Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. vőben is. Magamnak is volt már alkalmam a múltban, hogy ipari munkások küldöttségét vezessem a kereskedelemügyi minister ur elé és kérelmüket előterjesszem. A minister ur mindig lekötelezett humánus érzésével, szociális gondolkozásával; a munkásság kérelmeit mindig meghallgatta s amennyire a mai nehéz viszonyok között lehetett, ezeknek a kérelmeknek keresztülvihető részét értékelte. Kérésem most az — és ezt elsősorban a kisiparosság kívánságaként mondom —, szíveskedjék a kereskedelemügyi minister ur közrehatni abban, hogy azok az ipari hitelek, .melyekhez a kisiparosság eddig is hozzájutott, a jövőben könynyebben, gyorsabban foiyósittassaiiak, másrészt csökkentessék ezeknek az ipari hiteleknek kamatlába. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A kisipari kérdéseken kivül meg akarok emlékezni az állami üzemek közül elsősorban a magyar állami vasgyárak működéséről. (Halljuk! Halljuk!) A közelmúltban számtalanszor hallottuk, hogy az állami üzemeket, elsősorban az állami vasgyárakat jó volna külföldi tőke kezébe adni. Az igen t. előadó ur, Hermann Miksa képviselőtársunk már akkor rámutatott ennek veszedelmére. Azóta is kialakult az a vélemény, hogy bár az állami vasgyárak termelése a múlthoz viszonyítva ezidőszerint lecsökkent,^ némi visszaesést mutat, mégis óriási nemzeti érdek, hogy az állami vasgyárak semmi körülmények között ne jussanak külföldi tőke kezébe. Nem szabad ennek megtörténnie azért sem, mert hiszen ezek az állami vasgyárak magyar embereket foglalkoztatnak — munkásokat és nagytömegű tisztviselőket •—, akiknek sorsát nem szabad bizonytalanná tennünk. Másrészről nem szabad elfelejtenünk azt sem, sogy ezek a nagy állami üzemek magas hivatást töltenek be azzal, hagy munkálkodásukkal a nagyipari, gépgyári munkabérekre szociálisan előnyös szabályozó hatással vannak. Én közelről látom ezeknek az üzemeknek, elsősorban az állami vasgyárakhoz tartozó budapesti állami gépgyárnak munkásságát. Amikor látom azt a hatalmas munkát, melyet ez a gépgyár végez, akkor bizonyos elfogódást érzek, ha összehasohlitom az állami vasgyári üzemek tisztviselőinek mai helyzetét a háború előtti helyzetével. Látóin, feogy ez a tisztviselői kar mily sokat szenved, sőt azt kell mondanom, hogy megfigyelésem szerint aránylagosan többet szenved, mint más állami intézmények tisztviselői. Ennek magyarázata pedig az, ho.gy ez a' tisztviselői kar már a háború előtt is ép ugy, mint most, a Máv-rendsz«rü fizetési osztályok szerint kapta, illetményeit s a háború előtt ezeknek áz illetményeknek kedvezményei sokkal jelentősebbek voltak, mint ma. A háború előtt, amikor a termelés jelentékenyen nagy volt, ezek a tisztviselők az illetményelken kívül jelentékenyen magas termelési jutalékhoz jutottak. Ma azonban, amikor a termelés minimálisra ren dukáló dott, természetes, hogy a termelési jutalékokként fennálló illetményeik aránytalanul nagy százalékban lecsökkentek, igy a vasgyári tisztviselők szabályszerű illetményeik sokjkal nagyobb részétől estek el pereentualiter, mint a többi állami tisztviselők, ők azonban erről a kérdésről soha nem beszélnek, ezeji tisztán az én egyéni megfigyeléseim. Nem hozzák elő kéréseiket, sőt nem is akarnak Máv-rendszerü beosztásukban változást, mert még mindig remélik, hogy Magyarországon az állami vasgyárak termelése viszonyaink megváltoztatával, jobbrafordultával a háború előtti nívóra fog emelkedni. A magam részéről még sem hagyhatom; azonban ezt a kérdést egy további megjegyzés nélkül, NAPLÓ XXIX. évi február hó 11-én, szerdán. 