Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

42 A nemzetgyűlés. 369. ülése 1925, évi február hó 3-án, kedden. hogy 1926-ig fokozatosan csökkentsük le a forgalmi es fogyasztási aaokat. Ezzel mindannyian tiszta oan Kell iiogy legyünk. JNe méltóztassanak azt Jainni, — amiről sokszor uivasunk — nogy a torgaimi ado csak a városi eiemet terheli ; terheli az a falut is, meg súlyosabban, meg sokszorosaooan mmt a varost, ( V üli van ! ü gy van !) mert amikor a falusi keresKedö, a falusi szatócs el akarja adni arujat, mar nem tudja hozzácsapni a forgalmi adót, mert ha ezt tenné, nem tudná eladni áruját. De a mezőgazdaságban foglalkozok is nemcsak mint termelők, nanem mint az ország legnagyoüb fogyasztói is, szenvedő osztályosai e rendszer igazságtalanságainak, csak ugy, mint a városi elem. (iuenuvaí István : Ez a Betnlenreridszer !) Nagyon csodálkozom, hogy ez a rendszer idáig is fentartatutt ebben a formájában. Csak vegyük az ellenőrzés rendszeret, a jutalékrendszert, amelyről iürüélyi t. barátom kötetekre menőt tudna beszelni. Hogy mennyire aláássa ez az adómorál fundamentumait, amelyről anynyit szeretünk beszelni, azt nem is keli hangsúlyoznom. Lehetőséget nyitunk, utat adunk ezzel a különböző visszaéléseknek és panamáknak, ami nem lehet a pénzügyi kormányzat, általában a kormányzat célja. Nem lehet a kormányzat célja, hogy külön prémiumot adjon azoknak, akik tisztességtelenek, mert a tisztességtelen kereskedelemnek adunk ezzel életlehetőséget, viszont elföldeljük, elvesszük az életlehetőséget a tisztességes, magyar nemzeti kereskedelemtől. (Kiss Menyhért : ilállay ezeket pártolja !) Nagyon kérem az igen t. pénzügyminister urat, — nem tudom, hogy a forgalmi adó reformjára vonatkozó előmunkálatok meddig fognak tartani — hogy lehetőleg mielőbb méltóztassék kiadni legalább erre az átmeneti időre rendeletét a jutalékrendszer eltörléséről. Ennek nyomán óriási megnyugvás jelentkezik majd az egész országban az adófizető közönségnél, azoknál a kereskedőknél, iparosoknál és mezőgazdáknál, akiknek munkájára, termelésére az országnak ési a kincstárnak egyaránt szüksége van. Az uj forgalmiadó-rendszert illetőleg az igen t. pénzügyminister úrtól csak kettőt kérek. Először azt, hogy az adóval való megterhelés arányos legyen, nehogy az egyik cikket öt-hatszoros adótétel terhelje, a másikat pedig csak egyszeres, másodszor azt, hogy a forgalmi adó kulcsa ne legyen túlmagas,, mert ebben az esetben a fogyasztóképességet támadná meg. Ugy képzelem, hogy két-három kategóriát kell felállitani a különböző árucikkekre nézve és pedig egy bizonyos minimális százalékkal. De semmi esetre sem csinálhatunk egy új árukódexet. Ez eszünkbe se jusson, nehogy ' vámtarifáiig kódexünk mellett még uj forgalmiadó-kódexünk is legyen, mely megint a tisztviselők ezreit foglalkoztatná., akik azután azt nézegetnék az árukódexben, hogy melyik áru milyen forgalmiadó tétele alá esik. Áttérek most adópolitikánk általános birálatára. Àz igen t. pénzügyminister ur az egész országban nagy visszhangot keltett expozéjában adórendszerünkről a következőket mondta (olvassa): »Panaszok Amannak az adókivetés igazságtalansága és aránytalansága miatt. Elismerem, hogy sokszor, igen sokszor jogosultak ezek a panaszok. Egyes pénzügyi hatóságok túlszigoruan, mások viszont túllazán jártak el. Bn" általában azon az állásponton vagyok, hogy az aránytalanságot az egyes testületek és testületek között, a pénzügyigazgatóságok és pénzügyigazgatóságok között, a gazdasági csoportok, a termelőagak és a fogyasztórétegek között ki kell küszöbölni és az egyensúlyt helyre kell állitani. A magam részéről csak azt mondhatom, hogy, amennyire súlyt helyezek arra, hogy az állam jogos bevételei befolyjanak, a legvégzetesebb veszedelmet látom abban, ha túlzott, igazságtalan adókivetések történnek. Veszélyesebb ez mindennél, mert magát az adóalanyt veszélyezteti.