Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. földreform eljárás, mely 1922 tavaszán kezdődött, végre befejeztessék, és a lefokozott igénylők megkapják földrészeiket? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a dombegyházi kisbérlők a Jakabffy-féle birtokban továbbra is megmaradjanak, tekintettel arra, hogy azzal kapacitálták a földreform során az igénylésük érvényesítésétől, hogy bérleteikben, niig élnek, megmaradnak? 3. Tekintettel a többszáz minden ok nélkül kimaradt igénylőre, hajlandó-e mindkét községre uj eljárást elrendelni? Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Az igen t. igazságügy min ister ur a ministerelnöki budget tárgyalás alkalmával megvilágította az Országos Földbirtokrendező Biróságra vonatkozó részt és felolvasta azokat a statisztikai adatokat, amelyekkel azt igyekezett bizonyítani, hogy a földreform-törvényt és a novellát végrehajtották és végrehajtásánál óriási, mesés, csodálatos eredményeket értek el. Én azután bátor voltam a magam részéről ezeket az adatokat kétségbevonni és elég élénk szóváltást fejtettünk ki erre vonatkozólag*. Csak azt sajnálom, hogy amig a minister ur összes adatait az egész sajtó leközölte, addig az én közbeszólásaim és adataim egyetlen egy lapba sem kerültek be. A minister ur beszédének végén azonban tett egy alkotmányos kijelentést, amikor azt mondotta, hogy felkéri azokat a képviselő urakat, akik nincsenek megelégedve a nagy elégedetlenség'g'el, vagyis a törvénynek végre nem hajtásával, konkrét panaszaikat hozzák a nemzetgyűlés elé. Én, t. minister, ur,, a mai napon megkezdem a konkrét panaszok felsorolását és bízom abban, hogy az igen tisztelt minister ur igyekezni fog ezeket orvosolni. Idehozom azokat a panaszokat, amelyek hosszú hónapokon, éveken át jöttek hozzám és amelyek évek óta jönnek a fajvédők pártjához is. (Sírausz István: Nem párt, csak csoport!) De igenis párt. Én tehát kénytelen vagyok ezeket az adatokat idehozni. Kezdem azzal, hogy Csanád vármegyének egyik legmagyarabb és leghazafiasabb községében, Kunágotán, ahol jelentékeny számú közép- és nagybirtok áll rendelkezésre, a földreformot ugy hajtották végre, hogy az három kardinális hibában szenved. Az egyik kardinális hibája az Ítéletnek, amely kezeim között van, az, hogy a nagybirtok megállapításánál nem követtek igazságos szempontodat, amenyuyiben olyan birtokokat engedtek ki a leadásra való kötelezettség alól, amely birtokoknak bizonyos hányadot a törvény értelmében feltétlenül le kellett volna adniok. A másik hiba az, hogy nevetséges kicsiny arányokat ál lapítottak meg. Igaz, hogy- a törvény kerettörvény, de ahol 7—8 nagybirtok áll rendelkezésre, természetesen az következik a törvény rendelkezéséből, hogy- a kereteket ki kell tölteni. De Kunágotán a legtöbb amit kaptak, két kis magyarhold föld volt. ezt kapták a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a felnőtt hadiárvák. A harmadik hiba — és ezt az igen t. minister ur is nagyon nehezen fogja tudni megvédelmezni —, hogy hosszas halogatás, eljárás és póteljárás, és újból felvett eljárás után végre mégis csak megszületett az Ítélet, de 1922ben indult meg az eljárás, az Ítéletet meghozták az 1923 év végén és annak ellenére, hogy az ítéletet már meghozták, és ugyebár már 1925-öt írunk, tehát több, mint másfél esztendeje, hogy meghozták ezt az Ítéletet, azt még mindig nem hajtották végre és az igénylők évi február hó 11-én, szerdán. 