Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

À nemzetgyűlés 366. ülése 1925. dent el kell követnünk abban az irányban, hogy a külföld bizalmát ugy anyagilag", mint politikailag" megnyerjük a magunk részére s én épen ezért elitélek minden olyan gazdasági jelenséget, minden olyan gazdasági visszaélést, amely a külföld előtt a magyar nevet kompromittálja, amely a külföld előtt a magyar hitelképességet adáássa; de elitélek minden olyan politikai törekvést is, amely talán pártpolitikából vagy egyéni vagy bármilyen célból a külföld előtt a magyar politikai élet realitását, alaposságát és konszolidációnkat kétségbe vonja, amely talán politikai jelszavaktól vezéreltetA^e, a külföld előtt a magyar nemzetet a jelenlegi viszonyok között is kompromittálja. Nagyon csodálkozom azon, hogy igen gyakran megteszik egyes képviselők azt, hogy a külföld előtt igyekeznek a magyar nemzet hírnevét kompromittálni és pedig különböző eszközökkel, a magyar konszolidációba vetett hitet aláásni és teszik ezt főképen azok, akik folytonosan azt hirdetik, hogy a mnnkanélküliség kérdését meg akarják oldani, akik azt hirdetik, hogy a kisemberek, a munkásemberek érdekében dolgoznak itt bent a nemzetgyűlésben és másutt is. Ezek a jó urak épen ezek ellen dolgoznak, mert mindaddig, amig a magyar nép erejébe és az itteni konszolidációba vetett bizalmat aláássák, addig azoknak érdekeit ássák alá, mert megakadályozzák azt, hogy azok az erőforrások, tőkék mifelénk közeledhessenek, nálunk elhelyezkedést keressenek s a magyar gazdasági életbe bekapcsolódhassanak. Nagyon jól tudjuk, hogy a tőke nem szerelemből jön be egy országba, nagyon jól tudjuk, hogy a tőke számításból megy valahova, a tőke csak akkor közeledik egy ország gazdasági életéhez, ha tudja azt, hogy ott pénzét el nem veszíti, ha tudja, hogy ott pénzét gyümölesöztetőleg tudja befektetni. Amig azonban erről biztosítva nincs, hiába megyünk a külföldre, hiába kilincselünk, kopogtatunk, hiába hivatkozuinik az itteni nyomorúságra, mert meghallgatásra találni nem fogunk. Mihelyt azonban az itteni konszolidációba vetett hit a külföldön megerősödik, mihelyt látjuk, hogy nyugodtan jöhetnek és kapcsolódhatnak be a magyar gazdasági életbe, akkor várhatjuk azt és bekövetkezhetik annak az ideje, hogy a békében itt elhelyezkedett tőkék itt keressék újra a g-azdasági kapcsolatot. Akik ezt megrendítik, aaok nem tesznek jó szolgalatot a nemzetnek és annak a munkásnépnek, amelynek nevében tulajdonképen beszélnek, mert addig a munkanélküliség kérdését, a kenyérkérdést nem tudják megoldani, amig azt a kérdést, hogy a tőkét idehozzuk és ide csalogassuk, meg nem oldjuk. Tekintettel arra, hogy a kormány gazdasági politikájából azt látom, hogy mindent elkövet arra nézve, hogy a külföldi erőforrásokat újból rendelkezésünkre bocsássa, tekintettel arra, hogy kül- és belpolitikájában igyekszik azt a szilárd alapot megteremteni, amely lehetővé teszi e tőkék ideözönlését, bizalommal viseltetem a kormány iránt és a kereskedelmi tárca költségvetését a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Kühne Lóránt! Kühne Lóránt: T. Nemzetgyűlés! Bármely ország gazdasági boldogulásának előfeltétele a termelési ágaknak és a kereskedelemnek egymás közötti összhangja. Hz az összhang nem évek, hanem évtizedek és évszázadok gazdáéin január hó 28-án, szerdán. 297 sági életének és forgalmának szokott eredménye lenni. így volt ez a történelmi Magyarországon is. Csonka Magyarország természetesen már más képet mutat. Az önkényes oxszágcsonkitás a gazdasági összeköttetéseknek kimeríthetetlen sorát zúzta széjjel és a termelési ágaknak és kereskedelemnek egymásközötti összhangja megszűnt. A csonka ország határain belül a termelési ágaknak, mezőgazdaságnak és iparnak, nemkülönben a kereskedelemnek uj elhelyezkedést és uj viszonylatokat, uj összhangot kellett keresnie. Keresnünk kell ezen összhangot egy nagyarányú gazdasági válság közepette, amely iparunkra és kereskedelmünkre nehezedik és rövid időn belül talán mezőgazdaságunkat sem fogja megkímélni. A kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából, méltóztassanak nekem már mostan megengedni, hogy iparunk és kereskedelmünk ezidőszerinti helyzetét viszgálat tárgyává tegyem. (Halljuk! Halljuk!) Senkit nem fog meglepni, ha ezen viszgálatom kedvezőtlen képet mutat. Az iparnak és kereskedelemnek immár közel két év óta egyre nyomatékosabban hangoztatott panaszai ma már a köztudatba is átmentek. Iparunkat illetőleg a kereslet csökkenése és ennek folytán a fokozódó munkanélküliség, kereskedelmünket illetőleg pedig nag'yfoku üzlettelenség gazdasági életünk mindenki által ismert jelenségei. Egy nagyarányú gazdasági válsággal állunk szemben, amelyet a közvélemény szanálási válságnak nevez. A válságot találóbban stabilizálási válságnak kellene nevezni, mert hiszen a szanálás, pontosabban kifejezve a magyar korona stabilizálása f olyományaképeil mindannyian el voltunk készülve egy gazdasági válság eljövetelére és nem szenvedhet kétséget, hogy egy szanálási terv nemléte esetén — tegyük fel, hogy az infláció folytatólagos igénybevétele mellett — egy sokkal katasztrófálisabb. talán egyenesen végzetszerű válság nehezedett volna gazdasági életünkre. Téves volna azomiban a válság okát egyedül pénzünk értékének állandósulásában keresnünk, mert a válságnak általános természetű okai is vannak. Ezek legfontosabbika — magától értetődőleg — a trianoni békeszerződés és mindaz, ami abból következik. Foglalkozzunk mi magyarok r bármilyen kérdéssel is — politikai, gazdasági, vagy társadalmi kérdéssel — nálunk minden kérdésnek a megcsonkitott ország képezi sötét hátterét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) így van ez a szőnyegen levő kérdésnél is. A gazdasági válság másik általános oka az európai, illetőleg világgazdasági helyzet. Ez, t. i. a világgazdasági helyzet a gazdasági termelés és fogyasztás, kinálat és kereslet egymás közötti arányának megállapodatlan voltát és folyton dráguló életlehetőséget mutai Gazdasági válságunk ezen általános természetű eredőit csupáni érintem és velük behatébban nem foglalkozom. A válságnak helyi, mondjuk országos okai a korona stabilizálása és az a különleges gazdasági helyzet, amely a behozatalnak folyó év január hó l-e óta bekövetkezett teljes felszabadulása folytán állott elő. A korona stabilizálása a konjunkturális és spekulatív árképződésnek alkonyát jelentette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szolid kalkulálás visszanyerte régi jelentőségét és a pénz romlása, mint bizonytalan, ellenben határtalan fantáziájú kalkulálás! tényező megszűnt létezni. A gazdasági termelésnek vissza kellett térnie azokra a reális alapokra, amelyeknek az utolsó évtizedek nagyarányú fejlő-