszimilációs elvet, akik vala­mikor épugy verték a mellüket, hogy milyen jó magyarok. Emlékezem, hogy 1918 szeptem­berében, amikor már a forradalmi összeomlás réme a láthatáron volt, és én Tordaaranyós vármegye közgyűlésén felszólaltam, és azt a javaslatot tettem, hogy minden magyar párt fogion össze a veszély ellen való védekezés cél­jából, felállott eery tordai zsidó ügyvéd és en­gem osztrákbarátnak és Isten tudja minek, ne­vezett el, mert hallandó volnék Tisza Istvánék­kal összefogni. 1918 November végén aztán a románok bevonultak Tordára és egy hét múlva ugyanaz az ur már a román nemzeti tanácsnak volt a tagja és ugyanazzal a szemtelen és lár­más r>reDotenciával. mint ahogyan a magyar függetlenségi törekvések hivatlan prókátorá­nak tolta fel magát, (Ugy van! half elől.) ugyan­azzal az elokvenciával már oláh nacionalistá­nak vallotta magát, és már a románoknak ma­gyarázta, hogyan kell jó román hazafinak lenni. (Szijj Bálint : Ezt elhisszük ! Ezt Vázso­nvinak kellene megmondani! Mi nem védjük őket!) A zsidóságnak mindenütt az « taktikám, hogy ők valamely nemzethez tartozóknak vall­ják masrukat akkor, ha ebből nekik hasznuk vagy előnyük van, de ahol áldozni vagy szen­vedni kell a magyarságért, ahol a vásárra kell vinni a bőrüket, ahol nem konjunktúrát, ha­nem áldozatos, keserves életet je^nt magyar­nak lenni, ott a zsidóság nem fogia, masrát soha a magyarsággal azonositani. (Gubicza Fe­renc : Igaz ! Ugy van !) Ha ez igy van, pedig igy van, — mert keser­ves egyéni tapasztalatból láttam., és t^dom, hogy igy van — akkor ne járjuk a bolondját, ne jár­junk farsangot, legyünk tisztában ezzel a kérdés­sel, legyünk tisztában azzal, hogy asszimiláció nincs. Van mimikri, van egy látszat-alkalmaz­kodás, amely azt az arcot mutatja, amely az életben való boldogulást és haladást könnyebbé teszi, de a zsidó faji ösztön, a zsidó lélek, a zsidó szolidaritás, a zsidó hatalmi vágy, a zs^dó vérségnek a parancsszava mindig erő­sebb lesz és nincs az a nevelés, nincs az a külső máz, amely a zsidóvért és a zsidó öntudatot kevesbítené, kisebbre zsugorítaná össze, mint ahogy az a tudatos, és fajtudatos zsidóban él. Azért mondom el mindezeket, mert itt a legutóbbi napokban ez a bizonyos farsangi szokás haranódzott el, amelvet az idei farsan­gon már néhány bálban láttuk, hogy játékhó­lyagokat eregetnek fel. Itt egy ilyen próba­hólyagot eregettek fel, hogy vájjon mit szólna a magyar közvélemény a numerus clausus el­törléséhez. Én nem akarok a magam nevében erre felelni, megadta erre a próbálkozásra a választ az illetékes tényező, és pedig a magyar ; . évi február hó 3-án, kedden. 65 egyetemi ifjúság vezére, aki a numerus clau­sussal kapcsolatban inditott támadásokra egész röviden, méltósága és ereje tudatában nagyon röviden, nagyon őszintén a következő­ket felelte a MEFHOSz nagygyűlésén : »A numerus clausus elleni támadásodon erőnk tu­datában csak mosolygunk, de mihelyt a táma­dások komolyak lesznek, az egész magyar ifjú­ság, mint egyetlenegy kar fel fog lendülni és vétót inteni. Ez az ifjúság nem fog letérjri út­járól. (Helyeslés a balfelőL) En azt mondom azoknak a t. képviselőtár­saimnak, akik itt saját fajukról megfeledkezve, a numerus clausus eltörlése érdekében próbál­koztak felszólalni, hogy na már azt a mérhe­tetlen veszélyt, izgalmat és felfordulást rá akarják zuüitani erre az országra, amit egy ilyen lelkiismeretlen próbálkozás jelentene, en azt mondom nekik, hogy ám menjenek el ők személyesen oda, ne másokat küldjenek, men­jenek el személyesen, legyenek ők személyesen nemcsak elvben és itt, hanem majd az egye­tem aulájában is vezetői azoknak a zsidóknak, akiket vissza akarnak vezetni az egyetem sáncaiba. Álljanak majd helyt ugyanott a zsi­dókért, mint ahogy majd mi heiyt fogunk ál­lani a keresztény ifjúság igazáért. A numerus clausus kérdése nem az a já­tékszer, ameiyet a nemzet megengedhetne ma­gának, hogy könyelmüen dobálódzanak és ját­szanak vele. Tudom jói, hogy miiele rugók állanak ennek a kérdésnek hátterében. (Zsir­kay «íános : Az uj külföldi kölcsön !) Láttam jól, hogy valahányszor a ministeielnök ur genfi útra indult, mindannyiszor a nemzeii értékek­ből valamilyen részt, valamilyen portékát ki keli vinni arra a genfi piacra és azon a nagy végeladásoii, amely most már évek óla a nem­zet legszentebb értékeiben folyik, egyenként licitálják el a nemzet legszentebb értőkéit (Zsirkay János : Politikai Lédererné ! Dara­bokban adja el a politikáját !) Elnök : Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Szijj Bálint : Léderer őrködjék az álmaid felett. — Derültség.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak ! Eckhardt Tibor : Már nem sok értékünk van, már majdnem mindent eladtunk és most már a numerus ciausu.sen van a sor, hogy a külföldi zsidó bankárok problematikus jóindulatát ezzel a mézesmadzaggal iparkrdjunk Magyarország számára lekötni. Ezt veszélyes, kárhozatos és el­itélendő játéknak tartom, mert a magyar ifjú­sággal nem lehet játszani, a magyar ifjúság tudja ma. hogy hol van a helye, mi a köteles­sége és ezek a megrendelt felszólalások mérhe­tetlen keserűséget és gyűlöletet váltanak ki ezekből a lelkekből. Eiuök : A képviselő urat kénytelen vagyok azért a sértő kijelentéséért, hegy ebben a ház­ban megrendelt felszólalások hangzanak el, rendreutasitani. (Szabó József : Az előfo r dul­hat !) Szabó képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasitani. Egyetlen képviselőnek sincs jo.°"a megrendelt felszólalást elmondani, sem oedig feltételezni azt, hogy valamely kép­viselő felszólalását megrendelésre mondta volna el. (Tankovics János közbeszól.) Tankovics kép­VÍSPIŐ urat is kérem, méltóztassék csendben ma­radui. (Sz^ó József: Nem a szive szerint be­szélt ! — Tankovics János : Nem magától ta­nultam !) Csendof kér^k ! Eckhardt Tibor: Megbánok tisztelettel az elnök ur figyelmeztetése előtt és visszavonom a »megrendelt« kifejezést, de bátor vagvok rá­mutatni arra a tényre, hogy kétségtelenül a 10*

Next

/
Thumbnails
Contents