Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. vőben is. Magamnak is volt már alkalmam a múltban, hogy ipari munkások küldöttségét vezessem a kereskedelemügyi minister ur elé és kérelmüket előterjesszem. A minister ur mindig lekötelezett humánus érzésével, szo­ciális gondolkozásával; a munkásság kérelmeit mindig meghallgatta s amennyire a mai nehéz viszonyok között lehetett, ezeknek a kérelmek­nek keresztülvihető részét értékelte. Kérésem most az — és ezt elsősorban a kisiparosság kí­vánságaként mondom —, szíveskedjék a keres­kedelemügyi minister ur közrehatni abban, hogy azok az ipari hitelek, .melyekhez a kis­iparosság eddig is hozzájutott, a jövőben köny­nyebben, gyorsabban foiyósittassaiiak, más­részt csökkentessék ezeknek az ipari hiteleknek kamatlába. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A kisipari kérdéseken ki­vül meg akarok emlékezni az állami üzemek közül elsősorban a magyar állami vasgyárak működéséről. (Halljuk! Halljuk!) A közelmúlt­ban számtalanszor hallottuk, hogy az állami üzemeket, elsősorban az állami vasgyárakat jó volna külföldi tőke kezébe adni. Az igen t. elő­adó ur, Hermann Miksa képviselőtársunk már akkor rámutatott ennek veszedelmére. Azóta is kialakult az a vélemény, hogy bár az állami vasgyárak termelése a múlthoz viszonyítva ez­időszerint lecsökkent,^ némi visszaesést mutat, mégis óriási nemzeti érdek, hogy az állami vas­gyárak semmi körülmények között ne jussanak külföldi tőke kezébe. Nem szabad ennek meg­történnie azért sem, mert hiszen ezek az állami vasgyárak magyar embereket foglalkoztatnak — munkásokat és nagytömegű tisztviselőket •—, akiknek sorsát nem szabad bizonytalanná ten­nünk. Másrészről nem szabad elfelejtenünk azt sem, sogy ezek a nagy állami üzemek magas hivatást töltenek be azzal, hagy munkálkodá­sukkal a nagyipari, gépgyári munkabérekre szociálisan előnyös szabályozó hatással vannak. Én közelről látom ezeknek az üzemeknek, elsősorban az állami vasgyárakhoz tartozó bu­dapesti állami gépgyárnak munkásságát. Ami­kor látom azt a hatalmas munkát, melyet ez a gépgyár végez, akkor bizonyos elfogódást ér­zek, ha összehasohlitom az állami vasgyári üzemek tisztviselőinek mai helyzetét a háború előtti helyzetével. Látóin, feogy ez a tisztviselői kar mily sokat szenved, sőt azt kell mondanom, hogy megfigyelésem szerint aránylagosan töb­bet szenved, mint más állami intézmények tisztviselői. Ennek magyarázata pedig az, ho.gy ez a' tisztviselői kar már a háború előtt is ép ugy, mint most, a Máv-rendsz«rü fizetési osz­tályok szerint kapta, illetményeit s a háború előtt ezeknek áz illetményeknek kedvezményei sokkal jelentősebbek voltak, mint ma. A háború előtt, amikor a termelés jelentékenyen nagy volt, ezek a tisztviselők az illetményel­ken kívül jelentékenyen magas termelési ju­talékhoz jutottak. Ma azonban, amikor a terme­lés minimálisra ren dukáló dott, természetes, hogy a termelési jutalékokként fennálló illet­ményeik aránytalanul nagy százalékban le­csökkentek, igy a vasgyári tisztviselők sza­bályszerű illetményeik sokjkal nagyobb részé­től estek el pereentualiter, mint a többi állami tisztviselők, ők azonban erről a kérdésről soha nem beszélnek, ezeji tisztán az én egyéni meg­figyeléseim. Nem hozzák elő kéréseiket, sőt nem is akarnak Máv-rendszerü beosztásukban változást, mert még mindig remélik, hogy Ma­gyarországon az állami vasgyárak termelése viszonyaink megváltoztatával, jobbrafordultá­val a háború előtti nívóra fog emelkedni. A magam részéről még sem hagyhatom; azonban ezt a kérdést egy további megjegyzés nélkül, NAPLÓ XXIX. évi február hó 11-én, szerdán. 