Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
44 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925 lag 1 megtiltották. Pl. Franciaországból nem lehet a francia tőkét idegen vállalkozásokhoz kormányengedély nélkül kivinni. Ez mutatja, hogy a hitelválság nemcsak nálunk Magyarországon, hanem Európának csaknem minden államában — akár legyőzött, akár győző állam — egyformán a legsúlyosabb konzekvenciákkal jelentkezik. Érdekes ennél a kérdésnél felvetni azt, hogy az elméleti közgazdaság a háború előtt és a háboru alatt is miképen látta a háború után bekövetkezett pénzszűkét, hogy itt az elméleti közgazdák, de gyakorlati fmancier-ek is mennyire tévedtek. E tekintetben egy kiváló volt pénzügyministerünknek most, utólag nagyon érdekes megállapítását vagyok bátor felolvasni, amelyet 1917 októberében mondott az akkori országgyűlésen. Azt mondja (olvassa) : »Sokszor hallom azt, hogy a háború után pénzszükség lesz. Nem tudok magamnak nagyobb abszurditást képzelni, mint ezt. Olyan rengeteg pénzbőség lesz itt egész Európában, hogy a legnagyobb probléma lesz ennek a pénzbőségnek mikénti levezetése. (Lendvai István: Gouverner c'est prévoir !) De lesz óriási áruhiány. Tehát az a viszony, amely megvolt a háború előtt és amely a pénzpiacnak azt a szerepet biztosította, amely neki jutott, egyáltalában nem lesz meg. Egészen más pénzpiaci politikával, egészen más jegybankpolitikával kell számolnunk, mint a háború előtt. Pénz bőven lesz mindenütt Európában, de áru nem lesz. — r Ez az aggály tehát senkit se tartson vissza attól, hogy invesztáljon a háború alatt is. (Kiss Menyhért: Ekkora próféta !) Egészen bátran befektetheti pénzét, mert a háború után annyi pénz áll itt rendelkezésre, amennyit csak kivan.« (Neubauer Ferenc : így is volt, infláció volt ! Volt pénz, amennyit csak kivántak !) Azt mondta, hogy a háború után sok-sok esztendőn keresztül igy lesz Európában. (Neubauer Ferenc : Minden német milliomos lett ! — Lendvai István : A kormányzás előrelátást jelent !) T. Nemzetgyűlés ! Ilyen körülmények között a mezőgazdasági hitel problémája egész nagyságában áll előttünk. A rövid lejáratú mezőgazdasági hitel kérdését a pénzügyminister ur bölcsessége átmenetileg rendezte a legutóbbi hetekben. Igaz, hogy hetekre szóló átsegítésről lehet csak beszélni. De még nagyon sok a teendő, mert pl. a falusi hitelszövetkezetek — amelyek nagyon közel állanak az én szivemhez — ma 38—40%-ot is fizettetnek. Mindjárt azt is megmondom. hogy nem az Országos Központi Hitelszövetkezet hibáiából, hanem egészen más tényezők befolyása következtében. Ez egészségtelen szituáció, amely szociális elégedetlenségre fog vezetni. Mert nem tudom megmagyarázni a falunak, hogy miért fizet az egyik kategória 20— 22%-ot a másik kategória pedig, amely szintén rá van iszorulva a pénzre, 38—40%-ot. Itt a pénzügyminister ur bizonyára meg fogja találni a lehetőséget ; ugy vagyok értesülve, hogy már meg is találta. Erre vonatkozólag a tárgyalások folynak az Országos Központi Hitelszövetkezettel, hoery a, kis falusi szövetkezeteket épen olyan helyzetbe hozzuk, mint amilyenben vannak a nagybirtokosok körzeti hitelszövetkezetei. Sokkal nehezebbnek találom a hosszú lejáratú jelzáloghitelek kérdését. Ezt itt Magyarországon megoldani nem tudjuk, csakis a külföldi tőke tud rajtunk segíteni : az amerikai tőke, az angol