Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hé lí-én, szerdán. 315 Derültség és zaj a jobboldalon.) Hiszen már mondottam, hogy Tolnay kiküldetése megnyugtat, sőt módosítom álláspontomat- (Zaj. Halljuk! Halljuk!) annyiban, hogy h.a. Tolnay Kornél helyesnek fogja találni az államvasutaknak azt a törekvését, hogy az államvasutak, az alkotmányos követelmény ellenére, kivonassanak a magyar nemzetgyűlés ellenőrzése alól, akkor én feladom elfoglalt álláspontomat. Én különben nem támadtam senkit személyében, én csak az ottani ügyvitelt és igazgatást bíráltam, és bírálatom során, régi tapasztalataim alapján szűrődött le az a vélemény málarn,, amelynek kifejezést adtam, Most is fentartom, hogy teljes lehetetlenség az, hogy az államvasutak kezelése csak formailag' illesztessék be a magyar allant költségvetésébe. Fogják ezt majd magyarázni, de én, ha kell, magánúton is megmondom az illetőknek, hogy a költségvetési jogot nem ugy kell értelmezni, hogy annak gyakorlására elég a betekintés lehetősége; én nem betekintést akarok, mert bíráló, irányitómunkára vagyok hivatva mint nemzetgyűlési képviselő, és erre van hivatva az egész nemzetgyűlés. Ennek a munkának a lehetőségét pedig az államvasutaknak mostani költségvetési rendszere egészen elzárja nemzetgyűlés tagjaitól. Még* hangsúlyozom, hogy az állani vasutakat minden tekintetben megértő szociális érzékkel kellene vezetni. Ott azonban minden megvaki, csak ez az érzék hiányzik. Ha nézzük az állásokat, azt látjuk, hogy csak a magas állások vannak favorizálva, csak a magas állásokat javadalmazzák olyan arányban, hogy a megélhetés biztosítva van. A magas állások sincsenek ugyan megfelelő módon dotálva, de az alsóbb fokozatokban levő alkalmazottakhoz, tiszt viselőkhöz képest a magasabb állásokban levő vasúti tisztviselőnek, legalább az emberséges életük biztosítva van. A jutalmak kiosztásáról és annak arányairól az állások minőségéhez viszonyítva nem beszélek, mert én az ilyen kérdésekkel nem szoktam foglalkozni. Ez olyan kérdés, amelyet előbb-utóbb az alkalmazottak fognak minden hatóságnál bár küzdelem utján, tisztázni és a ministert felvilágosításaikkal arra a belátásra fogják birni, hogy ilytermészetü kérdésekben ne határozzon egy, vagy két tisztviselő tanácsára. Még a postáról kívánok egynéhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) A postaintézmény pénzügyi szempontból derekasan megállja a helyét. Kétségtelen, hogy a posta törekszik arra, hogy azt a jóhirnevet, amely annyira felőrlődött a forradalmak alatt s amelyet béke,időben élvezett az egész világon, minél hamarább helyreállítsa. Vannak ott kisebb hibák, de vétenék a postaintézmény vezetői ellen, lia én azokat idehoznám, feltárnám. Meg vagyok győződve arról, hogy a postaintézmény vezetősége most, amikor már a pénzügyi eg'yensúly alapjait megteremtette, a maga kezelésének tökéletesítését is ambicionálja magának és rövid idő alatt olyan mintaszerű kezelést fog ott bevezetni, amellyel az összes európai államoknak elismerését knávja. Sok-sok zökkenés van az ajánlott levelek, a postai csomagok, a pénzfeladás körül, a táviratok kezelése és a telefon ügyvitele, valamint a számadási rendszerben. De tudom, hogy megvan a jószándék és megvan a következetes terv a javításra, a tökéletesítésre s megvan a tervek kiviteléhez is a koncepció. Épen azért bizom, hogy minden hiba hamarosan ki fog küszöbölte!ni. Egyre hívom XAPLÖ XXIX. fel a t. kereskedelmi minister ur figyelmét, amiről hallomás alapján tudok, hogy a budai postaépület építkezését öt hónapra megszüntették. Ha ez a szanálási gazdálkodás, akkor igazán kételkednünk kell, hogy el fogjuk-e tudni érni a végén azokat az eredményeket, amelyeket a szanálástól vár az ország. (Szomjas Gusztáv: Talán csak a téli hónapokra szüntették meg- az építkezést!) Nem a téli hónapokra szüntették be, hanem beszüntették azért, mert nincsen pénz. Szakemberekkel beszéltem erről a kérdésről és azok azt a felvilágosítást adták nekem, hogy a beszüntetés nagy anyagi kárral jár, annak dacára, hogy tető alatt van már az épület, de mégis ha öt hónapra megszakitjuk a munkát, akkor a falazatnak bizonyos részeit, amikor felveszik a munkát, le kell bontani és sok olyan más körülmény áll elő az építkezés beszüntetése folytán, ami pénzügyi tekintetben nagy hátrányára van a postakincstárnak. Enynyire, menni a takarékosság" elvének alkalmazásában mégsem lehet. Ez nem takarékossság. A magyar állam kétszeresen fizeti meg a takarékosságnak ideig-óráig való érvényesítését. Emellett a munka hátráltatása miatt sokat szenved a közérdek, amelynek szolgálta, sürgős befejezését követeli az építkezésnek. Azért is hoztam ide ezt kérdést, hogy ne suttogjanak arról itt is ott is, hanem a legilletékesebb helyről, a kereskedelmi minister úrtól halljam iueg, és hallja meg az egész nemzetgyűlés, miképen áll a helyzet az építkezések beszüntetése kérdésében. T. Nemzetgyűlés! Dréhr Imre t. képviselőtársam arra a figyelmeztetésére, hogv a t. kereskedelmi minister vir szólni kivan, be is fejezem beszédemet. Az elmondottak után álláspontom a szavazatra nézve azt hiszem, nein kétséges a t. nemzetgyűlés előtt. A költségvetési előirányzatot, amelyben példátlan sérelem foglaltatik a magyar költségvetési jog ellen, (Élénk ellentmondások jobbfelőt.) a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés balfelől.) 1 Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! Előttem felszólaló t. képviselőtársam azon állitásához. hogy a kisiparososztály, mint a nemzeti termelés egyik legfontosabb tényezője, megérdemli, hogy az állam részéről a legnagyobb támogatásban részesüljön — hozzájárulok, teljes mértékben aláírom. A kormánynak meg kell tennie mindent, hogy a nehéz időkön átsegítse a kisiparososztályt. (Helyeslés.) Másik állításával szemben, amely t. képviselőtársam beszédének gerincét képezte, a következőket jegyzem meg: Ö azzal vádolt bennünket, hogy mi bedugjuk fülünket és struccmadár módjára homokba dugjuk fejünket és nem látjuk azt, hogy a költségvetési előirányzatban alkotmánysérelem történik akkor, amikor a Máv. költségelőirányzatát csak mint füg'geléket kezelik. Ha minket megvádol t. képviselőtársam, hogy mi bedusjuk fülünket, akkor azt kell mondanom, ő pedig behunyja szemét, mert a szanálási törvényben erre vonatkozólag egy világos rendelkezés történt, és a rendelkezésnek csak folyománya az az eljárás, hogy a Máv költségelőirányzatát csak mint függeléket kapcsolták a kereskedelmi budeethez. T. Nemzetgyűlés! Nem szólaltam volna fel a vita során a. kereskedelmi tárcánál, ha sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam a mai napon, amikor a győri husipari szövetségnek egyik panaszát hozta ide, a vasárnapi munkaszünetet illetőleg, nem kockáztatott volna meg 46