Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

324 A nemzetgyűlés 374. Mise 1925. évi február hé 11-én, szerdán. nviték arra, hogy ennek a kisgazda vadásztár­saságnak tagja? a község legmegbizhatóbb, hozzáteszem, hogy legvagyonosabb emberei; bár nem mindig fedi ez a két fogalom egymást, de bátor vagyok azt is hozzátenni, hogy a köz­ség legvagyonosabb, legmegbizhatóbb polgárai­ból kerültek ki. S azután az történt, hogy az el­múlt télen, amikor ez a kisgazda vadásztársa­ság a maga vadászterületén vadászott, amely ott fekszik közvetlenül a szőlőhegy alatt, dél­tájban arra határozta el magát, hogy bemegy a szőlőben lévő pincébe egy kis i'alatozás vé­gett. Annyira elővigyázatosak és óvatosak vol­tak, hogy a puskájukból a töltést is kivették, amikor átlépték a szőlő határát. Midőn azon­ban a pincéjükhöz igyekezve, a szőlőjükben ha­ladtak, a csendőrök lestoppolták őket. Vadá­szati kihágás lett az ügyből, amelyből kifolyó­lag megkapták azt az elsőfokú Ítéletet, hogy a: „terhelteket vétkeseknek mondta ki az első­fokú bíróság, mert beismerésük szerint a szó­banforgó napon vadászpuskáikkal kezükben az újhegyi szőlőhegyen átmentek, és ez magában megállapítja a vadászati kihágás tényálladé­kát (Felkiáltások jobbfelől: A törvényben van), eltekintve attól, hogy egy terhelt fegyvere töltve is volt". Tehát a vadásztársaságból csak egy ember fegyvere volt töltve, amint az illető mondja azért, mert a hidegben annyira meg­gémberedtek az ujjai, hogy a töltést nem volt képes kivenni. Ebből a tényből tehát, hogv a szőlő utján átmentek, megállapitja az elsőfokú közigazga­tási hatóság (Strausz- István: A testvériség ápolása!), hogy hajtás céljából mentek át, és hogy vadat nem lőttek, annak csak az volt az oka, hogy vad nem került a fegyverük csöve elé. Ha valaki fegyverrel a kezében a buda­pesti aszfalton végigmegy, kétlem, hogy ezzel vadászati tilalmat követne el, holott a buda­pesti aszfalt is vadászati szempontból tilalmas terület. Semmiféle alap nincs arra a feltevésre, hogy ezek az emberek meghajtották azt a szőlő­területet, mert dacára annak, hogy az eljáró szolgabíró a hajtást végző három gyermeket megpofozással fenyegette, azok nem voltak ké­pesek azt vallani, hogy meghajtották, mert de facto nem hajtották meg. Elitélték őket szigorú pénzbirságon kivül vadászfegyverüknek és vadászati jegyüknek elkobzására. Amikor ez tudomásomra jutott, szükséges­nek tartottam érdeklődés végett a vármegye alispán urához elmenni és amikor ott az ese­tet ismertettem, Somogyvármegye alispánja, aki végtelenül korrekt és minden tekintetben kifogástalan úriember, — talán egy hibája van: egy kissé gyenge (Felkiáltások: Azt nem lehet mondani!), — azt mondotta: lehet bizony, hogy itt egy kis felületesség történt, azonban ő nem tudván az ügyről, amely már másodfo­kon is elintéztetett, őmaga arra kért engem, hogy járjak el a belügyiministeriumban, és hív­jam fel a figyelmet azokra a ténykörülmé­nyekre, amelyeket elsőfokon esetleg nem vet­tek figyelembe. És kiadták az utasítást az il­lető alantas közegeknek, hogy azt a számot, amely alatt az ügy a belügymiuisteriuniba fel­megy, közöljék a felekkel. Ez meg is történt, kaptak egy számot, amely alatt az ügy a bel­ügyministeriumba állítólag felkerült. Kerestem is a számot a belügyministeriumban, azonban az történt, hogy amíg én azalatt a szám alatt kerestem az ügyet, amelyet az alispáni hivatal adott, az illető