Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. Itt át akarok térni még arïa is, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét tula jdonk épen azért szerveztük, illetőleg azért állit ottuk fel, hogy az az ipari szövetkezetek felett ellenőrzést gyakoroljon, a másik eél pedig — amely, különösen az én szemem előtt, valamint az iparosság szeme előtt is lebegett, amikor ezt a törvényt megalkottuk — az volt, hogy az ipari szövetkezeteket szervezzék meg, hogy a kisiparosságot abba a helyzetbe hozzák, hogy elvesztvén a magyar fogyasztóközönséget, export utján pótolhassák ezt az elvesztett fogyasztóközönséget. Ilyen export-szövetkezetek már létesültek is régebben. Ezek igen szépen működtek, ezeket csak ki kellene fejlesztenünk és szaporitanunk kellene s ezáltal is segíteni tudnánk az iparosság, a kisiparosság helyzetén. Azért arra kérném a kormányt, gyakoroljon befolyást az Ioksz.-re abban az irányban, hogy ne csak az ellenőrzésben és más ténykedésben fejtsen ki tevékenységet, hanem igenis, az ipari szövetkezetek fejlesztésében, az ipari szövetkezetek _ megszervezésében is működjék közre, s nyúljon a kisiparosoknak ezen a téren is a hóna alá, és ezeknek a szövetkezeteknek működését terelje olyan irányba, hogy az itt elvesztett fogyasztóközönséget a külföldön pótolni tudják és teremtsen export-lehetőségeket e szövetkezetek részére. Azonkívül, mélyen t. Nemzetgyűlés, bátor vagyok megemlíteni pár olyan kisipari ügyet, amelyek már régóta közismertek, amely kérdések tárgyában már X-szer deputácíókat vezettek a kisiparosok és amelyek elintézésére már többször ig'éretet is kaptak. így a kereskedelmi minister ur tegnapi beszédében is megemlitetie azt, hogy a közüzemeket fokozatosan le fogják építeni. A minister ur maga rámutatott arra, hogy ezek a közüzemek ma már nem teljesitik feladatukat és teljesen elérkezett annak az ideje, hogy ezeket leépítsék. Én arra kérném a minister urat, szíveskedjék ezt a leépítést gyorsabb tempóban eszközölni, mint amilyen tempót eddig észleltünk, mert, sajnos, még ma is előfordulnak olyan esetek, hogy ezek a közüzemek nemcsak ott azt a fogyasztóközönséget elégítik ki, mondjuk, amelynek érdekében ezeket a közüzemeket felállították, hanem résztvesznek közszállitásokban, résztvesznek egyéb helyeken is a szállitásokban, hatalmas versenyt fejtenek ki a legális kisiparosokkal szemben. így adataim vannak pl. arra vonatkozólag, hogy a váci fegyházban felállított nyomda még ma is — dacára annak, hogy többször megígérték, hogy a nyomda ilyen ágra többé nem fogja terelni működését —__ árjegyzékeket, naptárakat, szóval privát eg*yének részére hatalmas munkákat szállít és ezáltal a nyomdaiparnak e^ős konkurrenciát okoz. Hiszen az ipaxosok nem kérik azt., hogy azokat az üzemeket, amelyek, mondjuk, pl. egyes ministeriumoknak vagy más egyéb ágyazatoknak munkáit, nyomtatványait készítik el, feloszlassák, ne tartsák fenn. De akkor szigorúan kell ragaszkodni ehhez a célhoz, nem szabad megengedni, hogy ilyen üzemek, amelyek igen olcsó munkaerővel dolgoznak s amelyeknek — a mint a minister ur is említette —, a rezsiköltségük úgyszólván semmi, résztvehessenek privát egyének munkáinak elvégzésében, közszállitásoknál pályázatokat adhassanak be, leszoríthassák az árakat, konkurrenciát fejthessenek ki az adófizető kisiparossággal szemben és a kisiparosokat lehetetlen helyzetbe hozzák. Ezért arra kérem a kereskedelmi minister urat, hogy ezt a kérdést alaposa» vegye kezébe évi február M 11-én, szerdán. 