Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

A nemzetgyűlés 369. ülése 19% rendszer egyszerűsítéséről, hogy erről a kérdésről ma valósággal szégyenkezéssel beszél az ember. 1848 óta nem volt kormányzat és nem hangzott el trónbeszéd, amely ezen probléma megoldását kilátásba ne helyezte volna, és azt látjuk, hogy e kérdés megoldását \ a változó pénzügyi kormányzatok minden jóindulatuk mellett sem igen tudták előbbrevinni. Csak egy problémát ragadok ki : az adóbevallások kérdését. Méltóztassanak elképzelni, hogy Magyarországon hány vagon papirt fordítottak eddig már adóvallomá sokra, amelyek odakerülnek a pénzügyigazgatóiságokhoz és amelyeket nem néz át senki, (Meskó Zoltán : Ugy van ! Ugy van !) amelyek egy sarokban összegyűjtve hevernek, mert a közegek az átnézésre képtelenek, ehhez fizikai idővel sem rendelkeznek. Koppant nagy hálával vettem a pénzügyminister ur igéretét, aki ezen a téren is komoly reformokat helyezett kilátásba. Itt vannak Budapesten a kereseti adóbevallások. Vannak gyárak, kereskedelmi társaságok és üzemek, amelyek ezek kiállítására egész bataillonokat és brigádokat tartanak, és ezek az adóvallomások szintén odakerülnek a különböző elöljáróságok adóhivatalaiba és fizikai lehetetlenség azok, elbírálása. Vagy állítsuk vissza ezeknek a vallomásoknak erkölcsi komolyságát, vagy pedig ha erre szükség nincs és nincs ember, aki ezekkel foglalkozzék, törüljük el őket. Mert kár a sok tintáért, a sok papírért, amibe ez kerül és azért a sok gondért, amelyet az ivek kitöltése okoz. Méltóztassanak elképzelni faluhelyen azt a kisiparost, aki studirozza ezeket a nagy iveket. Megvallom, hogy magam pénzügytannal és közgazdasági kérdésekkel eleget foglalkozom, de mikor a legutóbbi iveket ki kellett állítanom, igen alapos és szorgos tanulmány tárgyává kellett tennem, amíg a különböző fejezetekkel, alcímekkel, pótfejezetekkel és jegyzetrovatokkal tisztába jöttem, és amikor már tisztába jöttem, hogy mi az értelme és lényege az egésznek, még mindig nem tudtam kiállítani. (Úgy van!) Itt van egy másik kérdés, az adóigazgatás, amelynek egyik legfontosabb fóruma az adófelszólamlási bizottság. Ez a mi menedékünk és reményünk, hogy ottan kiegyenlítődnek azok a bajok, amelyekkel az adókivetéseknél — mint arra a pénzügyminister ur is nagyon helyesen rámutatott — igen sürün, lépten-nyomon találkozunk. E tekintetben agrárius szempontból csak az a kifogásom, hogy az adófelszólamlási bizottságban roppant kevés a gazda, sőt vannak helyek a vidéken, ahol az adófelszólamlási bizottságba egyáltalán nincs gazda. (Úgy van!) Méltóztassék elképzelni azt a kisiparost, vágy kiskereskedőt, aki arra van hivatva, hogy egy elrontott mezőgazdasági adótételt korrigáljon. Ehhez annyi hozzáértésre, a gazdasági viszonyoknak és a mezőgazdasági üzemtermelés adatainak olyan alapos ismeretére van szükség, amit én nem várhatok el attól a kisiparostól, kiskereskedőtől, vagy tanártól, aki abban a bizottságban bent ül. Mielőtt ezt a kérdést idehoztam volna, összegyűjtöttem az országból 80—90 adófelszólamlási bizottság összeállításának adatait. Előttem fekszik többek között a pápai iárás adófelszólamlási bizottságának névsora, amely nara«!, mint ismeretes, igazán erősen agrárius mezoo-szdqsáq-i iellegü, és azt találom — r-^m a személyeket bántom, — hogy ott az adófelszólamlási bizottság elnöke ár. Kapossy Lucián, Tiy. főgimnáziumi tanár, alelnöke Kiss Tivadar könyvkereskedő, a pénzügyminisíerium által >. évi február hó 3-án, kedden. 