Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
290 Â nemzetgyűlés 374. ülése lé nem akarja az iparoskamarát megalakítani (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Megmondtam, hogy az iparosok részére egy központi- szervezetet akarok felállítani!) Ez azonban nem kézműves kamara, t. minister ur, nem olyan kézműves kamarát akarok létesíteni, amelyet az érdekeltség maga csinál és minden hatáskör nélkül vezet, ugy ahogy tudja.A kézműves kamarát nem ugy lehet megcsinálni, ahogy az érdekeltek csinálják meg- maguk, hanem; igenis, a koraiányhatóságaknak kell létrehozni a kézműves kamarát, csak akkor van értelme és súlya, akkor van befolyása is, és csak ugy tudja az iparosokat bizonyos idő múlva maga köré gyűjteni. Ha gazdasági szervezetről van szó, nem kell ehhez kormány, ezt meg* tudják az iparosok csinálni magmk is, és azok részére csinálják meg 1 , akik akarják. Én azt kívánóim!, hogy minden iparos tartozzék a kézműves kamarához. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Helyes!) Ha a minister ur is igy gondolja, nem szólok többet, engem ez megnyugtat. Csak arra kérem, hogy a kézműves kamara kérdését ne ejtse el, és ne a hatóságoktól és államhatalomtól teljesen független szervet akarjon csinálni, hanem az ő felügyelete alatt álló kézműves kamarát létesítsen, amelynek hatásköre minden, iparosra kötelezoleg kiterjed. Ezek után most már egész röviden az üzemekre térek rá, és elsősorban is a vasútról óhajtok néhány szót szólni. Minden ellenkező állitássál szemben, mint álellenzéki, vagy igazi ellenzéki — mellékes, hogy kinek mi a véleménye — a legnagyobb elismeréssel kell szólnom az államvasutak vezetőségéről. (Temesváry Imre: Helyes!) A legnagyobb elismeréssel kell megnyilatkoznom etekintetben azért, mert felfogásom, hogy sehol olyan tekintélyes előhaladás, olyan komoly munka, mint a Máv-nál. nem volt tapasztalható. Emlékszem a régebbi vasúti közlekedésre és a szociális termelés eredményeire (Perlaki György: Pedig állítólag abból fakad a jólét!), hogy milyenek voltak akkor a vasúti közlekedési viszonyok. (Igazi Ugy van!) Az a néhány esztendő, amely mögöttünk áll, azt mutatja, hogy emberfeletti munkát végeztek azok, akik a vasutat olyan szépen rendbehozták. (Ugn van!) Amikor azonban ezt elértük, hozzá kell tennem: félek attól, hogy elbizakodva az eredmények miatt, túlzásba viszik a dolgokat. Félek attól, hogy ez bekövetkezik, A vasutat nem lehet Magyarországon üzleti szemüvegen át nézni. A vasútnak nem lehet csak üzleti politikát szolgálnia, a vasút nem lehet üzleti vállalkozás. amelynek az a feladata, hogy minél nagyobb hasznot hajtson-, hanem a vasútnak szociális feladata iis van és ezt a szociális feladatát a jövőben fokozottabb mértékben kell teljesítenie, mint teljesitette eddig. Ezt a jelenlegi körülmények között nem látom, nem főkép a tarifapolitikában. Az előadó ur volt szives megemlíteni, hogy a Il-od osztályú személyszállításnál elértük a békebeli 60%-ot (Herrmann Miksa előadó: A személyvonatoknál!) és a gyorsvonatoknál a 80%-ot. Megemlítettem, hogy az árudíjszabás azonban 112%-a a békebelinek. Ezt éh nem tudom megérteni. Szükségesnek tartanám, hogy az árudiiszabás ne legyen magasabb a békebelinél. Hogyan lehetséges az, hogy épen a húsnak, lisztnek, burgonyának, főzeléknek — tehát épen ezeknek a fontos, elsőrendű közszükségleti cikkeknek — árudijszabása magasabb, holott ezeknek a díjszabása mindinkább alacsonyabb