Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

296 A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. abban az értelemben és szellemben, amint azt annakidején megalkottuk, végrehajtani nem lehet. Ezért tehát elsősorban azt tartanám szükségesnek, hogy az ipartestületek reviziója menjen keresztül, az ipartestület önálló hatáskörrel, hatósági jelleggel legyen felruházva, hogy a legkisebb égető ipari kérdéseket ezáltal el tudjuk intézni. Ha az ipartestületek már kiépítve vannak és hatósági jelleggel vannak felruházva, akkor kellene tulajdonképen a tetőt ráépíteni és akkor kellene ezt az országos központot, amelyet nevezzünk bárminek — kamarának-e vagy másnak, ez a céltól és a körülményektől függ, arra egyelőre nem akarok javaslatot tenni —, de feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a szervezet kiépítését alulról kezdjük, tehát az ipartestület kiépítésével; nem felülről, úgyhogy először a tető, a központot építsük ki, mint ahogy tudomásom szerint ez terveztetik. Az ipartestületek hatósági jelleggel való felruházását szükségesnek tartom azért is, mert sajnos, jelenleg az iparhatóságok nem egészen ugy töltik be feladatukat, amint kellene, így például egyes ipari kérdésekben. mondjuk a kontárkérdésben, nem fejti ki azt a tevékenységet, amelyet az ipartörvény revíziója következtében kifejtenie kellene. A kontárkérdést igen lanyhán kezelik és épen azért ez a baj annyira elharapódzott, hogy ma már feltétlenül sürgős beavatkozást igényel. Ha az ipartestületek hatósági jelleggel vannak felruházva, ezt a kérdést sokkal könnyebben és radikálisabban tudják elintézni, mégpedig" ugy, hogy az az iparosságnak tényleg használjon, Ugyanígy vagyunk pl. az iparigazolványok kiállitásánál. Sajnos, igen sok helyen tapasztaljuk azt, hogy az iparigazolványok kiállításánál nem veszik ugy figyelembe az ipartestületek véleményét, mint kellene és igen gyakran megtörténik, hogy képzettséghez kötött iparoknál, az ipartestületek megkerülésével is adnak ki iparigazolványokat, márpedig az ipartörvény reviziójának épen az volt a célja, hogy a képesítéshez kötött iparokat megvédelmezzük és csakis olyan egyéneknek adjunk iparigazolványt, akik a megfelelő előtanulmányokat elvégezték és a törvényben előirt •szakvizsgákat stb. letették. Ezeket a kérdéseket voltam bátor az igen t. kereskedelmi minister urnák ipari szempontból figyelmébe ajánlani. Egy kérdést akarok még megemlíteni, amely talán nem egészen "szorosan a kereskedelmi minister úrhoz tartozik, de hozzá tartozik ahhoz a megállapításhoz, amelyet az előadó ur tett, hogy t. i. minden akadályt el kell hárítani az útból, hogy a magyar ipar versenyképességét növeljük a külföldi iparral szemben. (Az elnöki széket Zsüvay Tibor foglalja el.) Nagy akadály a forgalmi adórendszer mai állapota. A forgalmiadórendszer jelenlegi állapota mellett a magyar ipar sohasem lesz versenyképes. Mert amíg különösen a magyar kisipar öt-hatszoros forgalmi adóval megterh-alten kénytelen a fogyasztóközönség elé jönni D. külföldi iparral szemben, azt sohasem tudjuk elérni, hogy kisiparosunk olcsóBb legyen, mint a külföldi és hogy a versenyt felvehesse a külföldi iparral. Ezen a téren tehát kérjük a kereskedelmi minister ur jóakaratát és támogatását, aki az ipar iránt oly jóakaratot tanúsít, aki az ipari kérdéseket olyan megértéssel kezelte eddig, hogy itt is vesse latba súlyát és