Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
62 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. menti reformra van szükség és ezt a meggyőződésemet abból meritem, hogy a parlamentarizmus mindenütt beteg ; ha azt akarjuk, hogy a parlamentarizmus meggyógyuljon, akkor gondoskodnunk kell arról elsősorban akkor, amikor bizonyos törvényhozó testületek önállósitásáról van szó, hogy az a törvényhozó testület olyan módon tevődjék össze, hogy abból a parlamentarizmus betegségei kiküszöb öltessenek. (ügy van! a jobboldolon.) A választójog csak egyik része a parlamenti reform kérdésének. Itt van a felsőház kérdése is, itt van a két Ház hatáskörének és illetékességének kérdése és viszonya is. Szeretném- ha az igen t. kormány erről az egész kérdésről egyszerre terjesztene javaslatot a nemzetgyűlés elé, hogy egy koncepciót kapjunk ennek a kérdésnek mikénti megoldására nézve, mert csak akkor tudunk tisztán látni és helyesen ítélni, ha nem dirib-larab törvényjavaslatokkal, hanem egészséges, egységes tervezettel állunk szemben. (Mosgás a jobbóldalon.) Azt látom, hogy a szélsőséges demokratikus választójogokon alapuló parlamentarizmus mindenütt — hogy ugy fejezzem ki magam — túlélte magát. A háború folyamán pl. azt láttam, hogy Angoloríizágban az egész angol parlament félretételével egy ötös tanács irányította az egész brit világbirodalom sorsát, amely brit világbirodalom a földgömb egynegyed részét teszi ki. Ezt a hatalmas területet öt ember irányította a parlamentek megkérdezése nélkül. Másutt, pl. Olaszországban azt látom, hogy a bolsevista veszedelem kifejlődésével! kapcsolatban a parlament nem tudott feladatával megbirkózni nem tudta a nemzeti szempontokat kellő védelemben részeMteni és ott Mussolini személyében egyéni diktatúra vette át iá nemzeti érdekek biztosítását. (Kiss Menyhért : Nacionalista szellemben !) Világszerte azt látom tehát, hogy a parlamentek nehéz időkben nem állottak a helyzet magaslatán. A parlamentek általában a tömegindulatok kifejezői és nélkülözik azt a széles látókört és perspektívát, melyet az ideális értelemben vett törvényhozónak magában kellene foglalnia. Azt látom, hogy pl. a régi fröiiög törvényhozóknak, egy Likurgosnak, egy Solonnak hatalmas, századokra előrelátó koncepciója a népképviseleti parlamentekből teljesen hiányzik és a törvényhozás nem egyszer a napi események, a pillanatnyi indulatok, a tömegösztönök és szenvedélyek játéklabdája. Ha azt nézem, hogy pl. az általános titkos választójog ideális hazájában, Franciaországban, mi a helyzet, akkor azt látom, hogy Franciaországban a kormányok élete átlag egy félesztendőre terjed, s a kormányok legfőbb tevékenysége abban merül ki. hogyan tartsák fenn magukat ideig-óráig, szélesebb látókörű, nagyobb átfogó erejű törvényalkotás munkájára azonban már sem energia, sem idő nem telik. ÍZsirkay János : Nálunk idő volna eléé: ! Hosszú élete van ! — Kiss Menybért : Négy éve már !) A nyugati demokráciák és a nyugati parlamentarizmus vizsgálatánál azt is látom, hogy az általánoisl titkos választójogot nem egyszer a, nagytőke, még pedig túlnyomó részben a zsidó nagytőke használja fel arra, hogy a maga érdekeit azon keresztül érvényesítse. Mert legyünk tisztában azzal, hogy szélsőséges jogkiterjesztéssel és elegendő pénzzel minden irányzatnak lehet többséget szerezni, talán még az egysége«pártr i ak