Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

292 A nemzetgyűlés 37 L ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. lehet (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Renczes János: Még a cipőfelsőrészkészitőknek sem! — Szabó József: Az egészen tisztességes foglalkozás, képviselő ur! Nem illik lebecsülnie egy kisgazdának!) Elnök: Szabó József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szabó József: Nem nagyon illik egy gazdához! — Renczes János: Magához sem az, amit mondott! — Szabó József: Én becsülöm a kisgazdát! Micsoda illetlenség ez?!) Kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani! Forgáes Miklós: Tudatában vagyunk annak is, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy ipar. kereskedelem és mezőgazdaság egymás nélkül nem tudná magát fentartani. De bizonyítani akarom még azt is, hogy sokszor inkább agrárérdekeket dobunk oda, hogy az osztályérdeknek még a gyanúját is eltereljük magunkról. Itt van a gabonavám felfüggesztése, a husbehoza ta 1 kérdése, amelyre az imént utalt Erdélyi t. képviselőtársam. Ugyanolyan joggal, amilyennel ezt követelik, mi is követelhetnénk a vámok felfüggesztését az iparcikkek aél is, miáltal mi 'is olcsóbban hozzá tudnánk jutni azokhoz a mezőgazdasági eszközökhöz, amelyek a termelés fokozására feltétlenül szükségesek. De nem követeljük, mert el akarjuk magunktól hárítani még a látszatát is annak, hogy kizárólag agrárérdekeket képviselünk. Ezzel szemben azonban tudatában kell lennie Magyarországon minden embernek, aki figyeli az; életet, hegy egy rossz mezőgazdasági termelés után az ipar, a kereskedelem is pang. Én ezzel a kérdéssel csak ennyit kivántam foglalkozni. Most áttérek felszólalásom tulajdonképeni céljára. A költségvetéssel csak két irányban kivánok foglalkozni, az államvasutakkal és a közmunkávaltsággal, illetőleg a közmű nkaszolgáltatásokkal. Az 1914. évi L. te., amelyet lehet, hogy az akkori viszonyoknak megfelelően hoztak, kimondja, hogy akik igás állatokkal rendelkeznek, a közszolgáltatásoknak felét pénzben fizetik, másik felét természetben tartoznak leróni. Már maga ez a szó, hogy „közút", azt jelenti, hogy az a közé és hogy annak rendbentartása nem egy társadalmi osztályt terhel. Szabó József t. barátom hivatkozott arra, milyen fontos volt a háborúban az államvasutak rendbehozatala és arra, hogy a vasút az állam életében milyen lényeges erőtényező; ugyanilyen fontos az államban az országutak karbantartása is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már az általános vita folyamán nagyon sok képviselőtársam szóvátette, hogy az utak milyen rossz karban vannak. A költsévetésben azonban az utakra nagyon minimális összeg va felvéve. Az utak karbantartása nem ezen összeg nagyságától függ ezidőszerint, mert hiszen a közszolgáltatások felét közmunkában kell leróni az igásállatokkal rendelkezőknek. Lehet, hogy 1914-ben ez a törvény az akkori viszonyoknak megfelelt, de én már akkor sem tartotam igazságosnak. Tiz év alatt pedig nagyon sokat változtak a viszonyok és a Pöld