325 még mindig nem jutottak földhöz. Én ennek az okát nem keresem itt, mert hiszen 15 percnyi időtartam nem is volna elegendő ahhoz, hogy ezt a kérdést részletesen boncoljam, de leszögezem mint tényt, hogy hoztak másfél évvel ezelőtt egy Ítéletet, amellyel az igénylők abszolúte nincsenek megelégedve és még ezt az ítéletet, ezt a kis „nascitur ridiculus mus-t" sem hajtják végre. Azt hiszem, hogy önök az első nemzetgyűlésben annak a pártnak magvát képezték, amely pártnak lényege volt a földbirtokreform-tövény megalkotása és végrehajtása, de amelynek homérosi humorát, mellékízét az adta meg, hogy azok az urak készítették a törvénytervezetet, akik az Omge-ban, tehát a nagybirtokosok között vezető szerepet játszanak és olyan emberek, akik 1918 decemberében a fölmivelésügyi miuisteriumban állást foglaltak amellett, hogy 1000 holdnál nagyobb birtokot földbirtokpolitikai célokra le kell foglalni, a törvény szerkesztésénél arra az álláspontra helyezkedtek, hogy kár volna, ha Magyarország'on a nagybirtok megszűnnék. Ez a szellem átjött fokozottabb mértékben a nem titkos választójog alapján összejött második nemzetgyűlésbe is, amelynek az a szomorú és tragikus feladata, hogy e törvény végrehajtásánál a legtöbb konkrét esetben kénytelen a ministerekliez fordulni és megállapítani', hogy sem a törvény, sem a novella utján nem akarják a földbirtokreformot végrehajtani. Ez vonatkoznék általánosságban, egészen szerény keretek között és parlamenti stílusban a kunágota i igénylők kérdésére. Csanád vármegyének egy másik nagy községében is hasonló állapotok vannak. Általában leszögezhetem, hogy Csanád vármegye ama vármegyék közé tartozik, amelyekben a statisztikai hivatal adatai alapján a legtöbb nagybirtok terpeszkedik Magyarországon. (Ellentmondások jobb felől. — Erdélyi Aladár: Fejér megyében van a legtöbb!) Tessék megnézni Csanád vármegyét. Én végigjártam ezt a megyét, ismerem annak minden községét és városát és állítom, hogy Csanád vármegyében túlteng a nagybirbirtok. Hogy a pálmát esetleg* ebben a tekintetben a dunántúli Arármegyék, esetleg Fejéivármegye viszi el, ezt elhiszem, vagy hogy esetleg olyan vármegye viszi el a pálmát, amelyben a nagy hitbizományok, mint pl. az Eszterházy-féle hitbizomány elterül, azt is koncedálom. De hogy Csanád vármegyében nagyon sok nagybirtok van és hogy Csanád vármegye a nagybirtok tipikus vármegyéje, ezt az állításomat fentartom és ha Erdélyi ,t. képviselőtársam kételkednék benne, ese'üeg szolgálhatok ennek bizonyítására adatokkal is. Dombegyháza községében nagybirtokok és háborús birtokok álltak a földbirtokreform céljaira rendelkezésre s mégis ugyanilyen szűk. gyenge és lehetetlen arányokban állapították meg az igénylők részére adandó földet. Egy-két magyar holdban állapították meg a hadirokkantak, hadiözvegyek és a hadviselt katonák igényét és emellett igen sokáig hnzódott az eljárás. Mégis megkapták a földet, amelyet a bíróság megállapított és ezt nem is teszem kritika tárgyává. A tárgyalások alkalmával azonban a nagybirtokos urak azt hangoztatták s kérték a népet és a kísbérlőket, hogy ne igyekezzenek igényeiket túlozni, ne jelentkezzenek földért és ne kérjék a földbirtokreform törvény végrehajtását, mert biztosítják őket arról, hogy amiig élni fognak, benhagyják őket bérleteikben, nem fogják őket soha bántani, ellenben ha a törvény végre47