kellene hogy legyen, és nem volna szabad, hogy a békeparitás fölé 25. évi február hé 11-én, szerdán. emelkedjék. (Herrmann Miksa előadó: A szén ára 190%-a a békebelinek!) Az nem nyugtat meg engem, hogy a szén is magasan felette van. (Herrmann Miksa előadó: Nem a szén tarifája, a szén ára!) Tudom, de ez nem megnyugtató, s ha már ilyen tarifapolitikát folytat a kormány, legalább tekintettel kellene lennie arra, hogy a nélkülözhetetlen közszükségleti cikkek szállítása olcsóbb legyen, mert ezzel nagyon fontos szociálpolitikai célt szolgálhat a vasutValamelyik képviselőtársam példaképen megemlítette, hogy Kecskeméten' ősszel, a szilvatermés idején, nem tudták a szilvát elszállítani, mert a szállitási költség többe került, mint amennyit a, szilva ért. Lehetetlenség, hogy etekintetben ne tudjunk különbséget tenni, és olyan tarifapolitikát csinálni, amely a közszükségleti cikkek szállítását elenyészően olcsóbbá teszi, mint egyéb cikkek szállítását. A luxusutazásokat, az expresszel vagy a gyorsvonata I. osztályon való utazást is készséggel emelném 80%-ra, vagy ha kell, esetleg még magasabbra is, de hogy a kenyérnek, lisztnek és egyéb szükségleti cikknek szállítása ilyen magas százalékú legyen, ezt nem tartom helyes és okos szociálpolitikának. Tudjuk az előbb emiitett statisztikából, hogy a békebeli 1 szállitási díjaknak hány százalékát veszi be a vasút, de szerettem volna, ha ezzel kapcsolatban az előadó ur arról is beszélt volna, hogy hány százalékát fizeti a vasút az alkalmazottak békebeli munkabérének? Ha ezt is nézném, akkor a statisztika hamarosan kedvezőtlennek tüntetné fel az egész munkát, mert megtudnám, hogy viszont a munkabér a legalacsonyabb százalékon van. és ugy a személy -, mint az áruszállitásnak lényegesen alatta áll. Pedig ott is haladni kel lene az aranyparitással, és ahogy a szállitási díjakat emelik, ugyanolyan arányban kellene emelni a munkabéreket és az alkalmazottak illetményeit is. Nem adott még egy minister ur sem világos választ arra a keringő hirre, hogy a vasútnál a közelmúltban a karácsonyi jutalékok vagy üzemhaszonrészesedése tekintetében mi történt. Én gyakran forgolódom a munkások között és nagyon sokat beszélek velük. Őszintén megmondom, meg-nyugtató kijelentést nem tudtam tenni. Ugyanis arról beszélnek, hogy a vasútnál egyik-másik magasrangu vezető-ember súlyos milliókat — fantasztikus számokat mondanak, nemi is követem őket, 40—50, sőt 100 millióról is beszélnek —, fantasztikus jutalékokat kapott, volna akkor, amikor a munkások nagy kinnal és keservvel, csak hosszú intervenció után kaptak 300.000 koronát. Nem akarok ennél a kérdésnél sokat időzni, de ha a, minister ur megnyugtatná a vasúti alkalmazottakat, liogy ez nem igaz, annak nagyon örülnék, mert nem célszerű felesleges izgalomban tartani ezeket az embereket. Csak néhány szót még a Máv. gépgyárról és a diósgyőri vasgyárról. A minister ur is és az előadó ur is a Ház részben való helyeslése mellett, mint nagy szociális feladatot végző intézményekről beszélt e két vasgyárunkról. Azt mondotta az előadó ur, hogy körülbelül 2000 munkás van ott, akiket el kell bocsátani, a minister ur ezzel szemben már 3000-et mondott, ennyire becsülte azoknak a munkásoknak számát, akik ennél a két gyárnál, mint feleslegesek, alkalmazva vannak. Nagyon örülök, hogy a többség annak a kijelentésnek ellenére, hogy feleslegesen vannak ott, helyesléssel fogadta megtartásukat, mert okos politika az,