: birtokreform kapcsán és más módon is uj kisexiszteweiák keletkeztek, akiknek egy-két hold földjük van, s ahhoz most két kis jószágot tartanak, amellyel ezt a két-három hold földet meg tudják művelni, úgyhogy látunk emberekét, akik maguk többet húznak, mint két igavonója, de hogy másra ne szoruljanak, hát inkább befogják ezt a két állatot és kínozzák. Erre jön a hatóság, és azt mondja, hogy számszerűleg megvan a ket darab jószág, tehát kiveti a közmunkának természetben yaló lerovását is. (Kállay Tamás: Rendes megyékben ez nincs igy!) Ha ez csak egyszer történnék meg, nem szólnék semmit, de mivel az utak három osztályba vannak sorozva, (Kállay Tamás: Az uraság* csinálja mindig a közmunkát, nem a szegény ember!) Majd rámutatok arra is, hogy mit csinál az uraság és mit csinál a szegény ember. Itt vannak az adatok a kezemben. Hát hogy milyen a rendes megye, ismerem t. képviselőtársam megyéjét, én azonban azokból az utakból nem kívánok (Derültség), mert tudom, hogy azok milyen rendes utak. (Kállay Tamás: A Szabolcs megyeiek! Szerencsétlen ember, nem ismeri azokat!) Amikor a képviselő ur az általános vitában felszólalt, akkor mást mondott. (Kállay Tamás közbeszól. — Zaj.) Hála Istennek, van ellenzékünk. Akkor rámutatott számszerűleg, hogy hány hídon kell hazamennie Szabolcsba és hogy milyen rosszak az utak. A képviselő ur tehát épen az ellenkezőjét mondta az általános vitában. Lehet, hogy a saját megyéjét kivonta belőle. Mindenkinek joga van megvédeni saját megyéjét. T. Nemzetgyűlés! Mint emiitettem, az utak három osztályba vannak sorozva: állami, vármegyei és községi utakra. Kirójják a községi és kirójják az állami közmunkákat, de ez semmi képen nem egyenlő teherviselés. Mi történik, amikor az érdekelt lerótta a közmunkát'? Akkor az állami utakra fedőanyagot kell szállítani közmunkában. Erre rákényszerítik azokat, akik a vasúthoz közel laknak, ha vasúton történik a szállítás, ha pedig nem vasúton kell szállítani, mert a község közelében nincs vasút, akkor mindig arra a községre hárul a szállítás, amelyhez a bánya közel esik. Szabolcs ebben a tekintetben kivétel, mert ott semmiféle anyag nincs, (Meskó Zoltán: Krumpli az van!) ott nem ismernek követ, nem ismernek kavicsojt, de én zemplénmegyei vagyok, ahol a Hernád szakítja el Borsodtól a megyémet és kerületemnek néhány községe^ fedőanyag mellett fekszik. Egyik községemet, Ujcsanálost évtizedekkel ezelőtt a Hernád alámosta, úgyhogy az egész falu egy csuszamlás által beleszaladt a Hernádba, s jó néhány kilométerrel távolabb teljesen utak nélkül, uj utak kiszabásával uj községet kellett építeni. Most ott óriási fedőanyag áll rendelkezésre, s mindig azt az egy-két községet szorítják rá, hogy 200 méter mélységből bányássza ki a fedőanyagot az állami utakra, és ez a pár község* minden esztendőben megvan ezzel róva. Mikor azt a bizonyos 16 pontot tárgyaltuk (Meskó Zoltán: Milyen 16 pontot?) felvettük azt is, hogy ha már a közmunkák tekintetében a helyzeten nem tudnak gyorsan változtatni, legalább annyit tegyenek meg, hogy ezt ne munkaidőben kívánják lerovatni. S most jövök az urasághoz. Az uraságns.ik akinek van ezer holdja, m<után most máitraktorral és géppel dolgozik, aránylag nincs annyi igásjószága, és igy nem esik rá aránylag annyi teher, mint arra a kisemberre, akinek van egy-két hold földje és két tehénkéje. Az uraság gőzekével és traktorral szánt, igy kevesebb igaereje van, nem vetnek ki rá tehát annyi terhet. De ha van is 10 pár igás jó szaga az uraság-nak, bead egy kérvényt a főszolgabíróhoz, kéri a közmunkának erre, vagy arra a hónapra való halasztását és megkapja. A kisember nem mehet ezzel a kéréssel, mert ha a jegyzőhöz megy, százezer koronát vagy többet kell fizetnie. Nem tudja, hogy mit csináljon. Hát kihordja. Megtörtént, hogy június 1-én kijött a rendelet, hogy 14 nap alatt hordják ki a közmunkát. Egyik része vállalta, a másik — miután az aratás mindén ideiét igénybevette —