Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

316 Â nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. olyan állítást, amelyet ezekről a padokról szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) Én eddig azt hittem, hogy Győrött nem laknak csavarteszü székely góbék. Varga Bálintnak h ivják az ipartestület elnökét. Amikor levelét hallottam, ennél csa vártabb okoskodásra még példát nem láttam. T. i. azt mondja az illető úriember, hogy mi, keresztény többségi párt a szocialista programnak egyik pontját segítjük előre akkor, amikor nem engedjük meg, hogy húsipari üzemekben a munkások vasárnap dolgozzanak. T. Nemzetgyűlés! Ez nem szocialista program, mert az egy örökérvényű keresztény törvény (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.), hogy: az Ur napját megszenteljed! És én nemhogy arra kérném a kereskedelmi minister urat, hogy iazitson a vasárnapi munkaszüneten, hanem igenis, arra hivom fel a figyelmét, hogy szigorítsa a vasárnapi munkaszünetet. (Helyeslés jobbfelől.) Ha azt mondják, hogy vasárnap is etnni kell és húst fogyasztania kell az embernek, erre csak azt felelem, hogy a művelt nyugaton talán jobban élnek az emberek, mint minálunk ás szintén fogyasztanak vasárnap húst, a vasárnapi munkaszünetet mégis a legszigorúbban viszik keresztül. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Egy határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni, hogy (olvassa): „A kormányt utasítsa a nemzetgyűlés, hogy a nyugati államok példáj teljes és szigorú vasárnapi munkaszünet keresztülvitelére alkalmas javaslattal lépjen a nemzetgyűlés elé". (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Az Ószövetségben a Szentírás szava szerint az Úristen a földi vágj on osság-ot kötötte a szombat megszenteléséhez, a szombati munkaszünet megtartásához. Még ma is áll ez a törvény, illetőleg- ez az ígéret, mert a példa, a tapasztalat azt mutatja, hogy azok az államok, ahol szigorúan megtartják a vasárnapot és a vasárnapi munkaszünetet, gazdagok (Ugy van! balfelöl.), ahol pedig nem tartják meg, azok szegények. (EőriSzabó Dezső: Igaz!) Ha már mihozzánk adresszálva a győri husipari testület t. elnöke az ő szózatát, én azt mondom, t, Nemzetgyűlés, hogy a többségi párt a nevéhez maradna hü és tényleg a keresztény igazgatása, amint ő mondotta, megbotráiikozművét állítaná fel akkor, ha a vasárnapi munkaszünetnek szig-oru és az egész vonalon való keresztülvitelére törvény formájában gondoskodnék. (Helyeslés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Strausz István képviselőtársain beszédében sokat foglalkozott a Máv igazgatásával. Dacára annak, hogy nem vagyok vele egy véleményen, hogy a Máv mai igazgatása, amint ő mondotta, megbotránkoztató módon rossz (Strausz István: Nem az! Csakhogy kivették a hatáskörünk alól!), mert talán egyik állami üzem sem élt« át olyan hamar, illetőleg reparálta azokat a károkat, amelyeket a két forradalom

1 és a román betörés okozott neki (Strausz István: Az állam pénzén! Az adózók filléreiből! — Viczián István: Lehetetlen el nem ismerni!), — mégis egy-ket megfigyelést, egy-két gondolatot és megállapítást kénytelen, vagyok előadni a Máv igazgatását illetőleg-. Az egyik a határszéli állomásoknak és a hegyeshalmi és mosoni vagónlakóknak ügye. Én a mai napon értesültenn» arról és pedig- a legilletékesebb tényező ajkáról, hogy az ország területén belül már csak három vagónlakó család van. (Griffer Miklós: Nem igáz! — Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Budapesten! — Griger Miklós: 600 körül van!—Walko Lajos kereskedelemügyi minister: 500 körül!) Én a t. Nemzetgyűlés és a kormány figyelmét fel hivom arra, hogy a legexponáltabb helyen, künn a határon, ott ahol a legtöbb külföldi utas járja az útját Magyarország felé (Griger Miklós: Hegyeshalom!), a hegyeshalmi és anOson-magyaróvári állomáson még ma is 80 család lakik vagonokban künn a puszta mezőn. (Szomjas Gusztáv: Ez az entent szégyene!) Ez nemcsak az entent szégyene, hanem a mi szégyenünk is, mert ha szegények is vagyunk, azért szegénység-ünket ne rakjuk ki annyira tüntetőleg magára a határvonalra. Szivet facsarok azok az állapotok ott, a vagónlakók között. A legkülönbözőbb betegségek szedik áldozataikat, De nemcsak ebből a szempontból, hanem, szociális szempontból is kész veszedelem ezt az állapotot, amely már öt év óta tart, tűrni. Tudjuk, hogy Hegyeshalomra és Mosoir-Magyaróvárra bejárnak az osztrák vasutasok. Az osztrák vasutasok sokkal jobban vannak fizetve és róluk az állam már lakás szempontjából is teljesen gondoskodott, így tehát a szociális szempont is kívánja azt, hogy ne engedjük a külföldi agitáeiót benyomulni a vasutasság körébe és az ilyen jogos elégedetlenség-nek forrásául szolgáló okokat, állapotokat szüntessük meg-, mint amilyen a {hegyeshalmi és moson-inagyaróvári vagónlakók helyzete. T. Nemzetgyűlés! A vasúttal kapcsolatban felhívom a kormány és a kereskedelemügyi minister ur figyelmét a vasúti' munkások egyik kérésére (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a vasúti munkások azt kérik a kereskedelmi kormánytól, hogy ha neni^ is akkora családi pótlékot, amilyent a legkisebb fizetési osztályba sorozott rendes vasúti alkalmazottaknak ad, de mégis valamilyen családi pótlékot méltóztassék ré

L szűkre juttatni. Csak egy példát mondok. Egy vasúti előmunkás, aki a pályamunkát vezeti, és nagy felelősség háramlik vállára, mert egész csapat munkás, és nagyértékü anyagok vannak rábízva, nem

1 kap családi pótlékot Viszont az a vasúti őr, aki sakkal könnyebb és kevésbé felelősségteljes szolgálatot teljesít, kap családi pótlékot. Ezek az emberek ma sokkal rosszabb viszonyok között vannak, mint az arany fizetési rendszer ideje előtt voltak. Amikor a kedvezményes, a természetbeni ellátást kapták, akkor legalább megkapták a családtagok után rendes élelmiszer-rációjukat. Ma ezt nem kapják meg", s igy a rendszerint sok családtaggal rendelkező munkáscsalád helyzete sokkal nehezebb most, mitit volt a fizetésrendezés előtt. Ugyancsak a Máv-val kapcsolatban bátorkodom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni egy anomáliára. Tudjuk, hogy a Máv a létszámcsökkentést, illetőleg- a B-listára helyezést az egész vonalon keresztülvitte: de az én megállapításom, szerint inkább a külszolgálatban, mint a belső adminisztrációban vitte keresztül. Mert ugy állunk ma, hogy a mi' megcsonkított vasúti vonalainkat négy üzletvezetőség intézi még ma is. Az üzletvezetősógek felett áll a vasúti és hajózási főfelügyelőség, efelett pedig áll még a kereskedelemügyi ministerium közlekedésügyi osztálya. Ha inár a létszámot kell apasztanunk, és pedig oly mértékben, hogy az már a forgalom biztonságát és lebonyolitását veszélyezteti, ha annyira mentünk már, hogy csak miuden harmadik őrház maradt Bieg a pályatestek men! ten, akkor a létszámapasztást keresztül kellene