feleknek, addig más szám alatt már el is intézték az ügyet. Elintézték máról­holnapra, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a mi­nisterialis elintézés nem máröl-holnapra, ha­nem sokszor hónapok alatt szokott megtör­ténni. Én nem gyanusitom a belügyministe­ri um egyetlen szervét sem, talán sablonos mó­don felhívták a figyelmet arra, hogy ez sürgős ügy, intézzék el és hamarosan el is intézték a dolgot. Az a körülmény, hogy ez az Ítélet, ezt a becsületes, lelkiismeretes, végtelenül hazafias tagokból álló kisgazda-vadásztársaságot ilyen méltatlan módon érte, — mert merem mondani, méltatlanul, sőt ezt az erősebb szót is merem használni: ig-azságtalanul, mivel semmi, de semmi bizonyíték sincs arra nézve, hogy ezek ott vadászati kihágást követtek volna el — és ilyen szigorú büntetéssel sújtotta, nemcsak az illető község'ben, de az egész környéken olyan rossz vért szült, hogy általában az volt a fel­fogás: persze, amikor a kommün után fegy­vert kellett fogni, akkor megbizhatók voltunk, akkor szívesen adtak a kezünkbe fegyvert, de most amikor a kisgazdáknak egyik jogáról lenne szó, amelyet ők is élvezhetnének, akkor már megbizhatatlanok, akkor a fegyvert mái­éi kell venni a kezükből. Mondom, igen rossz vért szült ez az eljárás az egész környéken. Arra vonatkozólag, hogy milyen különös volt ez az eljárás, leszek bátor még egy ténykörül­ményt megemlíteni, hogy a rágalmazás vádjá­val szemben, amelyet a túlsó oldalról nemegy­szer szoktak hangoztatni eleve is védekezzem. A vadásztár saságnak két tagját, akik ugvan­ugy tagjai voltak a társaságnak, mint a töb­biek, ugyanúgy ott voltak a szőlőhegyen, ugyanúgy rajtaérték a kihágáson, hogy keresz­tülmentek a szőlőn, tehát mindazt elkövették, amit a többiek, ezt a két tagot eljárás alá ab­szolúte nem vonták és őket egyáltalában nem büntették meg. Bocsánatot kérek, ez már mégis csak magán viseli annak látszatát, hogy itt bizonyos hatóságok előtt nem kellemes em­bereket akarnak sújtani, viszont az a két má­sik kedves ember nagyon könnyen megmene­kült. Ennek az egész dolognak nem 1 tudok más magyarázatot és más szint adni. (Putnoky Mórié: Felmentették a másik kettőt?) Eljárást sem indítottak ellenük (Barthos Andor: Mert nem volt helye!), pedig tudták róluk nagyon iól, hogy ott voltak, nevüket a csendőrök épugy felírták, mint a többiekét, de ellenük nem tör­tént semmi. (Kiss Menyhért: Minta-közigazga­tás!) Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminis­ter ur az általam előadottakat nem hallgat­hatta meg, mert meg vagyok győződve arról, hogy ő is az igazság iránt tartozó kötelességé­nek tartaná, hogy ezt az ügyet felülvizsgálat tárgyává tegye — mást nem is kérek — és igyekezzék odahatni, hogy ilyen, nemcsak egyes embereket, hanem nagy tömegeket, még pedig hazafias és megbizható tömegeket elkeserítő dolgok a közigazgatás részéről el ne követte­senek. Igen kérem az i. t. belügyminister urat, ha nincs is jelen, hogy igyekezzék ezt a kérdést lehetőleg közmegelégedésre és csakis az igaz­ságnak megfelelően elintézni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­minister urnák. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja az igazságügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­lációt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): „Inter­pelláció sm igazságügyminister úrhoz. 1. Haj­landó-e azonnal intézkedni, hogy a kunágotai

Next

/
Thumbnails
Contents