Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

308 A nemzetgyűlés 374. ülése 192o. évi február hó It-én, szerdán igazgatási hatóságok által kiadott rendeleteknek mikénti foganatosítására. Az ügyvezető főorvosok és ezek utján megbízott vasúti orvosok és a betegsegélyzŐ intézeti orvosok működését az egészségügyi osztály szakszempontból ellenőrzi és irányítja. Gondoskodik a gyógyszerrendelések takarékos voltáról, ezenkívül a betegbiztosító intézet vényeinek ellenérzéséről. Ugy a vasúti egészségügy kérdésében, mint a betegbiztosító intézeti orvosok személyi ügyeiben javaslatokat tesz, a kinevezések, megbizások, felmentések, úgyszintén az orvosok működését illető panaszok elbírálásánál is közreműködik. Amiként látjuk, ez olyan nagy terjedelmű munkakör és feladat, amelynek, véleményem szerint, minden körülmények között továbbra is tígy külön osztályban, vagy legalább is külön hivatalban kellene a főorvos irányítása alatt lefolynia. Már 1923-ban történtek a Máv.nál bizonyos Intézkedések, amelyek egyszerű si leni iparkodtak az ügyvezetést, az adminisztrációt és már ekkor, 1923-ban, az egészségügy vezetését, mint külön önálló ügyosztályt, megszüntették és az egészségügyeknek vezetését egy főorvosi hivatalra bízták, amelyet az elnöki osztály vezetése alá rendeltek és a többi osztályok szolgálata mellé állítottak be. Most a Jegujabb ügyrend szerint, a főorvosi hivatal teljesen megszűnnék ; vezejő főorvos a maga személyében ugyan továbbra is megmaradna. mint a vasúti egészségügy intézője, azonban a melléje beosztott orvosokat betegpénztári teendők végzésére áttennék jogi képzettségű egyének vezetése alá, a betegpénztári osztályba. Én lehetetlennek tartom azt, hogy ilyen rendkívül fontos osztálynak, mint az egészségügyi osztálynak munkakörét, a mai nehéz időben, épen akkor, amikor a fertőző betegségek amúgy is mindinkább nagyobb mértékben jelentkeznek, megszüntetni engedhessük. Ezért arra kérem a kereskedelmi minister urat, hasson közre, hogy a Máv. igazgatóságánál ezen fontos szempontok az egészségügyi osztály a többi osztályok mellé rendelve továbbra is megmaradjon. Ha azonban a kérdést ilyen módon még sem lehetne megoldani, az a véleményem, hogy maradjon változatlanul meg a mai állapot, vagyis márdjon meg továbbra is a főorvosi hivatal a maga orvosaival, segédszemélyzetével, hogy önállóan és felelősségének tudatában intézhesse az egészségügyeket. Ezek voltak azok a kérdések és szempontok, amelyeket itt a kereskedelemügyi tárca költségvetési javaslatánál előhozni akartam. A múltban számtalanszor volt alkalmam tapasztalni, hogy a kereskedelemügyi minister ur- mindig jóindulattal, jóakarattal fogadta a hozzá forduló ipari munkások kérelmét s azoknak érdekeit mindig megvédte; ennek alapján most is kérem, hogy az általam előhozott gondolatokat teljes jóindulattal vegye pártfogásába. Egyúttal hangsúlyozni kivánomi, hogy az egész kormányzat iránti teljes bizalmiból kifolyólag is a kereskedelemügyi tárca költségvetési javaslatát elfogadom általánosságban a részletes lárgyálás alapjául. (Élénk helyeslés a 'jobboldalon.'