Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-375

338 A nemzetgyűlés 375. ülése 1925. tikai adatokra. A svájci statisztikai adat azt mondja, hogy azoknak az anyagoknak az ára, amelyeket a mezőgazdaság kénytelen elhasználni, 1923 május 1-én 178.6 aranyparitáson volt. Evvel szemben Svájcban, dacára annak, hogy, mint előbb elmondottam, az állam óriási áldozatokat, koz azért, hogy a kenyérmagtermelést emelje, a gabona óriási értékét is^ figyelembe véve, mindössze is csak 169 százalékot tesz ki. Ha tehát egy Svájc, amelynek tudjuk, legstabilabb valutája volt, kénytelen, mint ipari állam, az ipari anyagokat és gyártmányokat 179 százalékkal fizetni, akkor mi sem következik ebből más, mint az, amit mi nagyon jól tudunk, t. i. hogyha még nem volnának a magas vámvédelmek, amelyeket mi a magyar ipar érdekében statuáltunk, akkor is a világparitás értelmében a mezőgazdaság legalább 179 százalékos aranyparitáson volna kénytelen megvenni szükségleteit. De tudjuk, hogy Magyarországon nem 179 százalék ez, hanem nagyon sok cikk, különösen iparcikk a 200 százalékot is felülhaladja olyan dolgoknál, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van. Ha nem is tekintjük az idei katasztrofális termésesztendőt, meg kell állapitanunk, hogy a magyar gabonának is feltétlenül el kell érnie a világpatást, legalább is azt, amit a külföldi államok fizetnek érte. Méltóztassék itt jól megjegyezni tehát, hogy még a világparitáson felül van tulajdonképen az import paritás ára. Meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik a közelmúltban azzal vádolták az agrártársadalmat, hogy megdrágitja a gabonát és követelték a vám felfüggesztését, vagy nem tudták ennek következményét, Amgy ezt is politikumnak akarták kihasználni. Mert aki tisztában volt a dologgal — amint tisztában voltam vele én és azok- akik a kormány kebelében komolyan kell hogy a kérdéssel foglalkozzanak —, azok előre megmondották, hogy a vám felfüggesztése nem hogy leszorítaná az árakat, hanem ellenkezőleg fel fogja emelni. Ez a természetes logika következménye, mert addig, ameddig a vámok nem voltak felfüggesztve, mindenki abban a meg'győződésben élt, hogy az országnak gabonaimportra szüksége nincs, addig tehát a gazdasági élet nyugodtan tovább folytatódott: mihelyt azonban a vámokat felfüggesztették, az a hiedelem, az az ijedtség, hogy talán elég sein lesz a gabona, arra.kény szeri tette a gazdatársaságot és az egész gazdasági életet, hogy gabonaszükségletét fedezni iparkodjék és ez idézte elő azt, hogy a búza ára az importparitás felé törekedett, tehát nem olcsóbbodott, hanem emelkedett. Ezzel szemben kénytelen vagyok kifejezésre juttatni azt a meggyőződésemet, hogy annak ellenére, hogy az idei katasztrofális esztendőben a mezőgazdaság körülbelül 5 millió métermázsa búzával kevesebbet produkált mint a múlt esztendőben, az ország gabonaszükséglete kielégítést fog nyerni, mert a^rnult esztendőben körülbelül 5 millió métermézsa feleslegünk maradt Hirdetik, sőt egyesek követelik, hogy a kormány léptesse ismét életbe a kiviteli tilalmakat. Ez ellen» azt hiszem, nemcsak én. hanem az egész ország, az egész agrártársadalom a leghatározottabban tiltakozik. (Ugy van! Ugy vanl a jobboldalon.) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a magyar gazdatársadalomnak nemhogy haszna volna a gabona árának emelkedéséből. hanem ellenkezőleg, súlyos terhei vannak, súlyos terhei azért, mert — hogy másra ne mutassak rá—, a dunántúli nagybirtokosok mindannyian kénytelenek konvenciógabonájukat készpénzzel, illetőleg nem is készpénzzel, hanem súlyos 25—30 százalékos köiévi február hó 12-én, csütörtökön. csönpénzzel megvásárolni. (Barthos Andor; Szatmárban is!) A gazdatársadalomnak tehát nemhogy érdekében állna, hanem a jelen viszonyok között csak súlyos áldozatába kerül az, hogy a gabonaárak igy emelkednek. (Ugy vanl Ugy van! a jobboldalon.) Egy ujabb probléma vetődött fel, amely nagyon közelről érinti a magyar agrártársadalmat, és pedig annak széles rétegeit, és ez a bérek gabonaárakban való megfizetésének kérdése. A probléma az, vájjon, tekintettel a katasztrofális áremelkedésre, milyen álláspontot foglaljon el a magyar agrártársadalom s vele együtt a földmivelésügy kormány ezekkel a gabonaárendákkal szemben. Sajnos, nem volt módom megjelenni a gazdaegyesület gyűlésén, sem pedig az épen most folyó bérlőszövetségi gyűlésen, mert ott kétségtelenül rámutattam volna azokra a körülményekre, amelyekre itt is rámutattam, t. i., hogy ez a dolog nein valamely egyoldalú érdek szempontjából vizsgálandó meg; rámutattam: volna arra, hogy a gabonaáraknál ma már nemcsak aranyparitásról kell beszélni, hanem feltétlenül figyelembe kell venni a világparitási árt is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szerintem ugyanis valóban komikus lenne, ha valaki egyszerűen azt mondaná, hogy 20 aranykorona volt a búza békebeli átlagos ára. Ez az állítás valótlan, mert a nálam lévő statisztikai kimutatások szerint a búza átlagára az 1906—1910. években 22.40 aranykoronát tett ki. Megállapitom tehát, hogy a köztudatba beledobott 20 aranykorona átlagos békebeli ár teljesen hamis, valótlan adat. De rámutattam volna azokon a gyűléseken arra is, hogy a mai búzaár sem valódi értéke a búzának, mert hiszen az aranynak ma sincs meg a régi vásárlóereje. Épen az előbbi adatokból kitűnik ugyanis, hogy a nemes valutáknak, tehát az arany vásárlóereje is az egész világon csökkent mintegy 50 százalékkal. Súlyos igazságtalnság lenne tehát, ha egyszerűen arra az álláspontra helyezkednénk, hogy aranyparitásban és békebeli árban kellene a gabona árát számítani. De eltekintve ettől, le kell szögeznem, hogr rendkívüli időkben kénytelenek vagyunk minden módot és eszközt felhasználni arra, hogy megmentsük, ami menthető és segitségére siessünk a magyar agrártársadalom egy nagy osztályának. Ertem ez alatt különösen a kisbérlők osztályát. Mert hogy állunk a kisbériekkel ? A kisbérlők legnagyobb tömege úgyszólván nem szerződéses viszonyt kötött a tulajdonossal, nem kétoldalú alkudozások tárgyaként kapta meg a bérletét, hanem vagy kormányrendelet, vagy kormányrendelethez hasonló egyéb magasabb és hatalmasabb rendeletek utján. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek a kisbérlőknek tehát nem is volt módjuk arra, hogy az általános magánjog szabályai szerint elhatározzák, hogy mennyi bérösszeget fizethetnek, milyen körülményeket vegyenek figyelembe, és viselik-e öntudatosan azt a veszélyt, mely azáltal áll elő, hogy a búza ára, rendkívüli időkben esetleg olyan óriási mértékben emelkedik, hogy a bérösszeget búzában megfizetni esetleg teljesen képtelenek lesznek. Ezzel szemben a legnyomatékosabban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy egyáltalában hallatlan volna az, ha mi a magyar magánjog teljes félretételével belenyúlnánk mindenféle magánjogi szerződésekbe és egyeseknek igen ügyesen elhelyezett jelszavai után indulva, hajlandók lennénk a magyar magánjog félretételével, hatalmi szóval megoldani egyes kérdéseket, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meggyőződésem, hogy mind a két szerződő fél kölcsönös és józan érdek meg fogja