Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

A nemzetgyűlés 369. ülése 192 földeknél látok. Mert pl. a vagyonváltsági földek­nél az államnak nem lehet az a célja, hogy ahol segiteni akar, ahol szociálpolitikát akar produ­kálni, ott exiszteneiákat tönkretegyen, mert az amerikai spekulánsoknak tetszik a búza árát 6—7—800.000 koronáig felverni. ügy tudom, a költségvetésben nincs is a .vagyonváltsági földeknél 40 aranykorona holdan­ként beállítva, amennyi ma egy mázsa búza ára, hanem be van állítva talán 20 vagy 22 arany­korona, nem tudom precízen az adatokat, de igy vagyok értesülve. Mikor ennyi van beállítva és ennyire számított az állam s ez most már a költségvetési vaskeretben mint fixum áll, akkor szociális szempontokból megengedhetetlen, hogy ezeknek a kisexisztenciáknak életlehetőségeit maga a fiskus, maga az állam nehezitse meg. Beavatkozási lehetőséget látok egy harmadik kategóriánál, a vallásalapitványi birtokoknál is. Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy a vallás­alapitványi birtokok nagy nemzeti és nagy kul­turális célt szolgálnak, de szolgálják ezt a célt akkor is, amikor bizonyos kisexisztenciáknak, akik az Országos Központi Hitelszövetkezet kis­bérlőszövetkezeteiben egyesültek, exisztenciális lehetőséget biztosítanak. Ezek a birtokok nagy átlagban, pl. az én kerületemben is, ahol 8000 ka­tasztrális hold vallásalapitványi birtok van, 3 mázsa búzáért vannak kiadva. Ezek az emberek nem győzik az iramot, ezek­nek az embereknek tönkre kell menniök, ezek az emberek nem tudnak fizetni ós ott meglesz a nagy elégtétele azoknak, akik annak idején ezek­ben a birtokokban mint nagybérlők voltak, akik most azt fogják mondani: »íme, előre megmond­tuk, nem érdemes ilyen nagybirtokot kisbérlők kezére juttatni, mert hiába, csak mi tudunk gazdálkodni.« Nem lenne ott semmi baj és ezek az emberek egy 12 éves turnus alatt megmutat­nák, hogy tudnak szívósan dolgozni, tudják annak a földnek nemcsak erőit kiszivni. hanem trágyáz­nak is, megadják a földnek mindazt, ami kell, csak adják meg nekik azt a bizonyos gazdasági lehetőséget, hogy ott megélhessenek, hogy ne menjenek tönkre. Én ezt a kérdést, a vallásalapitványi kis­bérletek kérdését, a legmelegebben ajánlom a föid­mivelésügyi minister ur figyelmébe. (Helyeslés.) Méltóztassék a kultuszministerrel ebben a tekin­tetben valami megállapodásra jutni, mert ha hamarosan intézkedés nem történik, itt körülbelül 150.000 holdon gazdálkodó kisembereknek olyan osztályrevolucióját készítjük elő, olyan gazdasági bajba kergetjük őket, amiért sem a nemzetgyűlés, sem a kormány, sem én, sem senki a felelősséget a nemzet előtt viselni nem képes. Nem tudom, nem élek-e vissza az igen t. Nemzetgyűlés türelmével. (Halíjuk! Halljuk!) A gazdasági kérdések mellett a szociális kérdé­sek r azok, amelyek ma a világon mindenfelé a közérdeklődés homlokterében áilanak. À paupe­rizmus, amely már a háború előtt foglalkoztatta az elméleti és gyakorlati szociálpolitikusokat, a háború után bekövetkezett fogyasztási, termelési és kereseti anarchia mellett ma valósággal ijesztő mértékben jelentkezik nemcsak nálunk, — ne méltóztassék gondolni, hogy csak Magyarországon és Európában — hanem túl a kontinensen, Ameri­kában is és olyan gazdag államban is, mint Anglia. Bismarck annak idején még csak szociális olajcseppekről beszélt, amelyeket oda kell helyezni, ahol a társadalom kerekei nagyon nyikorognak. Ma azonban a szociális olajból tonnákra és nem cseppekre van szükség, ha itt a társadalmi békét és egyensúlyt, amelyet én mindenek fölé helyezek, és mindazt, amit évszázadok generációinak kul­NAPLÓ XXIX. . évi február hó 3-án. kedden. 