Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. 317 vinni az üzlet vezetőségeknél is. Mert igy a Máv olyan testhez 'hasonlít, amelynek rettenetes nagy a feje, de maga a törzs, a test kicsiny és törpe. Ugyancsak ezzel kapcsolatban felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ha a kormány arra hivatkozik, hogy nem tudja megtenni azt, hogy annyi lakóházat építsen egyszerre, amennyi a vagónlakók elhelyezésére szükséges, mert az állam szegény, akkor viszont a másik oldalon a Máv ne tüntessen g-azdagságával. Mert én — hogy ugy monjam — bizonyos tüntetést látok a gazdagsággal abban, amikor minden üzletvezető szalonkocsiba utazik. Megtörtént pl. azon az állomáson, ahol 60 vagónlakó öt év óta vagonba lakik, nem kevesebb, mint három szalonkocsi állott egy napom és egy éjszakán át azért, mert három üzletvezető urnák egyszerre jutott eszébe az, hogy azt a határállomást inspieiálja. Erre még a világon példát nem láttam. Ha már a ministereknek van szalonkocsijuk és van szalonkocsija a Máv elnökigazgatójának, ezt még értem, de hogy a Máv minden üzletvezetője szalonkocsit vehessen igénybe, ezt szegénységünkkel összeegyeztethetőnek nem igen tartom. (Beck Lajos: Nagyon helyes!) Erre vonatkozólag van szerencsém egy határozati javaslatot beterjeszteni, mely a következőképen hangzik (olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hegyeshalmi, illetve moson-magyaróvári állomások mentén még mindig vagonokban lakó 80 vasutascsalád sürgős elhelyezéséről lakóházak építése által még lehetőleg jelen költségvetés keretében gondoskodjék". Én ugy tudom, hogy három millió aranykorona, van felvéve a költségvetésbe a Máv költségvetési előirányzatában a lakóházak építésére. Arra kérem a minister urat, méltóztassék elsősorban a határszéli állomásokon lévő állapotok megjavítására és a határszélen még vagonba lakó vagyontalan családok elhelyezésére fordítaná ezt az összeget. Én bizalommal viseltetvén a kormány iránt, a kereskedelmi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani! (Nem.) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A házszabályok értelmében még az előadó urnák és a kereskedelemügyi minister urnák van szólásjoga. Kivan az előadó ur szólani? Temesváry Imre előadó: Nem! Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottsága ellenére néhány felvilágosítást adjak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ezek alkalmasak lesznek arra, hogy bizonyos megnyugvást keltsenek egyes olyan kérdésekben, amelyek a mai vita folyamán felmerültek. Ami mindenekelőtt az ipari oktatás kérdését illeti, nekem már a pénzügyi bizottságban is alkalmam volt kijelenteni azt, hogy a jövő esztendőt illetőleg tervünk az, hogy elsősorban az utügyekuél, másodsorban az ipari oktatásnál igyekszünk arra, hogy a most beállított tételeket növelhessük. (Élénk helyeslés) Remélem, ennek meg is lesz a lehetősége. Ami az építőiparral kapcsolatban felmerült kérdéseket illeti, a helyzet az, hogy az építőiparra vonatkozóan a törvényjavaslat készen van, amely hivatva van szabályozni azon kérdéseket is, amelyek itt a nemzetgyűlésen szóvá tétettek. Én azt hiszem, hog*y még & tavaszi hónapok folyamát alkalmam leszi egy törvényjavaslatot a nemzetgyűlés ele terjeszteni. (Helyeslés.) Ami az iparfelügyeleti kérdést illeti, azok az aggályok, hogy az iparfelügyelet egy redukálásáról van szó, _a ^ tényeknek nem felelnek meg. Mi ellenkezőleg épen az ipar felügye let kiépítésére törekszünk ós ilyen irányban már is tétünk lépéseket. (Az elnöki széket Scitovszky Béla. foglalja el.) Épen a legutóbbi időkben gondoskodtunk arról, hogy az iparfelügyelők mindenkor az ő kerületükben az általános ipari helyzetre is kiterjesszék figyelmüket, úgyhogy ők legyenek azon szervei a kereskedelmi tárcának, amelyek az egyes vidékekről az általa nos ipari helyzet tekintetében mindenkor jelentéseket adnak. Ami az utügyet illeti, tegnap volt alkalmam bejelenteni, hogy most folynak serényen az erre a törvényjavaslatra vonatkozó tárgyalások. Azt hiszem, ezzel a törvényjavaslattal is rövid idő alatt a nemzetgyűlés elé fogok jöhetni. A ma elhangzott felszólalásokból épen azt látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak iránya nagyjából az, amely megfelel azoknak a kívánságoknak, amelyek a tárca költségvetésének tárgyalásánál a mai napon elhangzottak. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a kisipar kérdését illeti, egész természetes, hogy a kisipari hitel megoldásánál is előfordulnak nehézségek, ott is megesik néha, hogy van egy vas más kinövés. De ez nem jelenti azt, hogy általában az a mód, ahogyan ma a kisipari hiteligények kielégítése történik, nem felel meg teljesen a kívánalmaknak. Amit a mai napon hallottam, különösen Orosházára vonatkozólag, vizsgálat tárgyává fogom tenni és remélem, hogy meg fogom találni a megfelelő megoldás lehetőségét. Ami a közszállitási szabályzatot illeti, a dolog ugy áll, hogy mi az utóbbi időben már igyekszünk mindenütt teljesen érvényesíteni a közszállitási szabályzat rendelkezéseit, amelyek tényleg közel tiz esztendőn keresztül nem voltak teljesen érvényben, de amióta a korona stabilizációja bekövetkezett, az utóbbi időkben, ahol csak lehetett, már érvényesíttettek és épen a legutóbbi időben kértem fel az összes tárcákat arra, hogy azokat megfelelően érvényesítsék. Ami az állami üzemek kérdését illeti, kifogás tárgyává tétettek az államvasutaknál a jutalmak és a részesedési illetékek. A helyzet az, hogy az államvasutaknak — amit méltóztatnak tudni — összesen 180 millió aranykorona körül van a budgetje. Mindaz, ami jutalék címén az egész folyó költségvetési esztendőben az államvasutaknál kiosztásra kerül — még pedig részben az elmúlt félesztendőben került kiosztásra, részben pedig a következő félesztendőben fog kiosztásra kerülni — összesen 4,800.000 aranykoronát tesz ki. Azt hiszem, hogy ez nem olyan iiagj 7 összeg, amely az üzemi jutaléknál kifogásolható len ne. Csak tájékoztatásul említem meg, hogy a postánál, amelynek budgetje — amint méltóztatnak tudni — csak körülbelül egy negyedrésze az államvasutak budgetjéuek — ugyanezen 1 üzemjutalék összege — amely ott más rendszeren épül fel, körülbelül 2,800.000 koronát tesz ki, úgyhogy a posta igazgatásnál aránylag nagyobb az üzemi jutalék, mint az államvasutaknál. Az államvasutakkal kapcsolatosan felvetett egyéb kérdéseket, nevezetesen azt a kérdést 46*
