Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 36Q. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. 4:1 Itt különösen rá kell mutatnom arra az aggasztó diszparitásra, amely az egyenesadóés a fogyasztási adó-bevételek között fennáll. A költségvetést lapozgatva, azt látom, hogy 98 millió aranykoronát tesz ki az egyenesadóbevétel, és ha a jövedékeket, a vámbevételedet és az egyéb fogyasztási adókat nem számítom, ezzel a 98 millió aranykorona egyenesadó-bevétellcl szemben körülbelül 170 millió aranykorona fogyasztási adó-bevétel szerepel. Az igen t. Nemzetgyűlés és minden közgazdaságilag gondolkodni tudó ember elbírálása alá bocsátom, hoery vájjon ez egészséges helyzet, sokáig fentartható szituáció-e? Az uj angol kormány kincstári kancellárja pénzügyi programmjának élén azt a lapidáris tételt iktatta: hogy adjunk olcsóbb reggelit a népnek. Mit tett az angol pénzügyminister ennek a célnak elérésére? Első dolga az volt, hogy az angoloknál annyira fontos reggeli biztosi fása céljából felényire szállította le a cukor, kávé, hus, sör, stb. tehát az u. n. elsőrendű fogyasztási és táplálkozási cikkeknél az állami haszonrészesedést. (Kiss Menyhért : Itt pedig emelik folyton!) Nem arra int-e bennünket az angol példa, hogy hagyjunk fel fokozatosan az állami haszonrészesedés politikájával azoknál a cikkeknél, amelyek minden ember életének fentartásához szükségesek? Nem aggasztó-e, hogy a szomszéd Ausztriában, ahol a munkabérek lényegesen magasabbak, mint nálunk, ahol a répatermelő gazdák sokkal magasabb árt kapnak a répáért, mint pl. nálunk, a cukor majdnem 50 százalékkal olcsóbb, mint Magyarországon. Ezt a témát már sokféleképen magyarázták. Hol a termelőket állitiák he, okik nem kapiák p békeárat a cukorrépáért, hol a gyárakat. Csak egy dologra nem mutatnak rá : hogy ennek a cukordrágaságnak forrása hol fakad. Ott faknd a kincstári haszonrészesedésnél, amely ma kilogrammonként 42 aranyfillér, sőt továbbmegyek, nem ennyi, hanem a 17.000-es szorznc-zárnot alkalmazva 47 és fél aranvfillér. Ausztriában 10 fillér, Csehországban 8 fillér a cukor kincstári haszonrészesedése. Méltóztatnak látni, hogy ennek a cukorproblémának hol a megoldása 1 ? Nem a termelőnél és gvárnál kell azt keresni, hanem annál a túlhajtott kincstári haszonrészesedésnél, amely ugy alakul, hogy ma egy kilogramm cukornál a gyár és termelő összesen 5800 koronát kap, a kincstári haszonrészesedés pedior egy kilogramm után 7140 korona. Ha valaki ezt megengedhető állapotnak tartm, az a. közgazdaság al^nelveivel nin^s tisztában. Meg vagyok győződve, tudom, és máris tájékozódtam abban a tekintetben, h^y a pénzű e-y minister urnák komoly szándéka ezzel a kérdéssel foglalkozni és az uj költségvetésnél napirendre fo<na tűzni a kincstári haszonrészesedés revízióját. Most ebben a költségvetésben vaskerettel állunk szemben. Meg kell értenünk a kormány s a pénzügyminister ur nehéz helyzetét, különösen az ő helyzetét, aki alig hat-nyolc héttel ezelőtt vette át a pénzügyi tárca vitelét és jóformán egy kész költségvetést vett át. Bizom benne és merem hinni, hogy ő ezt a szociális problémát kellő eréllyel meg fogja oldani és képviselni fogja. De nemcsak a cukorral vagyunk igy, így vagyunk^ az egész vonalon, a kincstári haszonrészesedés kérdésével, a szesznél, az ásványolajnál, azután a házhaszonrészesedésnél. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezeket a témákat mi is érezzük és tudjuk itt ezen az oldalon. (Kiss Menyhért: Nem teszik szóvá !) Azért nekünk nem kell odaülni a szélsőbaloldalra. Utóvégre közgazdaságilag gondolkozó emberek vagyunk, látjuk, hol fakadnak a bajok forrásai. (Kiss Menyhért : Szüntessék meg !) Épen ezért erről az oldalról is a legmelegebben és komolyabban ajánlom a kincstári haszonrészesedés problémáját a t. Ház és a kormány jóindulatú figyelmébe. De továbbmegyek, én nemcsak a kormánynál szedegetek virágokat, hanem egy csapásra átmegyek a fővárosra. (Halljuk! Halljuk!) A szociális piobicniaüiial kapcsolatosan szememue otliit a Dudapesti üázak íalán az a hiidetmenjr, ameiy a vmany, víz és gaz árának feleinél eset adja tuutui a nagyközönsegueK. lüzzei szemben Europa minden centrumáoan azt látjuk, hogy e tomegszü&ségietet képező iegíoinosabb szolgáltatások árat leszállítani igyekeznek, kalkulálnak, és ha van túlkiadás, azt inKáob más tételeknél próbálják a nagyközönségre áthárítani. (Kiss Menyhért : Mondja Kip'kának !) Ezek a problémák alkalmasak arra, hogy a szociális elégületienség forrásait feifakasszák. (Kiss Menynér* : Méltán !) Ez az elégületienség nem robban ki egyszerre, hanem olyan, mint a nyugodt tenger, mely felszíne alatt zajlik, inorajiiK. (jPeiro\acz Oyuía : A szén ára esik, a gáz ára emelkedik !) Ezzel a problémával komolyan és behatóan kell foglalkoznunk. (Kováts-Nagy Sándor : A főváros emel ! — Petrovácz Gyula : Ripka ! — Zaj a jobboldalon.) Nem feladatom, hogy Kipka kormánybiztos urat megvédjem... (Zaj a közéven.) Elnök : Csendet kérek ! Marschall Ferenc : ... tartom Eipka kormány uizios urat olyan komoly, közgazdaságilag képzett embernek, aki tisztában van a gazdasági élet követelményeivel. (Kiss Menyhért : Száli, te dicsekszel ! — Derültség.) Ripka kormánybiztos urat évek óta ismerem és működéséből látom, hogy azt nem a bürokratikus ember mentalitása jellemzi. Lehet, hogy az urak jóbban ismerik és máskép gondolkoznak róla, erről én nem tehetek. (Meskó Zoltán : Az olcsóságot mindenesetre megcsinálta ! — Petrovácz Gyula : A gáznál, a víznél és mindenütt !) A kincstári haszonrészesedések mellett a drágaságnak és az élet megnehezülésének egy másik erős forrása : forgalmi adórendszerünk. Ne méltóztassanak azt várni tőlem, hogy részletesen foglalkozzam ma forgalmi adó rendszerünkkel, melynek leépitésére már birjuk a pénzügyminister ur igéretét. Talán hosszú évek óta ő az első pénzügyminister, aki mindjárt ministerségének mézesheteit arra használta fel, hogy nagy forgalmi adóankétet hivott egybe, és szorgos revíziós munka tárgyává tette egész forgalmi adórendszerünket. Azzal legyünk tisztában, hogy a forgalmi adórendszert az összes pénzügyi tudósok és a gyakorlati pénzügyi emberek mindenütt elitélik. Méltóztassanak akármelyik pénzügytant felütni és megnézni, mit ir a forgalmi adóról és a fogyasztási adókról. (Kiss Menyhért : Nem elég, hogy elitélik, szüntessék is meg !) Ma azonban azt tapasztaljuk, és vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy minden európai állam — még azok a sokszor emlegetett hires demokráciák is — átmenetileg kénytelenek ezzel a rendszerrel élni, mert nem tudják egyebünnen előteremteni a szükséges bevételeket. Viszont meg kell állapitanunk, hogy ez nem egészséges helyzet, nem egészséges szituáció. A forgalmi adórendszer likvidálására komolyan gondolnunk kell, annál is inkább, mert hiszen maga a Népszövetség is kötelez bennünket arra,
