Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

32 A nemzetgyűlés 368. ülése 1925 volna történni — és a Magyar Nemzeti Banknál történik, a Postatakarékpénztár bevouásával. minden bevétel és kiadás lebonyolítása. Ez az uj rendszer, — amely nemcsak pénztári, hanem gazdasági rendszer — megváltoztatja a hivatalokban az ügykörök beosztását. A legnagyobb ügykör, a közigazgatás lényeges és fontos ügyköre, átcsúszik ezen gazdasági rendszer következtében a számvevőségre ugy, hogy a fogalmazói kar eddigi munkakörének nagy részétői mentesül. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a fogalmazói kart félre kell tolni, ki kell kapcsolni, hanem oda konkludálok, hogy a számvevőségi tisztviselőket be kell osztani a fogalmazói ügyosztályokba, ott kell dolgozni ok és tanítaniuk kell a fogalmazói szakbeiieket az uj munkakörre, mert amit eddig három-négy ember végzett megosztva, azt el fogja végezni ezentúl magából a fogalmazói karból egy tisztviselő, ha megtanulja az uj pénztári és gazdasági rendszerrel adódott ügykörét. Az államkincstár szempontjából ez a rendszer a lehető legelőnyösebb és a legbiztosabb s az ellenőrzés tekintetében is. De erre a rendszerre nevelni kell az embereket, ós nemcsak a hivatalnoki kart kell nevelni, hanem nevelni kell a jogászokat, az orvosokat és minden intellektuell de nevelni kell a legegyszerűbb embert is, mert ma a csekk-rendszernek, a zsírónak és a klíringnek épen olyan ismeretesnek kell lennie a faluban, a városban mindenki előtt, amilyen ismeretes a pénz. Ez így van Angliában és ugy látszik, ezt akarja elérni a főbiztos ur Magyarországon is. Nagyon helyes, mi csak hálásak lehetünk, hogy e rendszer elfogadására rákényszeritett bennünket. Csakhogy most aztán bele kell vinni ezt az iskolákba, még az elemi iskolákba is, hadd oktassák ki erre a rendszerre és az adófizetési módozatokra a gyermekeket ; addig is azonban, amig az uj nemzedék felnő, elsősorban a tanítót és a jegyzőt kell erre kioktatni, hogy azután ők a falubelieket ezekre az egyszerű ismeretekre és eljárásokra — hiszen ez valóbán nem olyan nagy dolog — megtanítsák, kioktassák. Nagyon természetes, hogy az egyetemen is az államszámviteltan tananyagának egészen meg kell változni. Már régen meg kellett volna ennek történnie. Ezzel azonban senki sem foglalkozott, ezt egészen elhanyagoltuk. Hány jogász sinyli meg ezt az életben, úgyannyira, hogy kereskedelmi iskolásfiuktól kell tanácsokat kérniök elsőrangú jogászoknak. Az egyes hivatalokban, a biróságoknál, az ügyvédeknél és minden más egyetemi végzettségűeknél megkívánja az élet azt, hogy ebben az ismertetett szakban jártasak legyenek. Most ránk kényszeritette ezt egy idegen hatalom a kölcsön felvétele folytán ; ismétlem, örüljünk neki és tanuljuk meg. Az uj rendszernek jegyében kell keresztülvinni az egyszerüsitést, úgyhogy ehhez a rendszerhez kell alkalmazni a szabályokat, mindazokat a szabályokat pedig, amelyek ezzel ellentétben vannak, amelyek ezzel összeütköznek, hatályon kivül kell helyezni. Ma azonban arra törekszenek a hivatalokban, hogy a rendszert akarják a régi, sokszor oktalan szabályokat alkalmazni. Ez okozza azt az óriási nehézséget, amelynek tanúi vagyunk most az uj rendszernek életbeléptetése körül. A posta és a po*tatakarékpénztár intézménye az, amelyeken ennek a rendszernek keresztülvitele nyugszik. Aki figyeli, hogy mi történik e rendszer keresztülvitele körül, az valósággal megdöbben. Sem a postatakarékpénztárnál, és sem annak közvetítő hivatalánál, a postánál nincs elég megfelelő számú és megfelelő képzettségű tisztviselő a keresztülvitelre. Mit tesznek tehát ? Ezeknek .