47 turális munkája produkált, biztositani akarjuk. Ha biztositani akarjuk itt a konszolidáció ered­ményeit, és ha nem akarunk oda sülyedni, ahol 1919 augusztusában állottunk, ha nem akarjuk vissza azokat a szomorú időket, akkor gondos­kodjunk a szociális olaj tonnáiról vagonszámra, mert különben olyan irányba fog haladni a tár­sadalmi és a szociális elégületlenség, amelynek azután mi már nem leszünk képesek medret vájni, mert az nem fog bennünket megvárni, hanem ott és abban az időben fog kitörni, amikor neki legalkalmasabb. Egyik képviselőtársunk emiitette ma azt, hogy kormányozni annyi, mint előrelátni. Ha valahol érvényesülhet ez a régi axióma, akkor a szociálpolitikában érvényesülhet. Nem szabad struccpolitikát csinálnunk, nem szabad fejünket a homokba dugnunk, és mert én egyénileg eset­leg nem látom a bajokat, mert odahaza egy ké­nyelmes fotőjben ülök, abból még nem szabad arra következtetnem, hogy a Sipka-szorosban min­den csendes, hogy itt nincs baj. (Lendvai István: A Ripka-szorosban mennyi baj van! — Ugy van! a balközépen.) Én mindig azt mondom, hogy az éhes gyomor nem szül konszolidáló gondolatokat. (Lendvai István: Nem filozofál!) Attól nem vár­hatom azt, hogy Smith főbiztos ur jelentéseit olvasgassa, az másutt keresi a maga élet- és érvényesülési lehetőségeit ; ezért azt mondom, hogy nekünk szociálpolitikát kell folytatnunk, hogy ne kelijen szocialista politikát folytatnunk. (Úgy van ! Helyes ! a balközépen.) Hogy ez a népjóléti minister urnák ezek mellett a költségvetési keretek mellett hogyan sikerülhet, arról maga a népjóléti minister ur mondotta el a legtalálóbb kritikát a pénzügyi bizottság ülésén. Hiszen itt olyan égető kérdések várnak megoldásra, amilyen például a közegész­ségügy kérdése, a kórház-kérdés. Én sokkal job­ban szeretném, ha pl. a négy egyetem^ helyett azokat a rengeteg milliókat kórházak épitésére forditanók, (Általános helyeslés.) amikor Magyar­országon a tüdővész százszámra, ezerszámra viszi el az áldozatokat. Teljes tudatában vagyok a kulturális fölény fontosságának, és annak a munkának, amelyet az egyetemek' teljesítenek; (Zsirkay János: Bosszul felszerelt egyetemek!) de amikor ez a kérdés a legsürgősebben jelentke­zik, amikor nemcsak nagy egyetemi klinikákra van szükség, hanem mikor a vidéken, a járások székhelyén, az emberek sorfalat állnak a közkór­házaknál és a városi kórházaknál s nem tudnak ott maguknak helyet biztositani : akkor én ennél a problémánál nagyobb és sürgősebben megoldandó problémát nem ismerek. (Forster Eiek: Gyermek­védelem!) Ebben a komplexumban a gyermekvédelem, a tuberkulózis elleni stb. küzdelem is benne van. És ezek után nem tudom, nem fogunk-e elérni oda, amiről itt már szó volt, hogy a négy egye­temből kettőt likvidálni fogunk és kell is majd, (Zsirkay János: Régen akarjuk!) hogy az ország lakosságának egészségét biztosithassuk, mert csak egészséges testben lakozik ép lélek! Hiába veti fel a tudomány azt az embert, ha nincs egészsé­ges tüdeje, ha nincs egészséges szive. Az első az egészséges tüdő, az egészséges sziv, abba tudok azután termékeny gondolatokat beplántálni. (Zsirkay János: Határozati javaslatomat lesza­vazták ebben a tekintetben!) Itt van a rokkantkérdés is, amellyel itt már nagyon sokat foglalkoztak. (Lendvai István: Kagyon fájdalmas kérdés!) Nagyon fájdalmas kérdés ez azért, mert a pénzügyi lehetőségeket nem tudjuk biztositani. Erről a helyről újból fel­vetem azt a gondolatot, amelyet egyszer már voltam bátor proponálni s amelyet most Angliában 8

Next

/
Thumbnails
Contents