43 kinevezett rendes tagok: Saád Lajos üvegkereskedő. Fischer Gyula kereskedő és háztulajdonos. Póttagok: Nagy Vilmos háztulajdonos és italmérő, Pápai Péter vendéglős. Nepper liezső kereskedő. Gazdát nem látok. A törvényhatóság által választott rendes tagok: Vécsey Tamás földbirtokos—ez tehát ért a dologhoz — Turcsányi Sainu vendéglős, Rapoch Vilmos kereskedő, Hajnóczky Fülöp sütőmester ipartestületi elnök, póttagok: Szabadlielyi Elemér földbirtokos, Darányi Ágoston uradalmi jószágfelügyelő* Táncsos Antal fakereskedő és Nikodém Mihály földbirtokos. Tehát ebben a nagy bizottságban összesen négy gazda szerepel. És ez nem nóvum. Akármelyik képviselőtársam meggyőződhetik az országban erről. Azt hiszem, hogy ez nem olyan kérdés, hogy ezzel a pénzügyminister ur jóindulatulag ne foglalkozhatnék, nemcsak a termelők érdekében, de magának a kincstárnak, a fiscusnak érdekében is, hogy olyan emberek kerüljenek ezekbe a bizottságokba, akik mégis csak konyítanak a kérdéshez valamelyest, akik meg tudják Ítélni az üzemi viszonyokat, mert ezek ma annyira komplikalt, összetett elbírálást igényelnek, hogy ott amatőrökkel dolgozni nem lehet és nem szabad. (Meskó Zoltán: Tessék egypár adóhátralékost is bevenni a bizottságba ! — Ügy van ! half elöl.) Az adórendszernél legfontosabb az, — és itt megint a pénzügyminister ur klasszikus megállapítását citálom — hogy az adózásnál mindig figyelembe kell venni a termelés érdekeit. Az adópolitikusnak egyszersmind mindig termelőpolitikusnak is kell lennie, és vigyáznia kell arra, hogy az adózás csak addig menjen a megterhelés terén, ameddig agyon nem üti a termelő adóalanyt. Ebben az országban mindig többtermelésről beszélnek. Az egész költségvetési vita alatt napról-napra jóformán reggeltől estig tárgyalták itt a többtermelés kérdését. Ma már, t. Nemzetgyűlés, nem többtermelésről kell beszélni, hanem nagyon kell örülnünk, ha vissza tudjuk állítani a békebeli nivót és a békebeli termelést. (Ugy van!) Többet kellene beszélnünk a jövőben a jobbtermelésről, mert nem a többet, hanem a jobbat fizetik meg, nem a kvantumot, hanem a kvalitást. (Lendvai István : A kettőt együtt !) Már pedig aki kvalitást akar produkálni, annak roppantul kell ismernie a felsőbb matematikát és tudnia kell kalkulálni. A kincstár rendkívül óvatosan kell, hogy kezelje az adóalanyokat, mert különben nem tud se többet, se jobbat produkálni s az a termelő alany, az a mezőgazdaság, ipar, vagy kereskedelem elveszíti létfeltételeinek fundamentumát. Hogy többet és jobbat termelhessünk, mire van szükségünk ? Szükségünk van hitelre. (Erdélyi Aladár : Ugy van !) S ezzel át is térek a hitelprobléma tárgyalására. Ez is olyan téma, amelyet az emberek már unnak. A napilapokban folyton azt olvassuk, hogy meg van oldva a mezőgazdasági hitel; hónapok óta ezt írják. Olvassuk, hogy jön a külföldi tőke : egymillió dollár, ennyi és ennyi font s a vége az, hogy ez a hitel csak nem akar megérkezni. , Be méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy nemcsak Magyarországon van hitelválság, hanem Európának csaknem minden államában. És honnan származott ez az állapot 1 Onnan, hogy a háború alatt és a háború után Európa tőkekészleteit Amerika szívta magához és vannak ma európai államok, amelyek a belföldi tőkének kivándorlását törvényhozási-