Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
Ä nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. í'u hiányában ideig-óráig ide-odalengedezve, ingadozva, nem tud megbirkózni ezzel a tömör falanxszal szemben a maga igaza érvényesítése tekintetében (Ugy van! a jobboldalon.) — Kiss Menyhért : Hol van a kormány 1 Hol vannak a ministerek ! A kormány is passzív !) Ha a polgári társadalom az érdekképviseleti alapon ugyanazzal az eréllyel, hogy ugy mondjam, épen olyan szakszervezeti tagdíjak mellett meg volna szervezve, mint ahogy a szociáldemokrácia meg van rzervezve, a polgári társadalomnak is meg volna ütőereje, az az átfogó ereje, s a maga nagyobb tudásánál, különb gondolkodásánál fogva feltétlenül biztosítani tudná a polgári társadalom súlyát a szociáldemokrata szervezetekkel szemben. (Gnhicza Ferenc : Csakhogy azt mondanák : még fizessek is 1 Azt már nem teszem !) A jövendő magyar felsőház szervezetét tehát esősorban az érdekképviseletek kezébe szeretném letenni, amelyek megszervezése rendjén a polgári társadalom egyúttal úgyszólván kényszerülve volna arra, hogy bizonyos érdekképviseletekhez csatlakozzék és elhelyezkedjék a maga természetes ösztöneinek, gazdasági adottságának megfelelő szervezetlen. Egyáltalában nem tudom helyeselni Korányi volt pénzügyminister urnák azt a kirohanását, melyet a gazdasági érdekképviseletek ellen megengedett magának, amikor gazdasági szovjetekről beszélt. Annak az orosz szovjet-államnak is a maga gyalázatos és hitvény erkölcsisége mellett az adja meg az erőt. a képességet arra, hogy mégis fentartsa magát és kormányozza az országot, hogy igenis az érdek képviseletek alakján van megszervezve, ennek következtében szilárd, biztos alapja van a kormányzatának. Amikor tehát választójogi törvényről beszél nekünk a kormány, szeretném ennek egész koncepcióját itt látni a Ház előtt, és szeretném látni azt a szenátust, azt a felsőházat is, amelyben nem a születési arisztokráciának, (Helyeslés a bolközénen.) hanem az érdekképviseleti és az értékarisztokráciának adnék megfelelő helyet és képviseletet. (Zsirkay János : Nem a Lipótvárosnak ! — Kiss Menyhért : A hitbizományok örökös urainak !) Ezzel a reformmal kapcsolatosan természetesen az alsóház megfelelő szervezéséről is gondoskodnunk kell. Én a mai rendszerben a legfőbb hibát abban látom, hogy a választás, a szelekció nem természetes elvek szerint, hanem mesterkélten folyik. A választás természetes egysége volna a község, a város, a járás, a vármegye, ahoi a huzamos együttélés következtében az emberek bizonyos fokig ismervén egymást, bizonyos közszellem, közfelfogás fejlődött ki, ahol tudják, hogy a községben ki a legkülönb ember, ahol — mint mondám — már van bizonyos közfelfogás, ahol nem ad hoc odadobált, véletlenül összekerült választókerületben alakul ki kizárólag a pillanatnyi választási kortézia hatása alatt bizonyos közfelfogás. A természetes kiválasztás az volna, hogy a község, vagy a járás, vagy a vármegye, szóval a közigazgatási egység küldjön kerületenként eery vap^v több képviselőt, ha vármegyénként történnék a választás. (B. ^od^ianWkv Endre : Az kinevezés volna ! — EHenmondások a balközépen. — Kiss Menyhért : Azt csak önök akarják !) Épen ugy, ahogy Budapest székesfőváros listás választás alapján küld ki képviselőket a nemzet<rvülésbe, épu^-y választana egy vármegye laj stromas rendszer alapján lélekszámának