Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 37 Í. Hieße 1925. jában ezt a hátieret felfedte volna a nemzetgyűlés előtt. Szerettem volna a kereskedelemügyi minister ur expozéjában azt is hallani, miképen szándékozik fejleszteni nagyobbarányu mértékben az ipariskolákat. Különösen szükségesnek tartom azoknak az ipariskoláknak fejlesztését, amelyekben a lányok kioktatásával a lányoknak, nőknek iparra való nevelésével foglalkoznak. Ilyen iskola alig van egynéhány az országban, ugy tudom, hogy Budapesten is csak egyetlen ejçy ilyen intézményünk van és csak a legutóbbi időkben értesültem arról, hogy ez az intézet egy fiókintézetet is nyitott Budán. A lányok, általában a nők, akik között sok a kenyértelen, nagy reménnyel tekintenek a kereskedelemügyi minister úrra. Nem azért, mintha azt várnák tőle, hogy férjhez adja őket, hanem hivatottnak találják őt arra, hogy alkalmat nyújt nekik a szakmunkákban való kiképzésre. A békeidőkben igen nagy hibája volt közoktatásunknak az, hogy a lányoknak gyakorlati munkára való kiképzésével egyáltalában nem foglalkozott. Még nagyobb hiba, hogy eziránt ma sem mutat a kormány megértést. Nem ijed meg attól a sok B-listás nőtől, akiket a magánvállalkozásokból és az állami hivatolokból tömegesen elbocsátottak? Az ember szinte borzadva gondol arra, hogy mi lesz ezzel a sok állás nélkül maradt női munkaerővel. Szeretném' felrázni a t. kormányt közömbösségéből, azért a kérdést a t. kereskedelemügyi minister ur fokozottabb gondjaiba ajánlom. Nehezményezem még a kereskedelemügyi minister ur költségvetési programját abból a tekintetből, hogy nem adott felvilágosítást azokról a küJön hitelekről, külön kölesönökről, amelyeket a pénzügyminister ur a tárca költségvetésében megszavazott fejezeteken kivül is neki rendelkezésére bocsátani ígért. Nem tudom, hogy ez csak igéret-e, vagy már talán beváltatott, ugy, ahogy az a földmivelésügyi tárcánál történt. Ezt a nemzetgyűlésnek^ tudnia kell és tudnia kell azt is, hogy a költségvetésen kivüli gazdálkodásban milyen célra, milyen feladatokra kívánja a kereskedelemügyi minister ur a nyújtott különleges hiteleket és kölcsönöket igénybe venni. Ugy tudom, és ugy hallottuk itt a nemzetgyűlésben is, hogy a pénzügyminister ur belátta, hogy a költségvetés szűkös javadalmából képtelenség a tárcába összpontosuló nagy feladatokat megoldani. Azzal tisztában van a nemzetgyűlés minden egyes tagja, akár agrár, akár ipari vagy kereskedelmi érdekeket szolgál, hogy a költségvetési előirányzatban megszavazásra váró, összességében 13 millió aranykorona, amelynek jórésze személyi kiadások fedezésére szolgál, olyan szűkös javadalom, amellyel nem lehet előbbrevinni Magyarország lezüllött iparát és kereskedelmét. A közutakkal már foglalkoztak többen felszólalásaikban a kormánypárt részéről. Én ezekkel a felszólalásokkal teljesen egyetértek. A közutak karbahozatala, uj közutak épitése elsőrangú gazdasági érdek. Ebben a tekintetben sein kaptunk tervszerű kiépitési programot. Nem akarom hinni, hogy a kormány az utak kiépítését elsősorban ott fogja foganatosítani, ahol legnagyobb a politikai nyomás, ahol legnagyobb a politikai befolyás. Ezt a kérdést, mint általában a kormányzati kérdéseket, a politikától teljesen izolálni, teljesen , mentesíteni kell. Minden eshetőségre le kellett volna a költség-vetési előirányzat indokolásában a nagy ministeri expozéban szögezni a munkaprogramot az elhanyagolt közutak karbahelyezésére és az uj utak létesítésére nézve. évi február hó 11-én, szerdán. 