Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

294 A nemzetgyűlés 371 ülése 1925. a mezőgazdaság érdekeit, amint ezt a múltban j a kereskedelemügyi ministerium a maga köré- j ben megtette. (Helyeslés.) Csak arra hivom fel a minister és & nemzetgyűlés figyelmét, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik a nemzetgyűlés, amikor egyes üzemek vezetéséről és rentabilitásáról birálatot akar mondani. Annak, hogy az állami üzemek és az igen t. kereskedelmi minister ur hatásköre alá tartozó vasúti, vasgyári és postaüzer met megbírálhassuk, az első, sőt kardinális előfeltétele az, hogy tudjuk, milyen tőke fekszik ezekben a vállalatokban. A birálatot, a taxációt kétféleképen lehet megcsinálni, ugy, hogy tisztán mint vezetett üzemet nézzük, vagy pedig a benne fekvő holttőkét, tekintet nélkül az üzemre. Mindenképen azonban tőke fekszik ezekben az üzemekben és ha azt a kamatot, amelyet ebből a tőkéből minden vállalkozónak normális gazdálkodás mellett ki kell gazdálkodnia, nem tudjuk megállapítani vagy kiszámítani, teljesen mellékes, hogy örülünk-e altnak, hogy az üzem most nem jár deficittel, mert aki ennek örül, azt sem tudja, miről van szó, Azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a minister úrhoz és azt ajánlom figyelmébe egyúttal a nemzetgyűlésnek is, hogy legalább a jövő költségvetés alkalmával ezeket az adatokat bocsássa a nemzetgyűlés rendelkezésére. Indítványom, amelyben azt voltam bátor előterjeszteni, hogy a költségvetést küldjük vissza a bizottsághoz, ezt a célt akarta szolgálni, mert azt hiszem, nem egészen komoly dolog, amikor valaki állást, foglal olyaji dologban, amelyben állást foglalnia nem lehet, minthogy az arra vonatkozó adatokat nem ismeri. Csupán ezt bátorkodtam megjegyezni. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Perlaky György! Perlaky György: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi minister ur tegnapi beszédében elismerte azt, hogy az ipari kategóriák közül a kisiparosság van a legszomorúbb helyzetben. A minister ur maga mutatott rá arra, hogy a kisipar elvesztette fogyasztóközönségét, mert a középosztály lerongyolódott. Kiagészitem ezt. a megállapítását azzal, hogy a kisipar elvesztette fogyasztóközönségét a rossz termés következtében is. Azonkívül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mi iparunk ma már szemben áll a, külföldi iparral, amely hatalmas erővel vonult be az ország fogyasztó piacára. Ezért elérkezettnek látom azt az időt, amikor — hogy az előadó ur szavaival éljek — mindent meg keli tenni és minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a magyar ipart a külföldi iparral versenyképessé tegyük. Az előadó urnák ez a kijelentése az első hallásra tetszetős, mert nagy igazságot hangoztat, azonban, ha alaposabban vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy ennek a versenyképességnek helyreállítása igen hatalmas mainkat igényel, amelyet máról-holnapra megvalósítani semmi körülmények között nem lehet. Itt olyan kérdéseket kell rendeznünk, amely kérdéseknek rendezése nem egyedül tőlünk függ, hanem más erőforrásokat is igénybe kell venni. így pl, az ipar versenyképességét erősen csökkenti az az egészségtelen hitelélet, amelyben ma élünk. Természetes, hogy amig a magyar ipar sokkal magasabb kamatlábat kénytelen fizetni, amíg magasabb kamatlábbal kénytelem kalkulálni, mint a külföldi ipar, addig nem lehet versenyképes. Elsősorban tehát a kormánynak kell mindent elkövetnie, hogy * hiteléletet rendezze. évi február hó 