Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-375
A nemzetgyűlés 375. ülése 1925, évi február hó 12-én, csütörtökön. 335 ve'nszki tábornak kiránduló hajóhadával a tender fenekére süllyedt és igy sajnos, csak gyenge szavakra vagyok utalva, hog-y ezt ecsetelhessem. Mindenekelőtt méltóztassék meggondolni, hogy mily rémítő pusztítást végzett rajtunk a trianoni szerződés. A régi hatalmas Magyarország területe 282.870 négyszögkilométer volt — nem számítva hozzá Horvátországot — mely kerekszámban számítva mintegy 49 millió katasztrális holdat tett ki, s ez a csonka, guzsbakötött Magyarország ennek mindössze 33 százaléka, 92.720 négyszögkilométer és kerekszámban számítva nem egészen 16 millió katasztrális hold. De ezek a számok még nem mutatják teljes egészében azt a roppant veszteséget, amely minket ért. Hogy csak egyre mutassák rá. nagyon jól tuljuk, hogy míg Nagy-Magyarországon ott voltak az erdőkkel koszorúzott bérceink és a magyar nemzetnek volt 12,640.000 katasztrális hold erdeje, addig a most megmaradt erdőségek mindössze 2,042.000 katasztrális holdat tesznek ki. Később rámutatok arra, hogy ez a 2,042.000 hold is mit jelent a régivel szemben, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen alárendelt jelentőségű erdők azok, amelyek megmaradtak. De nemcsak a területveszteségek érintenek bennünket. Hogy megjelölhessük azt az irányt, azt az utat, amelyet a magyar agrárpolitikának követnie kell, mindenekelőtt körül kell néznünk s meg kell állapitanunk, hogy a körülöttünk mesterségesen létesített államok, nemkülönben a távolabbiak, amelyek közelebb állnak hozzánk, mert agrár jellegűek, tulajdonképen milyen kiterjedésüek, milyen agrár termésfelesleggel rendelkeznek, hogy jövendő gazdasági politikánkat ehhez szabhassuk. Méltóztassék tehát megengedni ennek alapján, hogy rámutassak arra, hogy úgyszólván csak két állam van Európában, amely a megcsonkított Magyarországnál kisebb területű s agrár jellegű. Az egyik Svájc, amely mindössze 41 ezer, néhány száz kilométer kiterjedésű, másik pedig Dánia, amely 43 ezer és néhány száz négyszögméter kiterjedésű. Az egykor kis Bulgária már 16.000 négyszögkilométerrel haladja meg csonka Magyarország területét, míg a körülöttünk kialakult államok közül Jugoszlávia eléri a régi Nagy-Magyarország területét, Románia meghaladja, Lengyelország pedig már felül van a 380.000 négyszögkiloméieren. Azt kell leginkább vizsgálnunk, hogy ezek közül az államok közül, amelyek mindegyikének tulajdonképei] agrár jellege van, melyek azok. amelyek kenyérmagtermés-felesleggel rendelkeznek. Ebből a szempontból kellene to\ T ább is mennünk és meg kellene vizsgálnunk azt is, vájjon mi van nemcsak Európa, hanem a világ közgazdaságának legnagyobb kérdésével, Oroszországgal, mert meggyőződésem, hogy a következő évtizedek agrárpolitikáját Oroszország sorsa fogja eldönteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Erről azonban később fogok szólani. De nemcsak a területeket kell vizsgálnunk, hanem figyelemmel kell lennünk arra is, hogy ezeknek az államoknak milyen a viszonylagos népsűrűsége. Ezzel kapcsolatban örömmel állapithatjuk meg, hogy csonka Magyarország — leszámítva Svájcot és Csehországot — első helyen áll, mert egy négyzetkilométerre 84.2 lakos esik:. De ez a szám egyúttal gondolkodóba is kell, hogy ejtsen minket. Nagyon jól tudom, hogy Magyarországon divat az agrártársadalmat egyoldalúsággal, elfogultsággal