évi január hó • 30-án,' pénteken. az állam legnagyobb vagyoni érdekeltségű ügyeinek lebonyolítására díjnokokat alkalmaznak. Ha nézem a postaintézményt, azt látom, hogy itt a napibéresek és díjnokok száma 3000-nél több. Ha pedig nézem a postatakarékpénztárt, — ez nem jut ebben a költségvetésben teljesen érvényre — ott majdnem egészen díjnoki apparátusra van bizva ennek a nagy horderejű és nagy vagyoni felelősséggel járó munkakörnek elvégzése. (Zsirkay János: Egypár államtitkárt nem lehet odatenni ?) Ez nem takarékoskodás. Ennek az állam megissza a levét és^ nagyon erősen rá fog űzetni. A díjnoki intézményre általában ráfizet. Demokratikus országokban nincs is, és nem is lehet díjnoki intézmény. Díjnokok csak reakciós államokban vannak, így például annak idejében Oroszországban voltak főleg nagyszámban. A díjnokok ott a legszegényebb sorsú családokból kerültek a hivatalba. Valóságos páriák voltak, akik minden munkát kötelesek voltak végezni, akik mindenért felelősek voltak és amikor kellett valakin egyet rúgni, a díjnokok voltak a médiumok. Amikor demokratizálódunk az egész vonalon az országban, akkor nekünk is szakitanunk kell ezzel a rendszerrel — már emberi szempontokból is — gyökeresen. Sietek hozzátenni, hogy ez nem is kerül valami nagy költségbe. Ma a díjnokoknak a fegyelmi és illetményszabályzata, a nyugdíja különbözik a többi kategóriákétól. Mindezek nyomában a különböző eljárások olyan sck adminisztrációval járnak, hogy ha a díjnokokat állandósítanánk tisztviselői vagy — nem tudom én — kezelői állásokban, akkor az adminisztrációnál elért megtakarításokból majdnem képesek lennénk a rendszeresített állásokkal járó költségtöbblet jórészét fedezni. De ez nem a költségtöbblet kérdése. Ez mutatja legjobban, hogy most, amikor nagy átalakulás^ előtt áll a közigazgatás az uj rendszer bevezetése által, komolyan nem gondol senki az uj rendszernek az életbe való átültetése helyességével azok között, akik de facto résztvesznek a végrehajtásban. Egypár tisztviselő van a ministeriumban, akik a végrehajtássál elvileg teljes lélekkel foglalkoznak, akik látják azt, hogy ez az ország érdeke, éjjel-nappal dolgoznak azon, hogy az uj rendszer a hiányosságait, hibáit, fogyatkozásait kiküszöböljék, de a többi tisztviselő még azt a fáradságot sem veszi magának, hogy az uj berendezkedést megtanulja. (Ugy van! baífelől.) Én a legutolsó fokon, díjnoki sorban kezdtem pályafutásomat. Én meg tudom Ítélni, hogy nemcsak a díjnokokra, hanem az államra is milyen hátránnyal jár az, hogyha ezt a testületet az uj viszonyok között ki nem emeljük abból a rabszolga-sorsból, amelyben azok ma sínylődnek. (Ugy van ! baífelől.) Az egész tisztviselői karnak azt az álláspontot kellene elfoglalnia, amelyet én hirdetek itt a nemzetgyűlésen. Amikor én hirdetem a nemzetgyűlésen ezeket az elveket, az állam iránti végtelen lángoló szeretetem és hűségem sugallatát követem. Szent meggyőződésem, hogy a díjnoki intézmény megszüntetése nagy lépéssel elsősorban az állam érdekeit vinné előre. (Élénk helyeslés baífelől.) Szakitanunk kell a tradíciókkal és elsősorban a hivatalokban kell demokráciát hirdetnünk, a hivatalokban kell nemcsak hirdetnünk, hanem érvényesítenünk is. (Ugy van! baífelől.) Nem elég az, amit a kisgazdák kívánnak, hogy a tisztviselők magatartása, a felekkel való érintkezése és a felek felvilágosítása megfelelő legyen. A lelkeket kell megváltoztatni, ezt rendelet nem változtatja meg, de ha mi nemzetgyűlési képviselők magunk adunk jó példát mindenkinek, akkor , a