befolyását, hogy végre ezt a kérdést is megoldjuk és a forgalmi adó végrehajtásának reformját is tető alá tudjuk hozni. Ebben a kérdésben az érdekeltek már annyit tárgyaltak, már annyi terv felmerült, hogy én azt hiszem, hogy ezen egészséges tervek alapos megvitatása után tényleg keresztül tudjuk vinni, hogy az államkincstár ne károsodjék és hogy ez a kérdés az érdekeltek részére is megelégedésre oidassék meg. Itt át kívánok térni a vámtarifa- kérdésére is. A nemzetgyűlés a vámtarifa kérdésénél a kormánynak a 2. §-ban megadta azt a felhatalmazást, hogy időközönkint, illetőleg a helyzethez képest a vámtarifákat emelje fel, vagy szállítsa le. A legutóbbi vámtarifaemeléssel kapcsolatban azt a kérdést óhajtanám a kereskedelemügyi minister ur elé terjeszteni, hogy ezzel a felhatalmazással a minister ur minél kevesebbszer éljen és hogy ne váljék ebből rendszer, mert a vámtarifa folytonos emelésével és változtatásával olyan bizonytalanságot viszünk be a gazdasági életbe, amelyet a mai nehéz és súlyos viszonyok között, sem az ipar, sémi pedig a kereskedelem nem bir el. Minél ritkábban éljen tehát a minister ur ezzel az eszközzel, hogy végre nyugvópontra jussunk, megnyugvást találjunk ebben a kérdésbenEzenkívül még arra kérném a kereskedelemügyi minister urat, hogy az annyiszor sürgetett kereskedelmi törvény reviziója felett is gondolkozzék és a lehetőséghez képest azt is minél előbb a nemzetgyűlés elé hozza. Sajnos, nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy a tisztességes kereskedelem sinyli meg azt a hiányt, hogy kereskedelmi törvényünk nincs teljesen egészséges alapokra fektetve, hogy kereskedelmi törvényünkben olyan hézagok vannak, amelyek lehetővé teszik azt, hogy oda nem való, a kereskedelmi térre özönöljenek elemek, a külföld bizalmával visszaéljenek és külföldön a magyar kereskedelem hitelét rontsák. Különösen a legutóbbi időben, a konjunkturális viszonyok között láthattuk azt, hogy keletkeztek vállalatok, keletkeztek^ különböző üzletek, amelyek a szószoros értelmében a levegőben lógtak, amelyek kihasználták a hitelezők, igen gyakran a külföldi hitelezők jóhiszeműségét is és ezzel visszaéltek, úgyhogy egyszerre csak arra ébredtünk, hog*y a rendőrségnél végződött az egész. Az ilyen állapotok a magyar kereskedelemre semmi körülmények között nem kedvezőek, mert a külföld e tapasztalatok után nagyon erősen elzárkózik a magyar kereskedelem elől és csak nagyon óvatosan közeledik feléje. Én tehát szükségesnek tartanám, hogy a kereskedelmi törvényt olyan formán vegyük revizió alá, hogy ezek a visszaélések, amelyek ma igen gyakran előfordulnak — talán azt lehet mondani, napirenden vannak —, teljes mértékben kiküszöbölhetők legyenek, hogy a magyar kereskedelem jó hírnevét külföldön újra helyre lehessen állítani, hogy a magyar kei^eskedelem hitelképességét a külföldön meg tudjuk alapozni. Mert hiába hivatkoznak egyesek arra, hogy a külföld segitő erejére nincs olyan mértékben szükség*, mint ahogy azt hangoztatjuk, én nagyon jól tudom, hogy mindaddig, amíg a külföldi erőforrások nem állanak olyan mértékben rendelkezésünkre, amilyen mértékben békeidőben rendelkezésünkre állottak, míg az erőforrásokat nem tudjuk ugy felhasználni és a gazdasági életben nem tudjuk ugy hasznosítani, mint hasznosítottuk békében, addig gazdasági életünket fellendíteni és talpraállitani nem tudjuk. Nekünk tehát min-