is. (Kiss Menyhért: Annak nem Î A történtek után ki van zárva ! Elfogadják a pénzt, de nem szavaznak rájuk! — Halljuk! Halljuk! jobb felölj Nem abban a vonatkozásban értem a pénzt, hogy az egyes választókat lefizetik, de a közvélemény megszervezésének, irányitágának oly hatalmas tényezői vannak a sajtóban, a színházakban, a mozikban, a propagandában és egyéb gazdasági jellegű intézetekben, a bankokon keresztül nyújtott hitelekben, melyek a legmesszibb faluig is kinyúlnak, azokban a különböző gazdasági berendezkedésekben, melyek az egyént, az állampolgárt kezükben tartiák, hogy azt kell mondanom, hogy ma, amikor már a sajtó is túlnyomó részben — sajnos — pénzkérdéssé vált, amikor rengeteg ideális szempont és eszme kénytelen pénz hiányában legalább is a pénz érdekéhez alkalmazkodni, a mai világban egy szélsőséges és radikális demokratikus választójogi rendszer kizárólag a zsidó nemzetközi pénzhatalom érdekét szolgálja. Ha tehát azt nézem, hogy egy parlamenti reformot minő szempontok alapján kellene megvalósítani, két szempontot látok magam előtt. Az egyik feladat az, hogy szakszerű, komoly és széles látókörű törvényhozást kell megszervezni a töinegindulatok nyers reprezentánsai helyett, a másik szempont pedig az, hogy a nemzet önelhatározási jogának f en tartását biztositani kell. Ha azt nézem, ho^y az összes külföldi állama 1- között melyik állam alkotmánya valósítja meg legjobban ezeket a szempontokat, akkor szt találom hogy az Amerikai Egyesült-Államok alkotmánya felel mes- legjobban eary modern állam belső szükségleteinek, stabilitásának, ez adja meg a demokratikus követelmény ek^ mellett a legtöbb erőt, szaktudást, képzettséget az illető országnak, s ha azt keresem, hogy ez az amerikai alkotmány hogyan van megszerkesztve, akkor azt látom, hogy az amerikai alkotmányban a hangsúly nem az alsóházon, hanem a szenátuson nyugszik. Amerikában a szenátus kevés számú, nagytekintélyű, nagysúlyú szakemberbői áll. A törvényalkotás lényegbeli munkáját a szenátus végzi, a kongresszus tulajdonképen csak szavaz afelett, hogy a szenátus által előkészített javaslatot elfogadja-e, vagy nem. A törvényalkotás munkájának lényege az amerikai szenátuson nyugszik, melyben az egyes érdekképviseletek is szóhoz jutnak. Itt szeretném a mondanivalóimat elsősorban ebbe az amerikai rendszerbe belekapcsolni, t. i. azt látom, hogy a magyar életben múlhatatlanul szükség van az érdekképviseletek fokozottabb érvényesítésére. Ha érdekképviseletekre gondolunk, ne méltóztassék oly ridegen önző, kizárólae- anyagi érdeket kereső szervezetet nézni; méltóztassék talán inkább a régi céh-rendszerre gondolni, amikor az egész középkori kereskedelem, ipar és gazdasági élet bizonyos céhekben megszervezve és szabályozva a mainál sokkal tökéletesebb szinvonalat ért el, ha talán a tömegtermelés terén nem is tudott olyat nyújtani. Az érdekképviseleti alapon való részeltetés a törvényhozásban azzal az óriási előnnyel jár, hagy a jelenlegi helyzetet, amikor egyesegyedüí a munkásosztály van az érdek alapján megszervezve, a polgári társadalomra: is kiterjeszti. Ugy látom, hogy a szociáldemokrácia világszerte való előretörésének az a magyarázata, hogy a munkásosztály az önző anyagi érdek alapján megszervezve mindenkor fegyelmezetten és szilárdan áll a maga érdekei képviseletében, a polgári társadalom azonban az érdekképviselet