tőke, ámbátor érdekes 1 dolog az 5 . évi február hó3-án, hedden. hogy Amerikában, amelytől mi f olyton-folyvást pénzt várunk, a mezőgazdaság hitelszükséglete szintén milyen enormis mértékben jelentkezik és ott miiyen súlyos válságok vannak. Epen szombaton kaptam Amerikából erre vonatkozólag egy nagyon érdekes jelentést, amelyet, ha nem élek vissza a Ház türelmével, csak nagyjában ismertetni fogok. (Halljuk! Halljuk !) Erről az európai és a magyar sajtóban semmit sem olvasunk. Azt mondja a jelentés (olvassa) : »Az amerikai mezőgazdasági hitelszövetkezeteknél (National Farm Loan Association) a kölcsönt igénylőnek a kölcsönösszeg 5 százalékát kell részjegyzésre fordiiani. 1910-ben az amerikai farmok átlagban farmonként 1715 dollár adóssággal voltak megtej'helve, ami 1920-ban 3356 dollárra emelkedett, és a farmok még a i x ls—5%-os kölcsönkamat mellett is egymásután mennek tönkre. Amerikai megállapítás szerint nincs még egy állam, ahol a gazdák annyira el volnának adósodva, mint az Egyesült-Államokban. A mezőgazdák« hitelellátását szolgáló »War Finance Corporation« még 1919-ben 5 millió dollár rövidlejáratú hitelt bocsátott a gazdák rendelkezésére, amiből a gazdák tönkrejutása által 1,818.166 dollár veszteséget szenvedett és ezenkivül még mindezideig nem sikerült behajtani a 939.277 dollárt, amit valószínűleg szintén mint veszteséget kell elkönyvelnie. 1921-ben ujabb rövidlejáratú váltóhiteleket engedélyeztek, amelyek azonban árujegyekre és más értékesíthető mezőgazdasági papírokra is felvehetők voltak. Az eredetileg 6 hónapra tervezett visszafizetési határidőt egy évre, majd .pedig három évre keilett kitolni a gazdák fizetésképtelensége miatt és még igy is nyílt tito'k, hogy ezen adósságok a mezőgazdaság mai állapota mellett egyáltalán behajthatók lesznek-e. Ez idő szerint 95 millió dollár kintlevő adósságnak behajtásáról van szó. A törvényhozás 1924 március 31-ével be is szüntette a további hitelek engedélyezését, azonban hajlandó a még kint lévő adósságok visszafizetését a határidő ujabb kitolásával és a kamatláb leszállításával megkönnyíteni.« Erről most hallunk először. Az amerikai mezőgazdaság ilyen súlyos pénzügyi és hitelkriziséről nem igen volt tudomásunk és most már komoly aggályok merülnek fel abban a tekintetben, vájjon a magyar mezőgazdaság várhat-e Amerikától segítséget, várhat-e tőkét. (Meskó Zoltán : Joga van várni ! — Kiss Menyhért : Majd a Kun és Löb-cég fog adni !) A helyzet mindenesetre nagyon komoly és hogy milyen komoly a mezőgazdasági hitel szükséglete, mutatja az, hogy most már nemcsak az agráriusok beszélnek a mezőgazdasági hiteíprobléma megoldásának szükségességéről, hanem azzal az ipar és a kereskedelem is a legkomolyabban foglalkozik. A Pesti Hírlapnak kiváló közgazdasági rovatvezetője épen vasárnap ir erről a kérdésről. Azt mondja (olvassa) ; »Nincs tőke, nem jön a külföldi pénz sem, csak szórványosan, budapesti házakra való betáblázással. Az ipar igyekszik magán segíteni s a Rima sikerein felbuzdulva próbálkozik Amerikában hosszúlejáratú kölcsönt szerezni. A textilipar egy része, a malom-, a cukoripar külföldi tőke segítségével dolgozik. Csak a mezőgazdaság nem kép^s invesztíciós szükségletére pénzt szerezni, örökös rejtély marad, hogy egy agrárszinezetü parlament nem képes a kormányzatot arra szorítani, hogy tegye szabaddá a mezőgazdasági
