Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
298 A nemzetgyűlés 366. ülése 1925. évi január hó 28-án, szerdán. dését köszönhette. Nehéz visszatérés volt ez, mert a háború utáni gazdasági életünk a romló pénzen épült fel. A kápráztató számőrület véget ért ós az inflációs évek gazdálkodásának valódi eredményét az aranykorona rideg alapján kell majd megállapítanunk. Kívánatosnak tartom a mérlegvalódiság kötelező bevezetését (Helyeslés a jobboldalon.), mert gazdasági életünk valódi képét csak ennek tükrében fogjuk megláthatni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Számolnunk kell vele, hogy ipari és kereskedelmi vállalataink egyrészének vagyona kevesebb lett, mint volt a háború előtt, dacára az időközben történt tőkeemeléseknek és látszólagosan kielégítő üzletmenetnek. Az anyagárak, munkabérek és rezsiköltségek stabil koronában való megállapítása egész termelésünket uj, reális feladatok elé állítja. Minden nehézséggel szemben azonban egy nagy előnyre kell rámutatnunk: a pénz romlása, mint csalóka kalkulálási tényező, nem szerepel többé. Eminens érdekünk, hogy nemzeti teremlésünk nem spekuláció, hanem reális termelés legyen és maradjon is. (Ugy van! Ugy van!) A stabil koronának egy további folyománya a gazdasági válság országos okainak másodikához vezet át, vagyis a behozatal fölszabadulása folytán előállott különleges gazdasági helyzethez. Köztudomású, hogy a stabil pénz a fogyasztóközönség vásárlási kedvét rövid időn belül szinte teljesen lelohasztotta. Ez természetes folyamat volt, amely gazdaságilag és lélektanilag is tökéletesen megérthető. A további áremelkedések valószínűsége megszűnt, a közönség tehát nem vásárolt. Hasonlóképen az ipari vállalatok is — eddig folytatott üzleti politikájukkal ellentétbea — csupán annyi anyagot vásároltak, amennyi üzemük folytatásához kellett. Az u. n. véleményes vásárlások megszűntek, sőt inkább véleméxiyes eladások eszközöltettek. Ennek a helyzetnek csakhamar ugy az ipar, mint a kereskedelem is me<rérezte^ hatását: ekkor kezdődött az ipar foglalkozásnélkülisége, a munkanélküliség és a kereskedelmi élet üzlettele'nsége. Közben bekövetkezett folyó év január 1-ével a behozatali korlátozások, illetve engedélyek rendszerének teljes megszűnése. Érdekes jelenség, hogy az a közvélemény, amely helyeselni tudta az önálló magyar vámtarifát és egyetértett ennek iparvédelmi jellegével; most egyre lüntetőbben a behozatal teljes felszabadítása mellett foglal állást. Kétségtelen, hogy a kereskedővilág kitűnően megszervezett propagandája lényegesen befolyásolta a közvélemény hangulatának ilyetén való kialakulását. A kereskedői propaganda ugyanis a kereskedői érdeket a fogyasztóközönség érdeke gyanánt állította be és a fogyasztó sisakjában saját érdekeiért harcolt. Bizonyos, hogy a behozatali korlátozások, illetve engedélyek rendszere rendkívül népszerűtlen volt és az ügykezelés természeténél fogva a gyanúsításoknak nem volt sem eleje, sem vége. Szükségét érzem azonban annak, hogj^ elismeréssel adózzam azon ministeri tisztviselőknek, gyáriparosoknak, kereskedőknek és egyéb érdekelteknek, akik hoszszas bizottsági munkálatokban a kényes behozatali kérdések hosszú sorát oldották meg, legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint. A behozatali korlátozások, illetőleg engedélyek rendszere hatásos magyar iparvédelmet jelentett. A behozatal teljes felszabaditása — ahogy a helyzetet ma látom — a kívánt eredniéi^.t nem hozta meg. Mert mit látunk! Az iparban