30Î A háború előtti időben ezeknek a Máv-rendszerü fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek illetményei magasabbak voltak a. termelési jutalékok folytán, mint más állami tisztviselők illetményei, de viszont ennek, talán — ho.gr ugymondjam — ellenértékeként ők az ő fizetési osztályaikban előhaladásuk közben, bár jelentékenyen magas iizetéti osztályba jutottak, a más állami tisztviselők fizetési osztályának megfelelő címekhez nem jutottak. így például a magasabbrangu igazgatóhelyettesek, idősebb főfelügyelők fizetésben elérték azt az illetményösszeget, amit egy ministeiT. tanácsos^ kapott, azonban az ő illetményeik nem hozták magukkal a méltóságos címnek elérését is. Én nem vagyok hive a címek bőséges adományozásának, de mégis az volna a kérésem a kereskedelmi minister úrhoz, hogy ha, már ezeknek a derék, érdemes tisztviselőknek — akik között számtalan olyan nevű ember van, akinek neve szakkérdésekben az ország határát is túlhaladja —. nem tudjuk a velük egyidő óta szolgáló más állami tisztviselők rangosztályát biztostani, legalább abban találjon elismerést részükre a kereskedelmi miniszter ur, hogy ezeknek a nagy intézményeknek legfőbb vezetőit, igazgatói, érdemes régi ügyosztály főnökeit juttassa hozzá címbelileg azokhoz a megérdemelt jutalmazásokhoz, a melyek velük _ egyrangu, más állami tisztviselőket legújabban a II. fizetési osztályba juttatással, más esetben címek adományozásával hosszabb szolgálatuk után megilletnek. Az állami üzemeknek egyik nagy csoportja a M av. üzemte, amelynek! tisztviselőire hasonlóképen vonatkoztatom előbbi fejtegetéseimet. A Máv, szolgáltával kapcsolatban engedje meg a kereskedelmi minister ur, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy a Máv.-nál a B. táblázatba sorozott II. osztályú üzemi segédtisztek panaszként emiitik, hogy hosszú idő óta — már mintegy öt év óta — nem részesülnek előléptetésben és információjuk az. hogy a szanálás tartama alatt, a külföldi kölesöp letörlesztéséig, előléptetés reájuk nézve nem is lesz. Én az ő kérésüket a kereskedelmi minister ur szíves jóindulatába ajánlom és kérem, ha csak erre mód és lehetőség van, hogy az ő előléptetésüket tegye lehetővé, hogy ne maradjanak el többi karfásaiktól. Végül még egy fontos kérdésről akarok megemlékezni, (Halljuk! Halljuk!) már csak azért is, mert ez a kérdés, mint egészségügyi kérdés elsősorban hozzá van nőve az én foglalkozásomhoz. ((Halljuk! Halljuk!) T. i. a Máv. szanálásával kapcsolatban felmerült annak gondolata, hogy a Máv. igazgatóságának keretén belül, az igazgatóság egészségügyi osztályát szüntessék meg, A Máv. igazgatóságának szervezetében az utolsó években, az elnöki osztályban, hét főosztály volt és ide voltak még külön a segédhivatalok is besorozva, az elnökigazgató helyettesnek vezetése alatt- Az egészségügyi osztálynak orvos-tisztviselői a vezető főorvos irányítása alatt látták el és intézték a vasúti egészségügyet és a Máv. betegsegélyző pénztáránk főorvosi teendőit. A Máv. egészségügyi osztálya gondoskodott a közvetlenül alája rendelt igazgatósági vezető főorvos utján az igazgatósági főorvosi teendők, (az orvosi vélemények adása ós a legfelsőbb fórumon való orvosi vizsgálatok végzésének)) ellátásáról. A vezető főorvos irányítja az egész hálózaton az egészségügyi és mentő szolgálatot, ellenőrzi szakszempontból az egészségügyi intézkedések végrehajtását és az egészségügyi intézményeket. Javaslatokat tesz egészségügyi szabályok és rendeleïek kiadásira, és a köz45