30Î A háború előtti időben ezeknek a Máv-rend­szerü fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek illetményei magasabbak voltak a. termelési ju­talékok folytán, mint más állami tisztviselők illetményei, de viszont ennek, talán — ho.gr ugymondjam — ellenértékeként ők az ő fizetési osztályaikban előhaladásuk közben, bár jelen­tékenyen magas iizetéti osztályba jutottak, a más állami tisztviselők fizetési osztályának megfelelő címekhez nem jutottak. így például a magasabbrangu igazgatóhelyettesek, idősebb főfelügyelők fizetésben elérték azt az illetmény­összeget, amit egy ministeiT. tanácsos^ kapott, azonban az ő illetményeik nem hozták ma­gukkal a méltóságos címnek elérését is. Én nem vagyok hive a címek bőséges adományo­zásának, de mégis az volna a kérésem a keres­kedelmi minister úrhoz, hogy ha, már ezeknek a derék, érdemes tisztviselőknek — akik között számtalan olyan nevű ember van, akinek neve szakkérdésekben az ország határát is túlha­ladja —. nem tudjuk a velük egyidő óta szol­gáló más állami tisztviselők rangosztályát biz­tostani, legalább abban találjon elismerést ré­szükre a kereskedelmi miniszter ur, hogy ezek­nek a nagy intézményeknek legfőbb vezetőit, igazgatói, érdemes régi ügyosztály főnökeit juttassa hozzá címbelileg azokhoz a megérde­melt jutalmazásokhoz, a melyek velük _ egy­rangu, más állami tisztviselőket legújabban a II. fizetési osztályba juttatással, más esetben címek adományozásával hosszabb szolgálatuk után megilletnek. Az állami üzemeknek egyik nagy csoportja a M av. üzemte, amelynek! tiszt­viselőire hasonlóképen vonatkoztatom előbbi fejtegetéseimet. A Máv, szolgáltával kapcsolatban engedje meg a kereskedelmi minister ur, hogy felhív­jam figyelmét arra, hogy a Máv.-nál a B. táb­lázatba sorozott II. osztályú üzemi segédtisz­tek panaszként emiitik, hogy hosszú idő óta — már mintegy öt év óta — nem részesülnek elő­léptetésben és információjuk az. hogy a szaná­lás tartama alatt, a külföldi kölesöp letörlesz­téséig, előléptetés reájuk nézve nem is lesz. Én az ő kérésüket a kereskedelmi minister ur szí­ves jóindulatába ajánlom és kérem, ha csak erre mód és lehetőség van, hogy az ő előlép­tetésüket tegye lehetővé, hogy ne maradjanak el többi karfásaiktól. Végül még egy fontos kérdésről akarok megemlékezni, (Halljuk! Halljuk!) már csak azért is, mert ez a kérdés, mint egészségügyi kérdés elsősorban hozzá van nőve az én fog­lalkozásomhoz. ((Halljuk! Halljuk!) T. i. a Máv. szanálásával kapcsolatban felmerült an­nak gondolata, hogy a Máv. igazgatóságának keretén belül, az igazgatóság egészségügyi osz­tályát szüntessék meg, A Máv. igazgatóságának szervezetében az utolsó években, az elnöki osz­tályban, hét főosztály volt és ide voltak még külön a segédhivatalok is besorozva, az elnök­igazgató helyettesnek vezetése alatt- Az egész­ségügyi osztálynak orvos-tisztviselői a vezető főorvos irányítása alatt látták el és intézték a vasúti egészségügyet és a Máv. betegsegélyző pénztáránk főorvosi teendőit. A Máv. egész­ségügyi osztálya gondoskodott a közvetlenül alája rendelt igazgatósági vezető főorvos ut­ján az igazgatósági főorvosi teendők, (az or­vosi vélemények adása ós a legfelsőbb fórumon való orvosi vizsgálatok végzésének)) ellátásá­ról. A vezető főorvos irányítja az egész háló­zaton az egészségügyi és mentő szolgálatot, el­lenőrzi szakszempontból az egészségügyi intéz­kedések végrehajtását és az egészségügyi in­tézményeket. Javaslatokat tesz egészségügyi szabályok és rendeleïek kiadásira, és a köz­45

Next

/
Thumbnails
Contents