295 és a tempót lehetőleg minél erősebben gyorsítsa. Ebben a kérdésben egy kérvényt is leszek majd bátor beszédem befejezése után a kereskedelemügyi minister urnák átadni, amelyben konkrét esetek vannak felsorakoztatva arra vonatkozólag, hogy ezek a közüzemek, igenis, szállítottak magánosoknak és szállítottak közcélra is. A kisiparosságnak egy másik kérése a közszállitási szabályzat revíziójára irányul. A korona leromlása következtében ugyanis beállott az a helyzet, hogy a közmunkákat a közszáliitási szabályzattól eltórőleg, pályázatok mellőzésével adták ki. Ezt az eljárást abban az időben azzal indokolták, hogy a korona leromlása következtében az iparosság úgysem tudja már hosszú ideig tartani az árakat, legfeljebb a pályázat benyújtása alkalmával érvényes az ár, igy tehát nincsen értelme annak, hogy egy bizonyos termimist tűzzenek ki a pályázatok beadására. Ebben az irányban a múlt évben épen a szanálási törvény java slat tárgyalása alkalmával az igen t. minister ur engedélye folytán az ügyosztállyal itt a parlamentben tárgyalásokat is folytattunk. Az ügyosztály vezetője kijelentette, hogy a közszáliitási szabályzat revíziója készen van és mihelyt a korona stabilizációja keresztül lesz vive, semmi akadálya sem lesz annak, hogy ezt ki is adhassák, és életBeléptessék. A korona ma már stabilizálódott, tehát én arra kérném a minister urat, hogy ezt az elkészített szabályzatot sürgősen adja ki. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert a közszáliitási szabályzat szigorú betartásával elejét vesszük mindenféle további meggyanusitásnak, elejét vesszük annak, hogy az egyes hatóságokat egyesek meggyanúsítsák azzal, hogy nem a legolcsóbb ajánlattevő kapta meg a közmunkát. Azonkivjil tényleg kiküszöböljük azt, ami esetleg előfordulhatott, hogy^ nem a legolcsóbb ajánlat lett igénybe véve. és igy a takarékossági szempontot az államháztartásnál nem tartották szem előtt. ím nagyon jól tudom, hogy nem minden egyes munkára lehet pályázatot kihirdetni, hiszen vannak bizalmas jellegű szállítások, amelyeket nem lehet nagy dobra verni stb., ele nem tudom megérteni például, bogy a legutóbbi esetben milyen cél vezette az egyik ministeriumot akkor, amikor egyszerű nyomtatványok megrendelésénél ezt a pályázatot mellőzte, és mint az érdekelt nyomdaiparosok mondják, protekciós vállalat kapta meg a nyomtatványok szállítását. Hogy tényleg protekciós vállalat-e, vagy nem, azt nem tudom, de az érdekeltekben önkéntelenül az a gyanú ébredt fel és a köztudat szinte önkéntelenül azt mondja: „hja, protekciós Wirtschaft volt!", mert a pályázatot mellőzték, és nem a rendes szabályok szerint adták ki. Ezért igen szükségesnek tartom, hogy a kérdés sürgősen rendeztessék, ezzel tisztul a helyzet és ezzel lehetővé tesszük, hogy a versenyképes iparok a közszállitásban résztvegyenek és hogy az eddigi rendszer teljesen megváltozzék. Az igen t. minister ur megemlítette azt is, hogy ő szükségesnek látja egy országos iparos szervezet felállítását. Én az igen t. minister ur álláspontjával nem állok teljesen szemben, szerintem talán csak időrendi, sorrendi különbség van közöttünk. Én t. i. az ipartörvény reviziójának tárgyalása alkalmával rámutattam arra, hogy az ipartörvény revíziója maga után vonja az ipartestületek revizióját is, mert az ipartestületek revíziója nélkül az ipartörvényt