Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
314 A nemzetgyűlés 37í. ülése 1925, az államvasutakat. Most látjuk azt a szakadékot, amelyet ezáltal előidézett az állami élet és a vasutak között; a gazdálkodásban pedi#, még szomorúbb tapasztalatai lesznek. Honvédelmi szempontból is milyen nagy jelentősége van az államvasutaknak! Szinte több és nagyobb értékű honvédelmi szempontból a nemzetgyűlés teljes ellenőrzésének és teljes befolyásának biztosítása az államvasutak felett, mint maga az ujoncmegajánlási jog. Különben az ujoncmegajánlási jog elaltatásáról a magam közjogi véleményét a honvédelmi tárca előirányzatának tárgyalása során szintén kifejtem. Fellázitó kell hogy legyen az igen t egységespártra nézve is, ami a vasutak előirányzatának a költségvetésbe való beillesztésével történik. (Kiss Menyhért: Nem nagyon lázadnak! Nem is figyelnek!) Ha forgatjuk az üzemi ágazatok költségvetését, azt látjuk, hogy minden üzemi ágazat részletes és sommás költségvetési előirányzatát beillesztették a törvényben előirt módon és keretben a megfelelő helyére. E tekintetben egyedül a vasutakkal tettek kivételt. Átvitték a mellékletek közé ugy a költségvetési előirányzatának ^részletezését, mint annak indokolását. A tulajdonképem helyen csak egy rövid összefoglalása van a kiadásoknak és bevételeknek és ehhez nyújtanak egy rövid indokolást, amelynek esszenciája az, hogy az államvasutak pénzkezeléséhez semmi j köze nincs a nemzetgyűlésnek. (Kiss Menyhért: Kié akkor ez az államvasút! Magánosoké 1 ?) Kell hogy megértsük, hogy nem alakiság az álamvasutak részletes költségvetésének és indokolásának mellékletként való közlése. Ennek, a törvény jogán az a következménye, hogy a nemzetgyűlés kritikájával nem szabad olyan hatékony befolyást gyakorolnia az államvasutak üzemére, amely maga után vonhatná, hogy az előirányzat megváltoztassák. Amint már előbb mondottam, a nemzetgyűlés budgetjoga az államvasutakkal szemben egyszerű alakisággá devalválódott: sommásan alapítja meg kiadását és bevételét. Egy olyan intézményét, amelyre a szanálási tervünk keresztülvitelében döntő szerep vár és amely honvédelmi szempontokból is tényezőnek tekintendő. Hozzá még a mai igazgatásával, főleg tarifális politikájával társadalmunk egyik osztálya sincs kibékülve. Nem tudom, a kereskedelemügyi minister úrtól ered-e az, vagy más láthatatlan, a kuliszszák mögé húzódó faktortól, de akárki csinálta, megismétlem, hogy lázadás a magyar budgetjog ellen, lázadás a nép érdekei s a nép érdekeivel összeforrt kincstári érdekek ellen. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: A szanálási törvény alapján kiadott rendeleten alapszik. A 33-as bizottság tárgyalta le.) A 33-as bizottsáü* letárgyalta, igen t. minister ur és el is fogadhatott egy ilyen rendeletet, de ez még nem a nemzetgyűlés. A nemzetgyűlésnek jósra van hozzá és szükséges is, hogy ez ellen felemelje szavát azért is, mert látjuk, hogy az államvasutnál nincs minden rendben. De ha mintaszerű üzemvezetés volna is, ha azt látnók, hoary ott az adminisztrációban, üzemben élet folyik akkor sem lehetne megengedni a titokzatos kezelést már csak azért sem, mert a honvédelmi érdekeket kockáztatjuk vele. Tudom, hogv uenii a kereskedelemüsrvi minister úrtól ered az indokolás. Olyan indokolást vártunk az államvasutakra vonatkozólag, amely bevilágított volna egész gazdasági életünkbe. Hiszen az államvasút mikénti kezelése, mikénti ügyvitele, főié« mikénti tarifája oly hatalmas faktor a közgazdasági életben, de az