megfelelő arányban 5—6—£-—10 képviselőt. Kétségtelen ezzel szemben, NAPLÓ xxix. hogy a mai rendszer, mikor egy véletlenül összedobált kerületnek kell máról-holnapra véleményt nyilvánítani, nem természetes szelekcióra, hanem mesterkélt szelekcióra ad alkalmat, lehetőséget, amely mesterkélt eljárás mellett mindenkor a demagógia és nem ^ a józan ítélőképesség és az előre kialakult józan felfogás érvényesül. A magam részéről a titkos szavazásnak vagyok híve, (Helyeslés a balközépen.) még pedig nemcsak a városokban, hanem a községekben is. (Helyeslés a balközépen.) Mérhetetlen lebecsülését látom a magyar falunak abban, hogy amikor a radikális tömegekkel megtöltött városoknak megadják a titkosságot, akkor a magyar falu népétől féltik a nemzeti érdeket és a nemzet jövőjét, (ügy van ! a balközépen. — Kiss Menhért : Most pedig álljanak sarkukra a kisgazdák ! Lenézik a népet ! Azt hazudják, hogy nem érett meg ! — Elnök csenget.) A titkosságnak vagyok hive azért, mert a zsidópénzzel és a zsidó pénztől függő kormányhatalommal szemben a keresztény nemzeti gondolat ma mindenütt defemdv;'ban van, védekezésre szorul és a védekező félnek szüksége van erre a titkosságra. Láttam pl., hogy Miskolcon titkos c ág nélkül még jelölni sem lehetett volna keresztény gondolkodású képviselőt, mert minden választó, minden alkalmazott a zsidó pénztől vary a kormányhat-lomtól függ. Nagyon sok helyen, számtalan hegyen így van. A zsidó rénzplusz és a kormányhatalom mindenütt le^errorizálja a keresztény gondolatot és a kere^fé-n-^ n-^-ntolatnak, ugy mint egykor, már a katakombákba kell mennie, a titkosság eszközéhez kell folyamodnia, hogy a másra igazát érvénye c ithe»se ezekkel a zsarnoki, kíméletlen és igazságtalan hatalmasságokkal szemben. Egyenesen a Bethlen-kormány kényszerit minden keresztényt arra, hogy a titkosság álláspontiára helyezkedjék (Ugy van ! Uav van ! a balközépen) és szembeforduljon azzal az erkölcstelen pénzhatalommal és kormányzati terrorral, amely minden alkalommal jelentkezik, valahányszor a poli + ikai hatalom megtartásáról van szó. (Kiss Menyhért : Lásd Nagyatád és Rétság ! — Neuberger Ferenc : A képviselő ur is résztvett a választáson !) Én azonban a titkossághoz két korrektivuroiot tennék hozzá, még pedig először a községenként való választás korrektivumát és másodszor az elektor-rendszer bevezetését, a közvetett választási rendszert, amely ugyancsak amerikai, intézmény és Amerikában rendkívül jól bevált intézmény, amely a titkos választójog rendszere mellett is biztosítja az amerikai államnak azt az állandóságot, stabilitást, amelyre szüksége van. Elektorsá^ra senki sem fog törekedni. Az elektori tisztért nem fogják az emberek e^rmást fejbe verni. Az elektorság inkább nyűg lesz és megterheltetés, mint tisztesség, és ha a község kiküldi legkülönb fiait elektoroknak és ezek összeülve, megválasztják a nemzetrvülési képviselőt, akkor — meg vagyok győződve — ezen a kirostáláson keresztül sokkal jobban fog érvényesülni eeryrészt az ieazi komoly meggyőződés, másrészt a nemzeti érdek és a komoly, naeryobb stílű, céltudatos törvényhozói munkára való törekvés. Ne arra helvezzük tehát a választójogok konstruálásánál és általában a törvényhozás összeállításánál a súlvt, hogy minél több alkalmat nyújtsunk a felelőtlen hairlabandáizásra és izgatásra, hanem adjunk módot népünknek arra, hogy minden külső befolyás10