/ Elnök: Szólásra következik? Peirovits György jegyző: sokorópátkai Szabó István! Szabó István (sókor óvá lkai): T. Nemzetgyűlés! Az igen t. minister ur expozéja alkalmával elmondotta azt, hogy a kisipar felsegitésére a törvény utján 22 milliárdot, a Pénzintézeti Központ, utján pedig 27 milliárdot bocsátott rendelkezésére és ezen az utop még tovább is kíván haladni. En^iek csak örülni tudok, noha ebben az agrár országban a mezőgazdasági hitelről még igazán csak álmodunk. (Gaaï Gaston: Még csak nem is álmodunk!) Nem panaszkodom azért, hogy nekünk, mezőgazdasággal foglalkozóknak, az elmúlt időkben előbb maximálták, rekvirálták terményeinket, majd kiviteli korlátozással nyomták le az árakat, és ezzel szemben a mi szükségleteink és ruházati cikkeink behozatalát szintén korlátozták és ezzel emelték az árakat. Ne panaszkodom azért sem, hogy a vámtarifa is minket, mezőgazdasággal foglalkozókat sújt inkább. (Gaal Gaston: Pedig ezért panaszkodni kellene!) Nem panaszkodom, mert belátom, hogy ezt &% országot iparosítani kell (Gaal Gaston: Még arról az oldalról is panaszkodni kellene ezért!), mert csak ezáltal tudunk több munkáskéznek munkaal; kaimat biztosítani és csak igy tudjuk lehetővé tenni azt, hogy ebben a hazában minden egyes dolgozni akaró polgár meg is élhessen. (Gaal Gaston: Az összes ipari munkások száma nincs 200.000, szemiben 8 millió földművelővel!) Belátom, hogy az ipar védelemre szorul. El lehet mondani, hogy Ausztriával való mostoha viszonyunk folytán a magyar ipar 'nem fejlődött ki. Nem tagadhatjuk azt sem le, hogy mi Ausztriának csak gyarmata voltunk, mi voltunk a nyerstermelők, ők pedig az ipari állam. Amikor azonban ezt belátjuk, beismerjük és az áldozatot is készek vagyunk meghozni, szükséges, hogy kijelentsük azt, hogy ezzel a mi áldozatkészségünkkel szemben a kartelek, trösztök és egyéb egyesülések kizsákmányoló munkálkodása szűnjék meg. (Gaal Gaston: Most Pesten van az Ausztriánk! — Derültség.) Mert azt nem lehet tagadni, hogy a magyar ipari és kereskedelem nagyobb hasznot akar zsebre vágni, mint az más országokban tapasztalható. Én kisgazda vagyok, az én tapasztalatom nem terjedhet messze, dé elég csak rámutatni arra, hogy Bécsben a magyar kiviteli, mezőgazdasági termékek, állatok stb. ára valamivel drágább, mint a budapesti piacon, viszont az ezekből készített élelmicikkek ára már sokkal alacsonyabb. (Gaal Gaston: Az iparcikkek is!) Ugyanez áll a cukorgyártás terén is. Külföldön olcsóbban lehet hozzájutni a magyar cukorhoz, mint idebent. Meg- kell tehát itt állapitanunk ^ hogy az ipar és kereskedelem nem egészen egészséges alapon nyugszik itt. A kereskedelemügyi minister ur bölcs belátással, rábeszéléssel, vagy erélyes kézzel talán segíteni is tud ezen. (Gaal Gaston: Segíts magadon, az Isten is megsegít!) Azt nem tudom megérteni, hogy amikoi* mindenfelől csak azt halljuk: dolgozni és dolgozni, mert ezt az országot csak a munka ^ állíthatja talpra itt is, ott is felüti a fejét a sztrájk. Épen ilyen ellentétes dolgokról olvashatunk most a legújabban. Olvassuk, hogy a porosz szén elözönli az országot, versenyre kél a magyar szénnel, és ugyanakkor egyik nagy bányánkban áll a sztrájk. Nem az en hivatásom kikuttatni, hogy a munkáltatónál vagy a munkásnál van-e a hiba, de az bizonyos, hogy akkor, amikor munkanélküliségről beszélünk, akkor sztrájknak aligha volna szabad lennie. Azonkívül is minden egyes munka nélkül eltöltött nap nagy károsodást okoz az országnak. A mélyen t. minister ur expozéjában szíves volt a drágasággal is foglalkozni. Félemlitette, hogy a drágasági indexszám a közelmúltban 145-ről 160-ra emelkedett fel és ennek okát abban látja — mért beismeri, mint ahogy mindenkinek be kell ismernie — , hogy a me-