Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

324 A nemzetgyűlés 374. Mise 1925. évi február hé 11-én, szerdán. nviték arra, hogy ennek a kisgazda vadásztársaságnak tagja? a község legmegbizhatóbb, hozzáteszem, hogy legvagyonosabb emberei; bár nem mindig fedi ez a két fogalom egymást, de bátor vagyok azt is hozzátenni, hogy a község legvagyonosabb, legmegbizhatóbb polgáraiból kerültek ki. S azután az történt, hogy az elmúlt télen, amikor ez a kisgazda vadásztársaság a maga vadászterületén vadászott, amely ott fekszik közvetlenül a szőlőhegy alatt, déltájban arra határozta el magát, hogy bemegy a szőlőben lévő pincébe egy kis i'alatozás végett. Annyira elővigyázatosak és óvatosak voltak, hogy a puskájukból a töltést is kivették, amikor átlépték a szőlő határát. Midőn azonban a pincéjükhöz igyekezve, a szőlőjükben haladtak, a csendőrök lestoppolták őket. Vadászati kihágás lett az ügyből, amelyből kifolyólag megkapták azt az elsőfokú Ítéletet, hogy a: „terhelteket vétkeseknek mondta ki az elsőfokú bíróság, mert beismerésük szerint a szóbanforgó napon vadászpuskáikkal kezükben az újhegyi szőlőhegyen átmentek, és ez magában megállapítja a vadászati kihágás tényálladékát (Felkiáltások jobbfelől: A törvényben van), eltekintve attól, hogy egy terhelt fegyvere töltve is volt". Tehát a vadásztársaságból csak egy ember fegyvere volt töltve, amint az illető mondja azért, mert a hidegben annyira meggémberedtek az ujjai, hogy a töltést nem volt képes kivenni. Ebből a tényből tehát, hogv a szőlő utján átmentek, megállapitja az elsőfokú közigazgatási hatóság (Strausz- István: A testvériség ápolása!), hogy hajtás céljából mentek át, és hogy vadat nem lőttek, annak csak az volt az oka, hogy vad nem került a fegyverük csöve elé. Ha valaki fegyverrel a kezében a budapesti aszfalton végigmegy, kétlem, hogy ezzel vadászati tilalmat követne el, holott a budapesti aszfalt is vadászati szempontból tilalmas terület. Semmiféle alap nincs arra a feltevésre, hogy ezek az emberek meghajtották azt a szőlőterületet, mert dacára annak, hogy az eljáró szolgabíró a hajtást végző három gyermeket megpofozással fenyegette, azok nem voltak képesek azt vallani, hogy meghajtották, mert de facto nem hajtották meg. Elitélték őket szigorú pénzbirságon kivül vadászfegyverüknek és vadászati jegyüknek elkobzására. Amikor ez tudomásomra jutott, szükségesnek tartottam érdeklődés végett a vármegye alispán urához elmenni és amikor ott az esetet ismertettem, Somogyvármegye alispánja, aki végtelenül korrekt és minden tekintetben kifogástalan úriember, — talán egy hibája van: egy kissé gyenge (Felkiáltások: Azt nem lehet mondani!), — azt mondotta: lehet bizony, hogy itt egy kis felületesség történt, azonban ő nem tudván az ügyről, amely már másodfokon is elintéztetett, őmaga arra kért engem, hogy járjak el a belügyiministeriumban, és hívjam fel a figyelmet azokra a ténykörülményekre, amelyeket elsőfokon esetleg nem vettek figyelembe. És kiadták az utasítást az illető alantas közegeknek, hogy azt a számot, amely alatt az ügy a belügymiuisteriuniba felmegy, közöljék a felekkel. Ez meg is történt, kaptak egy számot, amely alatt az ügy a belügyministeriumba állítólag felkerült. Kerestem is a számot a belügyministeriumban, azonban az történt, hogy amíg én azalatt a szám alatt kerestem az ügyet, amelyet az alispáni hivatal adott, az illető feleknek, addig más szám alatt már el is intézték az ügyet. Elintézték márólholnapra, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a ministerialis elintézés nem máröl-holnapra, hanem sokszor hónapok alatt szokott megtörténni. Én nem gyanusitom a belügyministeri um egyetlen szervét sem, talán sablonos módon felhívták a figyelmet arra, hogy ez sürgős ügy, intézzék el és hamarosan el is intézték a dolgot. Az a körülmény, hogy ez az Ítélet, ezt a becsületes, lelkiismeretes, végtelenül hazafias tagokból álló kisgazda-vadásztársaságot ilyen méltatlan módon érte, — mert merem mondani, méltatlanul, sőt ezt az erősebb szót is merem használni: ig-azságtalanul, mivel semmi, de semmi bizonyíték sincs arra nézve, hogy ezek ott vadászati kihágást követtek volna el — és ilyen szigorú büntetéssel sújtotta, nemcsak az illető község'ben, de az egész környéken olyan rossz vért szült, hogy általában az volt a felfogás: persze, amikor a kommün után fegyvert kellett fogni, akkor megbizhatók voltunk, akkor szívesen adtak a kezünkbe fegyvert, de most amikor a kisgazdáknak egyik jogáról lenne szó, amelyet ők is élvezhetnének, akkor már megbizhatatlanok, akkor a fegyvert máiéi kell venni a kezükből. Mondom, igen rossz vért szült ez az eljárás az egész környéken. Arra vonatkozólag, hogy milyen különös volt ez az eljárás, leszek bátor még egy ténykörülményt megemlíteni, hogy a rágalmazás vádjával szemben, amelyet a túlsó oldalról nemegyszer szoktak hangoztatni eleve is védekezzem. A vadásztár saságnak két tagját, akik ugvanugy tagjai voltak a társaságnak, mint a többiek, ugyanúgy ott voltak a szőlőhegyen, ugyanúgy rajtaérték a kihágáson, hogy keresztülmentek a szőlőn, tehát mindazt elkövették, amit a többiek, ezt a két tagot eljárás alá abszolúte nem vonták és őket egyáltalában nem büntették meg. Bocsánatot kérek, ez már mégis csak magán viseli annak látszatát, hogy itt bizonyos hatóságok előtt nem kellemes embereket akarnak sújtani, viszont az a két másik kedves ember nagyon könnyen megmenekült. Ennek az egész dolognak nem

1 tudok más magyarázatot és más szint adni. (Putnoky Mórié: Felmentették a másik kettőt?) Eljárást sem indítottak ellenük (Barthos Andor: Mert nem volt helye!), pedig tudták róluk nagyon iól, hogy ott voltak, nevüket a csendőrök épugy felírták, mint a többiekét, de ellenük nem történt semmi. (Kiss Menyhért: Minta-közigazgatás!) Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminister ur az általam előadottakat nem hallgathatta meg, mert meg vagyok győződve arról, hogy ő is az igazság iránt tartozó kötelességének tartaná, hogy ezt az ügyet felülvizsgálat tárgyává tegye — mást nem is kérek — és igyekezzék odahatni, hogy ilyen, nemcsak egyes embereket, hanem nagy tömegeket, még pedig hazafias és megbizható tömegeket elkeserítő dolgok a közigazgatás részéről el ne követtesenek. Igen kérem az i. t. belügyminister urat, ha nincs is jelen, hogy igyekezzék ezt a kérdést lehetőleg közmegelégedésre és csakis az igazságnak megfelelően elintézni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja az igazságügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): „Interpelláció sm igazságügyminister úrhoz. 1. Hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy a kunágotai