313 Azzal kezdtem beszédemet, hogy elismerésemet nyilvánítottam a t. kereskedelmi minister úrral szemben. Amikor azokról az üzemekről szólok, amelyek a kereskedelmi tárca körébe tartoznak, kénytelen vagyok ezt az elismerést megtagadni a minister úrtól. Az indított főleg a felszólalásra, ami az üzemeknél, főleg a vasutak körül észlelhető. Megdöbbent a törekvés, amelyet a költségvetésből megállapítok. Nem tudom, kinek az eszméje — nem is eszméje, de merészsége — volt az. hogy az államvasutak kezelését teljesen kivegyék a szuverén nemzetgyűlés budgetjogának befolyása alól. Lehet ezt igy is, lehet ugy is magyarázni, de rendkívül súlyos megítélés alá esik a budgetjog érvényesithetésének kizárása az államvasutak igazgatása, gazdálkodása és kezelésére nézve. Legjobban megvilágítja a kormány szándékát az, hogy a tervezett költség-vetési beállítás mellett a nemzetgyulé.s szavazás utján az államvasutaknak csak a sommás kiadásának és sommás bevételének megállapítására jogosult. Egészeii világos a helyzet: alapot létesítenek az államvasutakból. Ez annál feltűnőbb, mert köntörfalazás és nem nyílt színvallással történik. Nagyon gondosan kell a költségvetést tanulmányozni, hogy a bíráló rájöjjön arra, hogy az államvasutakat tulajdonképen ki akarják venni mindennemű törvényhozási ellenőrzés alól. Sokkal rosszabb a helyzet az államvasutak ellenőrzésére nézve ma, mintha azt szigorúan magánjogi szreződés alapján, bérbeadtuk volna. Csak azt nem tudom, hogy ki iránt van meg ez a nagy bizalom, hogy ennyire diszkréten akarják a többi intézményektől eltérően az államvasutakat kezelni. Minél tovább gondolkozom a kérdés felett, annál inkább érthetetlen ez előttem. Megállapítom, szavaim teljes tudatában hogy, ami a vasutakkal a költségvetésben történik, az lázadás a nemzetgyűlés költségvetési joga ellen. Semmiféle okunk nincs arra, hogy az államvasutak kezelését, pénzügyi igazgatását és üzemének vitelét ennyire elkülönítsük. Most nagyra vannak azzal — talán a kereskedelmi minister ur is —, hogy reorganizálták a vasutakat, hogy a vasutak igazgatását és üzemvitelét olyan útra terelték, amely utón el fogják érni költségvetésének teljes egyensúlyozását. Szó sem lehet róla. Amit az államvasutak bevételeinek növelésével elértek, az mind a közgazdasági élet rovására esik. Felemelték az árutarifát, magasabbra, mint a békében volt. A személyi tarifa ugy a személyvonatoknál, mint a gyorsvonatoknál, már megközelíti a békebéli tarifát. Milyen utón történik még az államvasutak különös felsegitése? A közalkalmazottakat arra kötelezték, hogy kedvezményes jegyeiket megváltsák, amelynek a terhét a vasút a múltban maga viselte, mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. Az állam fizeti egyelőre a közalkalmazottakkal szemben ezt a megváltást, de az állam miből teljesiti ezt! Adóból! Nem olyan lekicsinylendő összeg az, amely e cimen az államvasutaknak jut. mert ez az öszszeg közel 80 milliárd. Könnyű beszélni tehát arról, hogy némileg ranzsirozták az államvasutak pénzügyi helyzetét, főleg jövedelmezőségét. Hozzáveszem ehhez azt, hogy az állami kényszerkölcsönből forgótőke címén több száz milliárdot kapott az államvasút. Azt ebben a házban nem is kell kiemelnem, hogy az államvasutak nemcsak az állam, hanem a közgazdaság, sőt a magánéletébe is annyira belejátszanak. Az állam vas utakra tehát a nemzetgyűlésnek a hatékony befolyását elzárni nem lehet. Fixa ideája volt az igen t. Kállay Tibor képviselőtársamnak, hogy üzemnek nyilvánította