fokozódó munkanélküliséget, amelynek mérve már, aggasztó kezd lefani, a kereskedelemben pedig túlzsúfolt raktárakat — természetesen idegen áruval —- és kényszeregyességi eljárásokat. De ettől eltekintve a teljes felszabadítás, amely elméletben nagyon helyes lehet, a gyakorlatban túlkorainak bizonyult. Szomszédaink még nem tértek erre a gazdaságpolitikai útra és mi feladtunk egy fontos pozíciót minden ellenszolgáltatás nélkül. Amikor mi szomszédainktól a behozatali engedélyek megadását fogjuk kérni, akkor ők tőlünk már a vámtételek mérséklését kérhetik, miután a behozatal kérdése az ő részükről velünk^ szemben a teljes felszabadítás révén már elintézést nyert. Én a nyugati határszélen lakom és néhány napja is alkalmam volt Moson-Magyaróvár vasuti állomásán olyan magyar árut látnom, amelyet a cseh vámhatóság Ligetfalu határállomásról — Petrozelka-ról, ahogy a csehek nevezik — viszszaküldött, mert az exportáló magyar cég a behozatali engedélyt nem szerezte idejekorán He. Szedetném tudni, mélven t. Nemzet<rvülés. milyen idegen árut küldenének a mi magyar vámhatóságaink vissza. Mi léptünk elsőnek a szabadkereskedelem terére, ami erkölcsileg mindenesetre felemelő, de attól tartok, hogy bőkezűségünknek nem lesz meg a köszöaete. Bátor voltam említeni, hogy a behozatal teljes felszabaditása sem az iparra, sern a kereskedelemre nem járt a kivánt eredménnyel. Azt az előnyt, amelyhez a foarvasztóközönséf? és az sem egészében jutott, szintén nem szabad túlbecsülnünk. A felszabadulás a félszeg gazdasági helyzetek hosszú sorát idézte elő. amelyeknek némelyike eleu* érdekes ahhoz, hogy a mélyen t. Nemzetgyűlés előtt ismertessem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vasiparunk szembenáll Ausztria, CsehS7,1OVPMFI és NéTre + orszáa" dunminíHével. Ellenintézkedéseket tenni nem áll módunkban, mert az ezen államokba — főképen Csehszlovákiába — való bevitel, illetőleg a mi részükről kivitel, az ott érvényben levő abszolút korlátozásod következtében egyáltalában nem lphe/séges. Hazai vaskereskedőinket a külföldi iparok és azok kartell jei zomálicedéuyek, aluminiumedények, háztartási cikkek és egyéb közszükségleti cikkek szállítását illetőleg olyan ajánin fuirai árasztiák el, amelyek fix árat nem jelölnek meg, hanem a mindenkori magyar ár alatt 5—10 százalékkal olcsóbban jelölik meg az eladási árat. Értsük meg, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem jelölnek meg fix árat, hanem azt mondják, hogy 5—10 százalékkal olcsóbbak a mao-var árnál. (Neuberger Ferenc: Ez gyilkosság.) r A sörbehozatal egyoldalú szabaddátételének eredménye, hogy a pilseni sör és a bajor sörök szabadon fogják elárasztani az országot. Ugyanakkor a magyar sör, amelynek annak dacára, hogy. a cseh vámvédelem a magyarhoz viszonyítva jóval magasabb, megvolnának az export lehetőségei Csehszlovákiába, az ott alkalmazott abszolút behozatali korlátozás következtében egyáltalán nem vihető oda ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy a mi közönségünk aligha fogja us>y bojkottálni a külföldi söröket amint azt például Ausztria lakossága teszi (Neuberger Ferenc: Sőt!), hanem szent meggyőződéssel^ fogja hinni, hogy boldogságának feltétlen tényezője az, hogy ismét pilseni és müncheni söröket ihasson (Neuberger Ferenc: Divatos sör!), ug*y ez azt fogja eredményezni, hogy a külföldi sör behozatala következtében óriási értékek fognak feleslegesen és egyoldalúan kivándorolni Csehszlovákiába. (Neuberger Ferenc: Luxusadót kellene rá kivetni!)