11-én, szerdán. Nagyon jól tudjuk, hogy a hitelélet rendezése a saját erőforrásunkból semmi körülmények között nem lehetséges. Nekünk fel kell kutatnunk azokat az erőforrásokat, amelyek a békében rendelkezésünkre állottak és mindent el kell követnünk, hogy ezeket az erőforrásokat újból a magyar gazdasági élet szolgálatába kapcsoljuk. Mert mindaddig, amig a külföldi tőke, amely a békében itt forgott a magyar gazdasági életben, távol tartja magát, amig ezt nem tudjuk belekapcsolni a magyar gazdasági életbe, addig a hiteligények kielégítését teljes mértékben képtelenek vagyunk keresztülvinni. A kisiparral szemben a kormány a hitelkérdés rendezését illetőleg jóakaratot tanusit. Itt ki kell egészítenem Szabó József t. képviselőtársam felszólalását, aki azt mondotta, hogy a kormány csak 22 milliárd hitelt bocsátott az ipar rendelkezésére. A kereskedelemügyi kormány az Ioksz.-törvénynél, amikor azt megalkottuk, 22 milliárdot bocsátott a kisipari szövetkezetek rendelkezésére és ezt a hitelt a kisipari szövetkezetek igen rövid idő alatt teljes mértékben ki is merítették. Azután az^ egyes kisiparosok hiteligényeinek kielégítésére a Pénzintézeti Központ utján az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének bekapcsolásával újból 20 milliárdon felüli összeget bocsátott rendelkezésre, amely összeg, sajnos, a túrnagy igények következtében szintén fogyófélben van. Ennek a hitelügyletnek lebonyolításánál csak azt kell kifogásolnunk, hogy túlbürokratikusan bonyolítják le a hiteligényeket, hogy a hiteligények elbírálása túlhosszu ideig tart» úgyhogy az a segítség, amelyet a kisiparos kap, igen gyakran már későn jön, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a segítség akkor jó, ha gyorsan érkezik. Itt tehát le kellene építeni a bürokratikus eljárást, gyorsítani kellene ezeket az eljárásokat, úgyhogy az igények elbírálása gyorsabban történjék és gyorsabban folyósíthassák ezeket a hiteleket. A másik hiba, amely előfordul és amelyet kritika tárgyává kell tennünk, az, hogy a kormány, illetőleg a Pénzintézeti Központ kívánságára belekapcsolódott egy úgynevezett biztosító intézet, amely a szavatosságot vállalja ezekért a hitelekért és természetesen ezt nem ingyen csinálja, hanem egyes hírek szerint 4, más hírek szerint 4^%-ért. Ez a 4Hí% felfogásom szerint megdrágítja azt a hitelt és igy a kisiparosok munkaképességét, versenyképességét szintén csökkenti. Teljesen feleslegesnek tartom azt, hogy egy biztositó intézet kapcsolódjék be a hitelek lebonyolításába akkor, amikor a kis„ipárosok legnagyobbrészt jelzáloghitelt vesznek igénybe, tehát fedezetül ingatlanokat bocsátanak rendelkezésére, és ha váltóhitelt is vesznek igénybe, akkor két olyan kezest kivannak, akiknek bonitása jóval meghaladja azt az öszszeget, a.melyet folyósítanak. A biztositó intézet beka,pesolása lassítja is a hitel folyósítását, mer.t a hiteligényt íulajdonképen két helyen bírálják él: először az löksz, bírálóbizottsága állapítja meg a hitelkérő bonitását és ha itt a hitelkérő bonitása, és a fedezet is természetesen, meg van állapítva, akkor az egész akta átmegy a biztositó intézethez, ahol újból felülbírálják az igénylést, a hiteligénylők és az esetleges kezesek bonitását és csak ezután folyósítják az összeget. Ezért történik meg az, hogy hetek, sőt hónapok múlnak el a beérkezett panaszok szerint, amig a hiteligénylők kéréseit teljesítik. Ezen, azt hiszem, egyszerű adminisztratív utón is lehetne segíteni és ezt a kérdést sokkal egyszerűbben lehetne megoldani.