vádolni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben kénytelen vagyok leszögezni, hogy a közelmúlt politikája, az a politika, amelyet követtünk, amelyért felelősséget vállaltunk, bebizonyította, hogy akkor, amikor a, vámtarifáról volt szó, amely alapja a vámszerződéseknek, a kereskedelmi szerződéseknek, ez ÍX% agrártársadalom igenis át volt hatva attól a tudattól, hogy mi nem folytathatunk egyoldalú politikát, hanem nekünk a nemzet egyetemes érdekét kell szem előtt tartanunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Le kell szögeznem erxel kapcsolatban, hogy az agrártársadalom oly áldozatkészséget mutatott, amelyet — meg vagyok róla győződve — sehol a világon nem lehetne felmutatni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) . De ezt az áldozatot épen azért hozta meg az agrártársadalom, mert át vagyunk hatva attól a kötelességtől, hogy ebben az országban a többtermelést kell szolgálnunk. A többtermelést pedig csak ugy szolgálhatjuk, ha az ipart is fejlesztjük, amely nemcsak fogyasztónk, hanem eszközöket is nyújt nekünk arra, hogy a magyar agráréletet fellendítsük, ellássuk kellő tőkével, nemkülönben eszközökkel. (Ugy van! a jobboldalon.) Amint kifejtettem, nekünk nem célunk az egyoldalú politika, sőt ellenkezőleg, mindent elkövetünk arra, hogy egyoldalú politikával ne lehessen minket vádolni. De ez involválja azt a másik kötelezettségünket is, hogy_ mindenütt, ahol túlzásokat látunk, ahol azt látjuk, hogy a mi türelmünkkel, jóhiszeműségünkkel visszaélés történik, felemeljük szavunkat és tiltakozzunk, mert meg kell tudnia Magyarországon mindenkinek, hogy hiába volna itt ipar, hiába termelnének az iparosok, ha nem volna egy erős, egészséges és felvevőképes agrártársadalom, akkor bekövetkeznék az, amit most is látunk, hogy pang az ipar és kereskedelem. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert hiába beszélnek, a mostani tények igazolják, hogy ha Magyarországon nincs termelés, ha nincs a földmivesnek, a földbirtokosnak pénze, akkor, hiába vannak áruk, nincs aki azokat felvegye, elhasználja. (Ugy van! a jobboldalon.) Egész gazdasági életünket tehát elsősorban ebben az irányban kell fejlesztenünk és minden gondoskodásunkat erre kell fordítanunk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha tovább vizsgálom a statisztikai adatokat, akkor azt látom, hogy Magyarországnak évehkint kenyérmaggal bevetett területe körülbelül 3,500.000-700.000 katasztrális holdat tesz ki, amelynél a búza és rozs ugy viszonylik egymáshoz, mint -A az %-hoz. Mert rendes körülmények közöt az utóbbi évek statisztikai kimutatása szerint 2,200.000—400.000 katasztrális holdat vetünk be búzával, a többit pedig rozszsal. Ha pedig tovább vizsgálom a statisztikai adatok kimutatását, akkor azt látom, hogy az 1906. ós 1911.évi átlag szerint csonka Magyarországon termett körülbelül 28 millió métermázsa kenyérmag. Ha tehát ezzel még összehasonlítom az utóbbi évtized legkedvezőbb adatát, vagyis az 1923. évi adatot, akkor meg kell állapítanom, hogy a 26.3 millió métermázsa kenyérmag-térmelés még mindig messze elmaradt attól az átlagtól, amelyet Magyarország a rendes békeidőben produkálni volt képes. Mire vezethető ez vissza? r Semmi másra, mint arra, ami a legnagyobb sérelme, a legnagyobb veszedeime a magyar agrártársadalomnak, hogy nem állanak rendelkezésére termelési eszközök a többtermelóshez. (Ugy van! a jobboldalon) Evvel később részletesen is fog-