államháztartás pénzüarvi életében is, hogy a nemzetgyűlés joggal várhatott nívós indokolást, amely visszaéli február hé 11-én, szerdán. tekintést engedett volna a vasutak kezelésének múltjára és programot adott volna vezetésének jövő tervei felől. Az indokolás, melyet ide tűztek mellékletként az üzemek költségvetési előirányzatához, még egy számvevő őrmester nívójának mértékét sem üti meg. (Derültsép. Ellentmondás jobbfelöl. Élénk helyeslés balfelől) Azt hiszem, hogy bár nagyon rapszodikusan beszéltem, de a t. Nemzetgyűlés méltányolni fogja felszólalásomat (Kiss Menyhért: Nagy számban vannak jelen!) méltányolni fogja azokat az elsőrendű állami érdekeket, melyeket felszólalásommal védeni kívántam.. Ha az igen t. egységespárt a? államvasutak költségvetési kezelésének terveire is áment mond és pláne felszólalásom után helyeslő szavazatával törvényerőre emeli, ^ akkor ez az egységespárt igazán elveszti jogosultságát arra, hogy ennek az országnak kormányzatát irányítsa. (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Én kritikámban mindent megmondok, akár előnyös önökre, akár nem; igazságos kritika azt kivan ja. Méltóztassanak az államvasutakra nézve elfoglalt álláspontomat komolyan mérlegelni és azt szavazatuk többségével érvényesíteni. (Zaj a jobboldalon. Balfelől helyeslés.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Strausz István: Ugy látszik, az igen t. egységespárt bedugja a füleit — mondjuk — bedugja a fejét a homokba és struccpolitikát folytat. (Up y van! balfelől.) Nem akar tudni a komoly bajokról semmit, csak mostani költségvetési vitában a párt nem ennek bizonyságát adta. Olyan értékes, szakszempontokból is magvas kritikát hallottam arról az oldalról, hogy nem akafiom hinni, hosrv a párt egyes tagjai meg ne inogjanak szilárd kormánypártiságukban annak hallatára, hogy mit akar itt a kormányzat az államvasutak kezelésével. A kormány szándékának megit élésén él arra is gondolnunk kell, hogy az államvasutaknál nem kincstári könyvvitel van. A régi állapot sem volt ideális, mert kettős könyvvitel szerint vitték a vagyon- és pénzkezelést, de egyszerű kincstári rendszerben számoltak el a learfőbb állami számszéknek és a nemzetgyűlésnek. A törvényhozás elé tehát egy átmódositott számadás került. Csoportosították a vagyon- és pénzkezelést ugy, ahogy nekik tetszett. Eégen foglalkoznak már azzal a kérdéssel, hogy a kettős könyvvitelt az f államvasutaknál megszüntessék. Méltóztassék csak információkat kérni báró Szterényitől, akit a t. kormány bedisznonált az országos takarékossági bizottságba. De a ministerelnök urnák arra is volt gondja, hogy ne Szterényi bárót küldje az államvasutakhoz felül vizsga lóknak, hanem az országos takarékossági bizottságnak az államvasutak ügyvitele és kezelésében dilettáns tagját. Ha Szterényi báró menne ki az államivá sutákhoz még eery másik hozzáértő kiküldöttel és azt jelentené a nemzetgyűlésnek, hogy ott minden rendben van, én volnék az első, aki visszavonnám az imént hangoztatott kritikámat az államvasutak kezeléséről. (Zaj.) Én megnyugodnék Baosinszkv volt állani vasúti üzletvezetőnek véleményében is, de semmi szin alatt sem nyugszom meg abban, hogy laikus vizsgálóbiztos kritikája alánján ámítsa a kormány a közvéleménvt. (Walko Laiog kereskedelmügyi minister: Hiszen Tolnav Kornél elnöke volt a Máv.-nak!) Ha igy van Tolnavnak képzettségébe megbizom; csak az ellen tiltakozom, hogy laikus legyen a vizsgálóbiztos. (Walko Laios kereskedelemügryi minister: Hát Tolnay laikus! —