« Ezeket mondta a t. pénzügyminister ur, és azt hiszem, valamenynyien teljes mértékben aláírjuk ezeket a kijelentéseket. Nincs ahhoz sem hozzátenni valónk, sem belőle elvennivalónk, annyira klasszikusan állapit ja ő meg adórendszerünk hibáit és végzetes következményeit. Az igen t. pénzügyminister ur a mezőgazdaság megterheléséről is beszél expozéjában. Olyan téma ez, melyről naponta pro és kontra sürün olvashatunk a lapok hasábjain, amelyről ankétek tárgyalnak és mégis annyi nyilatkozat és beszéd ellenére a közvélemény ma sem lát világosan ebben a kérdésben. Még mindig találkozunk azzal az állitással, hogy a mezőgazdaság, a falu nem adózik, a falu nincs megterhelve. Rámutatnak itt azokra az óriási konjunturális hasznokra, (Meskó Zoltán : Nyomorban van a falusi nép !) melyeket a mezőgazdaság a háború alatt elért. Méltóztassanak azonban ezekkel a konjunkturális hasznokkal szembeállítani a mezőgazdaság konjunkturális veszteségeit, (Ügy van ! Úgy van !) a kettőt egymással összehasonlitani, s akkor tisztán méltóztatnak látni, hogy bár a falu népe hála Istennek megszabadult a jelzálogterhektől, (Meskó Zoltán : Ott van már megint !) de a háború alatt részint a maximálisok és rekvirálások, részint az oláh megszállás következtében olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy a mezőgazdaság ma már mint súlyosan megrokkant termelési ág áll előttünk. Ilyen körülmények között arról beszélni, hogy a mezőgazdaság adóterheit fokozzuk, azt hiszem, józan ésszel nem lehet. Itt nem arról van szó, hogy a magyar nép, vagy — mondjuk — ahogy nevezni szeretik : a" masryaT riaraszt, nem szedet adót fizetni. Én olyan földmivesre nem találtam, aki adókötelezettségeinek eleget tenni ne akarna, csak tudni akaria, hogy mennyit fizet és miért.fizet. (Ugy van!) Az adórendszernek olvannak kell lennie, hogy mikor az illető adófizető hazamegy, odahaza maga ki tudná -papiroson számitani, hogy mennyit kell fizetni adóba, nem pedig m hogy kezébe veszi az adókönyvet, és odaadja a képviselőnek, hogy uram, számítsa ki nekem, hogy miért fizettem én ezt a 400.000 koronát, és a képviselő kénytelen azt mondani, hogy én sem tudom. (Meskó Zoltán : Úgy van ! — Forster Elek : Ismertem egy pénzügyigazgatót, aki a saját adójával nem tudott tisztába jönni!) T. Nemzetgyűlés! De nem akarok az egyoldalúság hibájába esni. Megmondom azt is, hogy velünk együtt ma az ipar és a kereskedelem is súlyosan meg van terhelve, (Meskó Zoltán : Minden agyon van szanálva ebben az országban!) és végzetes hiba és rossz politika lenne, ha folyton egymás szemére vetnők, hogy ki fizet kevesebb adót. Ma a háború és a forradalmak következtében súlyos közterheket viselünk és igy komolyan gondolkodnunk kell azon, hogy vájjon a termelés elbirja-e sokáig azokat a terheket, amelyek végső konzekvenciáikban magának a termelésnek fundamentumait fogják aláásni. I ) Annyit és annyiszor hallottuk már az adó-